Hét kulcs őrzői 1.

14.rész

-Szerintem...menjünk haza.-mondta Sarlott
-Jó ötlet.-mondtam. Lassan mindenki kiment a házból én mentem ki másodiknak, Oxána előtt. Oxána jobbra ment én balra. Az út negyedénél úgy éreztem hogy követnek, hátranézettem és tényleg jól éreztem. Egy félig kihulott hajú öreg ember gyalogolt szép lassan mögöttem, mikor jobban szemügyre vettem észrevettem hogy egy fűrészt visz a kezében. Gyorsítottam a tempón mert kicsit féltem, a bácsi is gyorsított utána. Jött egy kanyar, direkt nem arra kanyarodtam amerre lakom mert az egy zsúfolt utca ahova sokan mennek. De annak ellenére követett a bácsi hogy egy szinte lakatlan utcára kanyarodtam be. Még jobban gyorsítottam már szinte kocogtam, hátra néztem és láttam hogy az öregember felemeli a fűrészt és fenyegetően néz rám.Következő kanyarban is követett már biztosra vettem hogy követ. Nagyon féltem még jobban gyorsítottam már sprinteltem. Nem értettem hogy a bácsi hogy tud ilyen gyorsan futni de nem gondolkodtam csak rohantam. A iskola utcáján futottam már majdnem elsírtam magam mert az ember a sarkamban volt. Egyszer csak megláttam ahogy Leon sétál az iskola parkolójában.
-Leon!-kiáltottam oda neki mikor már pár méterre álltam tőle. Mikor odaértem lassan megálltam és hátra fordultam és láttam hogy Leon egy egyszerű mozdulattal kitépni az öregember kezéből a fűrész és hátra löki. Láttam hogy a bácsi alig bír felkelni.Oda rohantam Leonhoz és Leon gondolkozás nélkül megölelt. Az arcomat belenyomtam Leon szürke pulcsijába nem engedtem meg magamnak hogy sírja. Pár másodperc múlva Leon megpuszilta a homlokomat ölelkezés közben. Felnéztem és Leon arca és az én arcom milliméterekre volt egy mástól, ekkor megszólalt a földön fekvő ember.
-Ti kis buta lányom bajban nem használjátok a képességeteket csak szórakozásra. Még a nagyon erős mindenkinek kedvence Lejla sem.-mondta. Nagyon idegese lettem utáltam ha árvának hívnak főleg azzal a hangsúllyal ahogy ő mondta.
-Ebből most elég!-mondta idegesen és megfordultam
-Tűnj el!-kiáltottam és megcsavartam a kézfejemet. A bácsi elhalványult és eltűnt, most jöttem rá hogy ez az egész csak egy illúzió volt és valószínűleg aki szervezte ezt az egészet nem is így néz ki.
-Ne!-suttogtam és a számhoz kaptam a kezem, most jutott eszem hogy Leon látta az egészet többek között azt is ahogy a kezem hatására eltűnik a bácsi. Pár percig megkövülten álltam.
-Gyere.-mondtam halkan amint le engedtem a kezem. Leont elvezettem az iskola mögé ahova senki sem jár és leültünk a padra. Nagy levegőt vettem elkezdtem beszélni
- Gyógyító és romboló képességem van.-mondtam, mivel nem szólt semmit Leon folytattam
-Ami ezt jelenti:-mondtam és lehajoltam egy ág darabhoz. Rátettem a kezemre elszáradt ágat és darabokra tört, után meg újra vissza csináltam az eredeti állapotába. Ekkor jutott eszembe hogy veszélyes vagyok mert embereknek is képes vagyok ártani.Elővettem a kardigán zsebemből a ma már elszáradt rózsát amit tegnap Max rakott a  fülem mögé és újra színessé tettem.
-Félsz tőlem?-kérdeztem Leontól, igazából én is nagyon féltem Leon válaszától.
-Én nem hiszek a szuper hősökben.-mondtam Leon flegmám. Borzaszó idegese lettem valószínűleg pirosan izzott a szemem
-Nem vagyok szuper hős! Hanem egy rohadt kulcs őrző de inkább nem is őrizzük hanem minden hülyeséget kinyitunk vele!-mondta miközben felálltam eldobtam a rózsát a kezemből és elrohantam. Hazáig végig futott a szememben könnyek gyűltek és így estem be az ajtón.
-Mi a baj?-kérdezte Gilberta én nem válaszoltam csak berohantam cipőbe a lakásba és begubóztam a kanapéra. Megfogtam a kulcsomat és erősen szorított, de nem sírtam.
-Szerencsétlen vagyok és még veszélyes is!-mondtam szomorúan
-Szerencsétlen, veszélyes miért?-kérdezte Gilberta miközben leült mellém.
-Tudja Leon az erőmet!-mondtam
-Az a lényeg hogy védekeztem és ő meglátta.-mondtam és magamban nevettem a védekeztem szavan mert nem azt csináltam hanem azt kellet volna csinálnom.
-Ja és nem tetszett neki.-mondtam és ekkor kinéztem az ablakon. Láttam hogy az utcánkba minden második virág elszáradt és ez is én voltam.
-Veszélyem meg...-mondtam és kimutatta az ablakon.
-Én tudtam hogy nem lesz egyszerű neked, de meg kell birkóznod magaddal. Leon miatt nem aggódj majd eldől. Ekkor Gilberta észrevette a kezemen lógó szivecskés karkötőt amit még pénteken hoztam anyáék házából.
-Anyáé.-mondtam halkan miközben Gilberta kinyitottam és elmosolyodott
-Tudom.-mondta Gilberta. Kicsivel később felmentem az emeletre és láttam Oxána írt de üzentben csak azt írta le hogy hamarosan itt lesz.
-Szia-lépett be Oxána párperc múlva a szobámba
-Szia, miért jöttél?-kérdeztem
-Hol a rubin szivecske?-kérdezte Oxána, Oxána nagyon zaklatottnak tűnt pink volt a szeme is.
-Oxána. Nyugi.-mondtam és megálltam a szobámba össze vissza rohangáló lány előtt.
-Mi történt?-kérdeztem
-Velem semmi, délután veletek?-mondta Oxána
-Veletek kik még?-kérdeztem
-Azok akik az erejükkel ellenségesek is tudnak lenni, Sarlott, Tiara és te. Onnan tudok mindent hogy beszéltem Sarlottam.-mondta
-Valami aktiválta őt azon a bugyuta dobozon kívül. A többieknél nem tudom mi nálad sejtem.-folytatta. Kivettem a zsebemből és odaadtam a rubin szivecsét Oxának.
-De az lehet mindenkinek a kulcsa volt.-mondtam, miközben Oxána a medált bedobta a könyveim mögé.
-Bármi lehet, az is megeshet hogy ezt évek óta tervezi.-mondta Roxi
-De mindenesetre igaza volt, nem csak játszani kell az erejükkel hanem használni is.-mondta
-Roxi, én veszélyes vagyok. Szerintem képes vagyok fájdalmat okozni az embereknek.-mondtam, ekkor Oxána kinyújtotta elém a kezet és merészen nézett rám.
-Roxi te zaklat, nem!-mondtam és oldalba löktem. A végén Roxi annyira vett rá hogy fogjunk egy sáskát a kertbe és azzal próbálkozzunk.
-Lea lassan úgy nézel ki mintha neked jobban fájna mintha a sáskának.Mondta Oxána aki éppen a sáskára szorította egy poharat.Én meg vergődtem a füvön és azt mondogatták hogy nem tudom.
-Várj! A fű is él.-mondtam és letettem a kezemet a fűre és koncentráltam hogy száradjon ki.-sikerült a fű egy méteres körbe kiszáradt viszont ez azt jelentette hogy embereknek is tudok kárt okozni. Aztán nagy nehezen újra vissza zöldítettem a füvet.
-Majd megoldjuk, most pedig Lea sáska védő kérésére elengedjük a sáskát. Menj légy szabad.-látszott Roxin hogy nagyon erőlködik hogy felvidítson ezért a kedvéért nevettem. Még egy óráig a kertbe hülyéskedtünk mikor Roxinak haza kellett mennie.Másnap Leon egésznap engem velem akart beszélni de nem engedtem. Nap végén még is sikerült elkapnia.
-Lejla állj már meg!-kiáltott utánam Leon, mikor éppen ki akartam menni az iskolából.
-Minek hogy megint beszóljál!-mondtam mikor megfordultam és felhúztam a szemöldökömet.
-Nem, Lejla nem érted!-mondta Leon ekkor megszólalt Leon háta mögött a haverja Dávid.
-Leon gyere már, ne bénázz a csajjal.-Mondta, ekkor úgy gondoltam hogy Leon sarkon fordul és elfut Dávid. Próbáltam uralkodni magamon hogy ne legyen Piros a szemem.
-Bocsánat Lejla! Én....-ekkor Leon elkezdett gyalogolni felém.
-Én.....csak féltem hogy nem fogok annak a menő fiúnak tűnni akinek te hiszel.-mondta Leon és a haverja szerencséjére már nem hallotta.
-Engem nem zavar egyik éned se.-mondta igazából egésznap Leon bocsánat kérésére vártam.
-Szeretlek Nyári Lejla.-mondta Leon és én csak elmosolyodtam és megöleltem.