Menny és pokol határán (Befejezett)

16. fejezet - Vég ítélet

Év ezredek óta egyszer sem fordult elő, hogy egy angyal és egy démon között szerelmi kapcsolat jöjjön létre. Az angyalok faj árulásnak, faj törésnek nevezi. A démonokat pedig egyáltalán nem érdekli, hogy fajon belül vagy éppen más fajjal keveredik: a démon vér mindig is dominál. A démon világban nagy hírré vált, hogy egy angyal lány és a hírhedt Baal között szerelmi kapcsolat alakult ki. Sokan mondták azt, hogy nem fog örökké tartani, már Baal viselkedése miatt. Eleinte csak hetek teltek el. Sokan tenni akartak az ellen, hogy komolyabbá váljon a kapocs, de kevés sikerrel. Végül hónapok teltek el. Egyre jobban és jobban szerettük egymást, szinte már fontosak voltunk a másik számára.
Igaz hónapok, lassan már 2 év telt el, hogy igazán össze jöttünk. A démon világ csupán egy dologtól zengett: egy csodás és ritka esküvő miatt.

Bukott angyalként élek a démonok között. Én vagyok az egyetlen akire már egyáltalán nem akarnak támadni. Új barátokra leltem a démon lányokban és szinte már ők várják, hogy örökre Baal mellé kerüljek.
- Leila, mikor tesztek esküt? - érdeklődött Bell.
- Esküt? - kérdeztem vissza meglepetten.
- Igen! Nálunk esküt tesznek a párok házasságkötésnél. - kezdte el mesélni Bell mire a szavába vágott Samantha.
- De nem akármilyen eskü az. Itt vér eskü teszi a párokat örökké eggyé, a Vég ítélet. - mondta.
- Vég ítélet? - meg mindig csodálkozva néztem rájuk.
- Jajj, Leila. Még mindig van mit tanulnod. - nevettek fel a lányok.
- Mindig mondtok valami újat. - végül én is nevetni kezdtem.
Nagy nehezen, de végül elmondták, hogy a Vég ítélet csupán annyit tesz, hogy amikor egymás vérét isszuk meg a legerősebb mágia - a fekete mágia - hozza meg a végső ítéletet. Ha ő úgy gondolja, hogy mégsem illünk össze, az eskü semmivé foszlik és végül a saját utunkat kell, hogy járjuk. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a démonok ennyire ügyelnek arra, hogy a megfelelő pár legyen mellettük igen hosszú időre. A lányok mellett mindig sok időt tudtam el tölteni így ha Baal sokáig is távol van nem unatkozom.
Lassan be esteledett. Elbúcsúztam a lányoktól és haza mentem. Meglepetésemre Baal-ék is már otthon voltak és éppen a nagy napról beszélgettek.
- Ilyen késő este a nagy napról beszélgettek? - mosolyogva zavartam meg őket.
- Á, Leila. - Baal szinte boldogan és szórakozottan nyújtotta a karját felém.
- Nem is meséltél még arról, hogy nálatok hogyan is megy ez. - kezdtem bele a lényegbe és közben oda mentem hozzá majd az ölébe ültem.
- Gondoltam, hogy a lányok úgy is elmondják. - egy kis gúnyos mosolyt villantott.
- Túl jól ismered a fajtád, Baal. - el mosolyodtam, de ez tény is volt.
Sokáig el beszélgettünk róla, de meglepődtem, hogy egyáltalán nem tart a Vég ítélettől. És hogy miért nem? Hát egyrészt azért meg fekete mágiával rendelkezik és így nap mint nap érzi, hogy köztünk mennyire komoly és valós az érzelem, másrészt pedig: számára én vagyok az első igazi nő az életében akivel már ennyire komoly kapcsolatot él.
Napok teltek el és egyre közelebb került a nagy nap. Már a ruhám is meg volt. Egy vörös, kicsit rojtos ruha volt, mellette egy vörös, vékony szalaggal. Nem tudtam el hinni, hogy egyszer eljön ez a pillanat, hogy meg házasodom pont egy démonnal. Nagyon izgultam, de csak akkor ha a lányokkal vagyok. Baal valahogy mindig is a legnagyobb nyugalmat sugározta felém mikor mellette voltam.

Eljött a nagy nap. A démon világ úgy pompázott ahogy még eddig egyszer sem. Minden démon az alkalomhoz illő módon öltözött fel és viselkedett. Most már végképp izgultam és kicsit féltem, főként a vér ivástól. Hiába próbáltam többször is napokkal ezelőtt egyszer sem tudtam lenyelni a vért. Az esküvő egy igazán különleges templomban volt meg rendezve. Baal már jelen volt és csak rám vártak. Mikor meg szólaltak a harangok egy kisebb kísérettel érkeztem meg. Az ajtótól Baal-ig egy vörös szőnyeg volt kiterítve. Tudtam, hogy mit szeretnék, de azt nem tudtam, hogy élesben menni is fog bármi is. Lassan sétáltam Baal felé és mikor már közel értem hozzá a kezét nyújtotta felém. Lassan el fogadtam és végül mellé álltam. Még egyszer sem láttam kitöltözve elegánsan, de... Nagyon jól nézett ki benne. Lassan elhalkultak a harangok és elkezdődött a ceremónia. A démon pap az elején a szokásos ismert szöveget mondta el, de mikor a végére ért egy esküt kellett egymás szemébe mondanunk. Míg az esküt ismételtük a pap után két másik démon egy-egy díszes kehellyel jelent meg amit a vérünkkel töltöttek meg. Ahogy az eskü tétel meg volt a kelyheket oda adták nekünk. Kicsit rettegve néztem Baal-ra, de ő csak annyit mondott, hogy:
- Nem lesz semmi baj, Leila. - gyengéd volt a hangja és közben el mosolyodott.
Vissza mosolyogtam majd mikor a kelyhek koccantak nagy levegőt vettem és végül egy időben Baal-al inni kezdtem belőle. Furcsa volt, de a testem nem akarta, hogy le nyeljem. Nehezen tudtam uralkodni magamon, de meglepetésemre Baal meg fogta a kezem. A tekintete mindent elárult. Támogatott és biztatott, hogy menni fog. Végül nagy nehezen sikerült le nyelnem a vérét. Mindenki éljenzett és ünnepelt, de hamar lefagyott mindenki. Meg állt az idő csak én és Baal mozogtunk.
- Most jön... A Vég ítélet? - kérdeztem tőle.
- Igen. - válaszolt Baal.
Lassan egy korom fekete alak jelent meg. A szívem hevesen vert, de nem tudtam miért. Féltem és izgultam egyszerre. Baal-hoz bújtam támogatást keresve. Lassan a sötét alak Baal előtt termett. Végig mérte majd lassan hozzám jött. Engem tovább méregetett, tovább tanakodott, de végül el távolodott. Figyeltem, hogy vajon mi lesz a következő lépés, de mikor eltűnt hirtelen fekete szirmok kezdtek hullani és az idő is elindult újra. Hamar csendben maradt mindenki és minket nézett. Értetlenül álltam Baal előtt, majd a csendet a démon pap törte meg.
- A mai napon a Vég ítélet szerint... - mindenki kíváncsian várta a végét - Örök együtt lét vár rátok.
Újra éljenzés tört ki, Baal arcán önelégült mosoly jelent meg, de végül a csók is meg történt úgy ahogy annak meg kell történnie.

Fárasztó nap volt, de mégis öröm teli. Az estét csak is egymással töltöttük és persze még nagyobb örömet hozva a másiknak. Az édes este tényleg a legjobb volt, Baal igaz még mindig finomkodott, de már egyáltalán nem fogta vissza magát és ennek persze látszata is lett hetekkel később. Az első rosszullétektől kezdve a pocak növésig minden volt: várandós lettem. Baal tudva ezt egyre jobban figyelt rám és a hasamban növekvő csöpségre. Ahogy mondták: mindig a démon vér dominál. Ahogy teltek a hónapok egyre több fájdalom ért és Baal emiatt sokszor hívatta az orvost is. Lehet, hogy más fajból valóak vagyunk, de ez a kicsikre semmi hatása nincs. Két gyermeket vártam tőle, és mind a kettő démon volt.

Eljött az a nap is mikor a gyerekek meg látták a napvilágot. Egy bájos kislány és egy erős fiú született. Baal és a fiúk a munka mellett nekem is be segítettek a gyerekekkel. A kislány, Jenna főként az én tulajdonságaimat örökölte: tanulékony, kíváncsi, kedves és aranyos. Viszont a kisfiú, Draco inkább Baal-ra hasonlított: harcias, agresszív, viszont titokban gyengéd és kedves. Hamar meg volt, hogy melyikünk foglalkozik többet Jenna-val és Draco-val. Új élet, új otthon, új család. Mindezt egy démontól kaptam meg angyal létemre. Az angyalok történetében én vagyok az első, aki a Menny és a Pokol határán élek.