Menny és pokol határán (Befejezett)

13. fejezet - A sötétség szíve

A napfény kellemes sugarai sütötték az arcom. Lassan ébredeztem, egy erdő kellős közepén voltam. Fel álltam és próbáltam vissza emlékezni, hogy mi történt. Sokkal fényesebb volt mindent, mint az a sötét hely. Ahogy sétáltam ki az erdőből egy ismerős helyen voltam: Deles mellett lévő hatalmas mezőn voltam. El sem akartam hinni, hogy alig vagyok messze az otthontól. Lassan elő hoztam a szárnyaim, de hamar rá kellett, hogy jöjjek az a másik világ elég nagy hatással volt rám. Az egyik szárnyam elkezdett feketévé változni és közben olyan hatása volt a tollak végeinek, mintha tűz égetné. Nem tudtam, hogy most így merjek-e vissza repülni. Féltem... Féltem, hogy furcsán fognak viselkedni velem. De végülis arra jutottam, hogy hamarabb akartam vissza érni így mégis elkezdtem repülni.
Már majdnem a városban voltam mikor úgy kezdtem érezni, mintha a szárnyam égne. Hatalmas hőség, égés érzés hasított végig rajtam. Túl magasan voltam és nem bírtam tovább repülni. Az egyik pillanatban még a felhők felett repültem majd egy másik pillanatban pedig zuhantam. A hőség, amit a szárnyamnál éreztem nagyon magas volt, szinte kezdtem rosszul lenni. Mielőtt eszméletlen lettem volna egy furcsa érzést éreztem: a zuhanásom lassult és erős kezeket éreztem a hátamon. Nem láttam, hogy kinek a karjai közt voltam, csupán annyira emlékszem, hogy minden el sötétedett.
Talán egy két óráig voltam eszméletlen mikor újra magamhoz tértem. A régi szobámban találtam magam. Ahogy próbáltam fel ülni hamar sajogni kezdett a fejem és szédültem, majd hirtelen egy ismerős hang szólalt meg.
- Feküdj csak, jobban fog esni mintha fel kelnél. - kellemes, de ugyan akkor nyugodt és aggódó volt a hangja. Rá néztem és meglepetten csodáltam rá, hogy Rafael az.
- Rafael... Te... Hogy kerültem ide? - próbáltam újra vissza emlékezni, hogy mi történt.
- Elég magasan repültél és csak arra lettem figyelmes, hogy valaki zuhan le. Azon nyomban mentem meg menteni, akkor láttam, hogy te vagy az. Először el sem akartam hinni, hogy vissza térfél, de mikor meg láttam a bal szárnyad... Tudtam, hogy mi történt veled. - el halkult a hangja ahogy az utolsó mondat hagyta el a száját.
- Tudtad? - meg lepődtem, de csak bólintott válaszul.
Elmondta, hogy ő is nagyon régen volt a fekete dimenzióban amit Baal hozott létre. Azt is mondta, hogy sokan akik valahogy még is kijutottak valamilyen formában a fekete mágia hatása alá kerülnek: mint nálam a bal szárnyam és az enyhe rosszullét. Egy pár napig kellene feküdnöm, hogy újra vissza szokjon a testem a valós környezethez és persze Rafael fel ajánlotta, hogy segít ebben. Nem tudtam volna elutasítani, kellett a segítség, hogy újra lábra állhassak.

Három nap telt el mióta újra otthon voltam. Ezidő alatt Rafael nagyon sokat segített. Néha vissza-vissza tért Baal-al kapcsolatban néhány emlékem. Némelyik igazán kellemes volt mikor békésen beszélgettünk és persze a veszélyes és ijesztő emlékek is meg jelentek: mint a harapás vagy éppen a fekete mágia által létrehozott dimenzió. Nehezen fogadtam el, hogy a bal szárnyam korom fekete volt egy kis parázs vörös színnel a tollak végein. Tényleg olyan volt az a szárnyam mintha tűz égette volna. Természetesen nem gátolt meg abban, hogy ne tudjak repülni, sőt a melegebb helyeken sokkal jobban repültem mint bármelyik más angyal. Szinte élveztem és a fehér jobb szárnyam sem volt lemaradva a másiktól, ugyan úgy egyszerre mozogtak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés repülni meleg, pokoli hőségben angyalként, szinte már olyan szinten repültem mint egy démon.
A hosszú repülés után mikor vissza értem éppen nagy beszélgetés folyt apám és a fiúk között. Nem akartam meg zavarni őket mivel ahogy hallottam igen fontos dologról lehet szó, így csak be köszöntem, hogy haza értem és lassan fel mentem a szobámba. Beléptem a szobám ajtaján és ledobtam magam az ágyra, majd a párnát át karolva magamhoz húztam. Pihenni próbáltam, de valahogy az agyam teljesen másra gondolt. Valamiért újra Baal-ra gondoltam. Mintha... Valami hiányozna ami hozzá kapcsolódik, de nem tudom, hogy micsoda. Nagyon sokáig láttam magam előtt Baal-t csukjában a maga viselkedésével. El is mosolyodtam. Idő közben el is aludtam a hasamon fekve, a párnát magamhoz húzva.