Hét kulcs őrzői 1.

3.rész

Suli után Oxána azt mondta hogy találkozzunk a suli előtt. Onnan átbuszozottunk hozzám és ott beszélgettünk.
-Mi óta van meg?-kérdezte Oxána miközben az ágyamon feküdtünk és a kulcsos nyakláncainkat néztük.
-Hát nem tudom 3 éves korom óta biztos-feleltem
-Neked?-kérdeztem, a szobába csönd volt egyedül azt lehetett hallani hogy a földszinten Gilberta valamit készít.
-5 éve, de azóta le sem vettem.-válaszolta Oxána
-Apukád?-kérdezte Oxána kicsit halkabban mint az előző kérdéseket. Gondolom azért csak az apukámat kérdezte mert azt hitte Gilberta az anyukám. Pár percig csendben voltam, igazából még az iskolából senkinek sem mondtam el hogy nem élnek a szüleim.
-Már nem élnek autóbalesetben meghaltak mindketten, Gilberta a nagynénim.
-Oh.......-mondta Oxána.
-Bocsi, nem tudtam.-mondta Oxána, és csöndbe maradt.
-Mi történt a szekrényeddel?-mutatott Oxána a szekrényre ami tegnap este lefordult.
-Tegnap a viharba lefordult a helyéről-mondtam és elmosolyodtam, láttam hogy valami furcsát lát benne ezért tovább mesélem.
-Igazság szerint olyan volt mintha álmom szakítottam le volna a szekrényt és ne nézz hülyének-mondta és a végét már elhadartam.Oxána válasza egy vállrántás és egy mosoly volt.
-Lányok kértek enni?-kiáltotta Gilberta az emeletről. Oxánával lementünk enni és utána sajnos haza kellett menni. Még azt mondta nekem hogy nyugodtan hívjam Roxinak és ő kitalált nekem becenevet ami nagyon tetszett Lea volt az. Miután Oxána el ment,leültünk beszélgetni. -Látom sikerült szeretned egy barátnőt!-monda Gilberta, válaszul bólintottam.
-És barátot, már mint fiút?-kérdezte ravasz mosollyal .Megint itt tartunk, gondoltam. Nem nincsen barátom 15 évesen és igen akarok.
-Nincs.-mondtam miközben forgattam a szemem. Utána Gilbertával megnéztünk egy filmet és elmentem aludni. Másnap minden szünetben találkoztam Oxánával.
-Lea ezt te rajzoltad-mutatott a tegnapelőtt festett képemre ami a telefon háttérképem volt.
-Igen, miért?-kérdeztem mert Roxi fölöttébb csodálkozva nézett rám.
-Mert tegnap előtt és is egy teljesen hasonlót rajzoltam-mondta és elfutott, pár másodperc múlva vissza jött a lecke füzetével és egy rajzot mutatott. Egy A5-ös méretű rajz volt, a tárgyak elrendezése ugyan az volt csak Roxi rajzán egy róka ivott egy sár folyamból.
-Na ez fura-én ezt a képet még sehol se láttam se amit én rajzoltam se amit Oxána.
-Ja-monda Roxi.
-Mit szólnál a ha megkeresnénk a többieket-kérdezte Roxi, igazság szerint ezen már én is gondolkoztam.
-Ok, szerintem. Érdemes lenne elmennünk a Queen bevásárló központba megnézni hogy van-e ott valaki.
-Ok,4-kor találkozunk a Queenbe- mondta és megölelt és mindketten haza mentünk. Haza mentem levetettem magam az ágyamra él a matek füzetemet néztem, nem értettem semmit. Miért történik velem gondoltam, és könny belábadt a szemem. Elkezdtem sírni leültem az író asztalhoz, közelítettem a kezem a megrepedt villany körtéhez és mikor a kezem 1 centire volta a kezem széttört teljesen a villanykörte. Még jobban elkezdem sírni. Rá feküdtem az ágyamra és a fejemet a párnába nyomtam. Pár perc múlva valaki megszólalt mögöttem.
-Hé.....-mondta valaki lágy hangon. Felültem és láttam hogy Oxána áll az ajtóban. Amint meglátta hogy sírtam besietett a szobámba.
-Semmi baj.-mondta, leült az ágyamra és megölelt.
-Később majd mindent megértesz.-mondta Oxána és még mindig ölelt. Nem értettem igazából hogy mire gondol de abba hagytam a sírást.
-Miért vagy itt?-kérdeztem szomorúan
-Nem dönthettek úgy hogy a legjobb barátnőmmel megyek a Queenbe?-kérdezte Roxi de nem kérdésnek szánta.
-Gyere menjünk.-mondta Roxi és felhúzott az ágyról.