Hét kulcs őrzői 1.

8.rész

Reggel 6:30-kor ébresztett az ébresztőm.
-Nem, nem akarok felkelni!-mondtam idegesen miközben az ébresztőm csörgött. Halott egy reccsenést és ez rávett hogy kikeljek az ágyból.
-Ah.....Miféle túlnyomás van a szobámba?-mondtam álmosan. Lementem a földszintre  és kérdtem Gilberta kávéjából. A suliban próbáltam spórolni az erőmmel, hogy ne aludjak el amikor Adéláékkal vagyok.A suliból hazajöhet nem bírtam ki alvás nélkül ezért szóltam Gilbertának, hogy ébresszen fel 3 órakor. Persze Gilberta fél órával később ébresztett mint a hogy kértem tőle. Gilberta azt mondta hogy elfelejtette nézni az időt de szerintem direkt hagyott aludni. Gyorsan összeszedtem magamat beraktam a fülhallgatómat és elindultam. Mikor már csak pár méterre voltam a telektől meghallottam fülhallgatón keresztül egy számot. Kivettem a fülhallgatómat és halottam ahogy Adéláék telkéről a házon keresztül kiszűrődik egy zene .A Zara Larsson forget you száma volt ez volt az egyik kedvenc számom.

Mikor beértem pont a refrén szólt. Egyben vicces és boldog látvány is volt ami fogadott. Tiara akit Tiának hívok a francia ágyon állt és egy falakon fogott és azt használta mikrofonba és abba üvöltötte a szöveget. Aliz, Oxána is énekelték a dalszöveget és táncoltak. Noémi csak a zenére énekelt de látott rajta hogy boldog. Sarlott egy széken ült és valamit nagyon tanulmányozott, de ő is énekelte. Adéla állt hozzám a legközebb hozzám, bő töretlen beleéléssel énekelte a dalt. Én is elkezdtem énekelne a dalt, nagyon jól éreztem magam. Pillantok alatt leszállt a fáradtságom és már a zenére ugráltam. Oxána oda jött és együtt énekeltünk. Mikor vége lett a refrének Noémi lejjebb tekerte a hangerőt és megszólaltam.
-Sziasztok!-köszöntem
-Szia!-köszönt vissza mindenki egyesével.
-Valaki nagyon szerelmes?-kérdeztem és ezzel a kérdéssel Adélára utaltam ,a másik okom meg az volt hogy ez egy szerelmes szám. Mindenki Adélára nézett Adéla meg teljesen elpirult.
-Hát....lehet hogy én.-mondta és mindenki elnevette magát. Újra jött a refrén és újra elkezdtünk énekelni. Egy óráig énekeltünk mindenféle dalokat utána leültünk beszélgetni. Sarlott az átlagosnál kicsit visszafogottabb volt. Adéla megmutatta a barátját a telefonon, nem mondom hogy rosszul néz ki és persze a Foerstdalei kosár csapat tagja.6-kor hazamentünk ma estem megint vihar volt ezért csak 1-kor aludtam el. Másnap reggel csak 2.órára mentem be de már kávés sem segített rajtam .Az iskolába majdnem elaludtam, utána hazamentem és aludtam egy órát. Kicsi késéssel indultam, de nem érdeket. Beraktam fülhallgatómat és elindultam.10 perc múlva mikor befordultam Adéláék utcájára, lehúzódtam az út szélére mert jött egy autó. Ekkor hirtelen egy hatalmas ugatástól halottam és majdnem nekiugratottam az mellettem menő kocsinak.
-Mi a franc!-kiáltottam fel, a szívem nagyon gyorsan vert. Egy kutya majdnem meg harapott a kerítésen keresztül. Ránéztem a kerítésre és az össze rúd el volt görbülve.
-Ez nem ilyen volt előtte, az egy biztos!-mondtam és majdnem elírtam magam, én ma már ehhez túl fáradt voltam.3 méterre voltam a kerítéstől láttam hogy a kis téglaház hirtelen lángra kap aztán elalszik és Tiara rohan ki sírásra kész dühös szemekkel. Rám se nézett csak elviharzott mellettem. Gondoltam bemegyek megkérdeztem a lányokat hogy, mi a franc volt ez. Bementem és mindenki csöndben állt a fal mellett.
-Mi történt Oxána?-kérdeztem rémületen. Oxána nyitottam volna szóra a száját de Adéla beleszólt. -Az van hogy mind természet feletti képességekkel bírunk, de téged nem tudunk hogy közülünk való vagy e.-Hadarta el Adéla. Hogy mi, gondoltam
-Adéla abban egyeztünk meg hogy én mondom! Én tudom hogy van erőd!-mondta Roxi. A szív verérésem százszorosára  gyorsult és rémülten néztem ki az ablakon. Neki támasztottam a fejemet és a könyököm ez falnak. Nem ez nem valóság, ilyen nem történhet, ilyen nincs gondoltam. Ekkor halottam ahogy a csillár apródarabokra töri és leesik a földre, még idegesebb lettem. Megfordultam és mindenki ijedtem nézett rám, nem bírtam. Eltörtem még egy poharat és az ablakokat.
-Lea nyugi!-rohant oda hozzám Roxi és megölelt, sikerült neki nem tettem tönkre több mindent.
-Mindenki van ereje, nem vagy egyedül!-mondta Aliz
-Nekem.-szólalt meg Sarlott aki eddig teljesen szótlan volt .Az a bögre amit én előbb teljesen szét törtem, az pillanatok alatt egy zacskóban volt.
-Megtudom állítani az időt és ti meg csak annyit láttok hogy nagyon gyorsan mozgok közbe én csak sétálok.-mondta Sarlott és a végén elmosolyodott.
-Hát én álmomban látom a jövőt de ezen nincs igazán mit megmutatni.-mondta Adéla
-Én megértem a természetfeletti, de ez nem jelenti azt hogy ettől mindenki hisz nekem.-mondta Roxi és a mondtam végén megvetően nézett Adélára
-Én végig tudtam hogy közénk való vagy! Mindenkinek rávan írva a kulcsára a képsesség, neked romboló és gyógyító van rajta.-mondta Roxi és melyen a barna szemeivel a szemembe nézett.
-Tia pedig a vizet és a tüzet irányítás.-mondta Noémi
-Nekünk meg-kezde el mondani Aliz és a nekükkel Noémire és rá utalt.
-Természet felettien jól látok és látom a szelleméhez, Noémi pedig Hallja a szellemeket és természet fettien jól hall.-folytatta Alíz. Ekkora már Oxána megint a fal mellett ált és én meg a szoba közepén. Noémi és Alíz elkezdték egymást nézni, először Alíz az után Noémi bólintott miközben egymást nézték.
-Lea itt vannak a szüleid.-mondták ketten egyszerre és Alíz a semmibe nézett és Noémi meg úgy tűnt mint aki hallgatózik.(Lea szülei szellemként voltak ott)Egy pillanatra megvillant Noémi  szeme  zölden, és Alíz szeme lilán. Aliz és Noémi mondattól mindenki mosolyogva nézett rám, én egyáltalán nem tudtam mit kezdeni a szituációval. Én ezt nem tudom felfogni hogy anyáék szellemként egy szobába vannak vele éppen most. Hátra léptem két lépést leültem a székre és sírva fakadtam. Nem akartam hogy lássák a többiek ezért a kezemet az szememre tettem. Túl sok volt ez mára nekem, először az a bolond kutya utána a képességem most pedig anyáék. Egy ideig mindenki tétlenül állt, utána láttam az ujjaim közül ahogy Oxána Rózsaszínűen szinte világító szeme egy pillanatra felvillan és  elalszik és elindul felém. Oxána leguggolt hozzám megsimogatta a hátamat és lassan elhúzta a kezemet és átölelt. Úgy éreztem hogy előttük nem szabad sírnom, ezért abba hagytam a sírást és eltoltam magam Roxitól. Egy ideig még álltunk némán szép lassan mindenki elő vette a telefonját nyomkodni.