Hét kulcs őrzői 1.

19.rész

Gond nélkül eljutottunk Adéláék telkére. Ott mindenki rávetette magát a könyvre, persze a lányok nem engedték be Leon de azt mondta hogy visszajön mikor végzünk. Én már sajnos nem fértem hozzá ezért csak a messzebről néztem és halgattam ahogy Alíz felolvassa a könyv tartalmát. Úgy egy óra múlva már mindenki eltávolodott a könyvtől és vagy az ablakon nézett ki vagy a plafont nézte vagy amit én tettem próbálgattam hogy a telken lévő toll közül melyik fog.
-Adéla azt meg kaphatom?-kérdeztem már a hatodik nem fogó tollra
-Igen,de minek kell neked egy csomó nem fogó toll.-mondta Adéla a plafont nézve
-Otthon nekünk rengeteg toll betétük van.-mondta és abba hagytam a beszédet hogy Alíz tudjon tovább olvasni. Egy kis idő múlva Alíz így szólt.
-Lányok belapoztam a könyv végére és az utolsó lap össze van ragasztva a könyv hátuljában.-mondta Alíz és rögtön mindenki odarohant. Nekem sikerült a legközebb férkőznem a könyvből áradó varázslatot messziről lehetett érezni talán túl ságosan is rossz előérzetem volt. Adéla arcából is azt szűrtem le hogy aggódik. Kivetem egy kést a szekrényből és óvatosan elválasztottam a borítója az utolsó laptól.
-Csak ezt ne.-mondtam idegesen és a sírás határán voltam. A szétválasztott oldalon egy írás állt.
Ez nem az igazi könyv, közelről sem hasonlít hozzá.
Üdvözlettel: tudjátok a fűrészes bácsi és Oxána még tudna rólam többet mesélni.
-A francba.-mondta Sarlott és én csak a könyvben lévő kézírást bámultam.
-Szerintem ott áll épp a ház előtti utcán.-mondta Tiara
-Igen, most már tisztán emlékszem, nem ez az igazi könyv.-mondta Adéla és csalódottan bámulta a padlót.
-Ki kéne mennünk, intézzük el örökké ezt palit.-mondta Oxána és bátortalanul kimentünk a ajtón.
Tényleg ott állt az utcán, lassan közelebb mentünk hozzá és két méterre megálltunk tőle.
-Sziasztok lányok.-mondta a pasi, most sokkal fiatalabb volt mint mikor utójára láttuk.30 év körüli egész jól kinéző felnőtt volt. Pár másodpercig szemeztünk egymással aztán kiléptem a többiek közül.
-Lejla!-szólalt meg a hátam mögül Leon
-Csak maradj ott kérlek, elintézem.-mondta Leonnak de nem néztem háttra.
-Ú....de félek!-mondta
-Félj is!-mondta azt éreztem hogy az erőm nélkül is legyőzném. Éreztem amint vörösen izzik a szemem. Kinyújtottam a térdei felé a kezemet és térdre esett. Elkezdtem gyalogolni felé de a kezemet még mindig nem vettem le róla. Láttam a pasinak a szemébe a halál félelmet. Megálltam előtte egy lépéssel és leengedtem a kezemet és rátettem a fejére. Becsuktam a szememet és halottam ahogy a pasi könyörög nekem. Mikor kinyitottam szememet láttam hogy a pasi úgy száll föl darabonként mint a parázs.
-Lea.-mondta Oxána a láttam mögül
-Engedd el, most már vége.-mondta Oxána és elengedtem és megfordultam. Láttam ahogy mindenki rémült tekintettel néz rám,szörnyetegnek éreztem magam. Pár másodperc lassan begyalogoltam a házba és felvettem a táskámat. Ekkor vettem észre hogy azon a. tenyerem amelyikkel a pasi fejéhez értem olyan fekete mintha festékbe tenyereltem volna. Végig húztam a kezem ezen a feketeségen és láttam hogy lejött egy kicsi a kezemről.
-Sziasztok.-mondta
-Lea várj megkint veled megyek!-mondta Oxána
-Tia égesd el ezt a könyvet.-mondta Oxána miközben zsebre tett kézzel kimentem az ajtón. Egy lépésre meg álltam az ajtó előtt és a földet néztem.
-Miért nem engedted hogy más győzze le azt a pasit?-halottam Alíz hangját az ajtón keresztül
-Egyébként én is ezt akartam kérdezni.-mondta Sarlott
-Mert senki sem bírta volna ki Leán kívül ezt.-mondta Oxána olyan halkan hogy egy fél lépéssel közelebb kellet lépnem az ajtóhoz.
-De ezt ti is érzitek és tudjátok hogy ő más mint mi, erősebb.-mondta Oxána
-Jóval.-folytatta Noémi és én meg elmosolyodtam
-De ő miért ennyire más mint mi?-kérdezte Adéla
-Na erre még nekem sem sikerült rájönnöm.-mondta Oxána
-Sziasztok lányok.-mondta Oxána és én gyorsan hátra szaladtam hogy ne tűnjön úgy mintha hallgatóztam volna.
-Hova ment Leon?-kérdeztem Oxánától hátha tudja
-Rohannia kellet mert megsérült a testvére és senki nem volt otthon.-mondta Oxána és én bólintottam. Roxival elkezdtünk gyalogolni az utcán. Az úton a lámpák fele kiégett a másik fele meg villogott. Mikor bekanyarodtunk a sarkon Roxi lassan kihúzta a zsebemből a kezemet de én attól még ökölbe tartottam nehogy észre vegye a feketeséget.
-Elfelejtetted hogy én mindent tudok?-kérdezte Oxána és én elmosolyodtam és szétnyitottam az ujjaimat.
-Sz....-mondta Oxána mikor hozzáért a kezemhez.
-Engem megéget a sötét mágia, amivel ez a fickó teli volt.-mondta Roxi, ekkor észrevettem hogy szempillaspirálom is teljesen lefolyt és a hajam is tiszta gubanc.
-Egy szörnyeteg vagyok!-mondta sóhajtás közbe
-Ha aki kiáll az ellenségei ellen az annak hívjuk azaz mindenki akkor igen, de nem hívjuk úgy közel sem.-mondta Oxána és rám mosolygott. Oxánával beléptünk a házamba Gilberta még nem volt otthon. Rögtön a csaphoz rohantam és lemostam a kezem a kezemről a feketeséget. Úgy folyt le a kezemről a víz hatására mint ha vízfesték volna.
-Nem értem miért akart ártani nekünk ez a fickó.-mondta Oxána
-Mi nem tettünk semmi rosszat.-folytatta Oxána
-A szüleink se?-kérdeztem ekkor eszébe jutott az írás amit anyáék házába olvastam a szüleink hibájáról.
-Nem, és a nagyszülőink se.-mondta Roxi és nekem meg nem volt kedvem leállni vele veszekedni ezért hagytam a témát. Fölmentünk a szobámba lemostam az elfolyt sminkemet és kifésületem a hajamat.
-Egy érdekes nyárnak nézünk elébe.-mondtam és ráfeküdtem az ágyra
-Hát ja!-mondta Oxána.
Az első rész vége hamarosan jön a második rész ami még több izgalmat fogy tartalmazni mint az első rész.
Addig is sziasztok.♥️
https://my.w.tt/f4XTHBAtH2
:itt a link a második részhez.