Leon a suli után elkísért Adéráékhoz, ma már egyáltalán nem voltam mérges rá.
-Akkor felteszem még egyszer ezt a kérdést.-mondtam mikor oda értük a telek elé
-Félsz tőlem?-kérdtem mikor Leon elengedte a kezemet
-Hát nem tudatom, lehet hogy félnem kéne egy ilyen erős lánytól mint te.-mondta Leon mosolyogva
-Még egyszer bocsánat a tegnapiért.-mondta Leon komolyan
-Mondtam már hogy semmi baj.-fejeztem be a mondatomat és megpusziltam Leon arcát.Mikor belér a telekre Sarlott rögtön megszólalt
-Ki ez?-kérdezte Sarlott mosollyal az arcán.
-Eliott.-mondtam és próbáltam nem elpirulni.
-Rácz Eliott?-kérdezte Sarlott és ekkor már mindenki körénk gyűlt. Válaszul bólintottam.
-Az a szerencsés mindenit, én a másik suliba járok mégis tudok róla.-mondta Sarlott csodálkozva
-Rohadt helyes.-jegyezte meg Alíz , ezzel nekem sem volt ellen vetésem
-Ja.-mondta Adéla
-Neked van barátod!-mondtam Adélának
-Attól még helyes!-mondta Adéla és felhúzta a szemöldökét.
-Na menjünk be!-mondtam mikor észrevettem hogy Leon még a kapu előtt áll és engem néz, valószínűleg a beszélgetés egy részét ő is halotta.Még két óráig voltam a lányokkal, a idő egyik részébe csak mindenről beszélgettünk a másik részében régi könyveket olvashattunk a padláson.
-Nekem mennem kell kint vár rám Eliott.-mondtam mert az úton megbeszéltük hogy ötkor végzek és akkor oda jön.
-Szerintem akkor végeztünk mert Alíznak és nekem programunk van.-mondta Noémi
-Oksi.-mondta Oxána
-Te meg csak vigyázz magadra hogy ne zúgjál teljesen bele Eliottba- mondta Tia nekem.
-Már késő.-Ekkor eszembe jutott hogy még el kell majd mondanom a lányoknak hogy Leon tud a képességemről.
-Holnap mondok valamit.-mondtam és lementem a padlásról.Mikor éppen mentem volna ki Oxána pókember szerűen ugrással le került a földszintre.
-Mit akartál mondani?-kérdezte Roxi.
-Roxi a holnap az neked is holnap.-mondtam megöleltem és kimentem az ajtón.Mikor a telekről megláttam Leont a teleről és elkezdtem futni felé.Kicsaptam a kaput és beugrottam Leon ölébe.
-Csak két órára mentem be mégis borzasztóan hiányoztál.-mondtam miközben Leon meg puszilta az arcomat.Ekkor láttam hogy Noémi az ajtó előtt áll és mosolyog, valószínűleg a szuper hallásával az egészet halotta
-Lejla én elmentem keresni virágot olyat amit Max hozott de nem találtam, ezért vissza mentem a sulihoz és elhoztam a lapos virágot.-a lapos virággal Leon arra a virágra gondolt amit ráléptem mikor megharagudtam Leonra.
-De én nem is kértem hogy keress egyet.-mondtam és Leon lassan leengedett az öléből és elkezdtünk sétálni. Kivettem Leon kezéből a lapos rózsát a kezembe tettem.Leon kezét az én kezem alá tettem és meggyógyítottam a rózsát, Eliott kiemelte a kezemből a vörös fekete rózsát és kivett egy csatott és becsatolta a hajamba a rózsát.Én értetlenül de mégis kedvesen néztem rám erre ezt válaszolta.
-Anyukámtól csórtam a csatottot.-mondta Leon és elnevettem magam.
-Lejla szeretlek, sokkal jobban mint bárki eddig életemben.-mondta Leon elmosolyodtam, Leon átölelt utána megpuszilta a homlokomat.
-Tudod ez mit jelent?-kérdezte Leon és utalt a homlokomat csokolásra.
-Igen-mondtam halkan, mikor felnéztem már nagyon közel volt Leonnal az ajkunk.
-De szerintem ez hitelesebb.-mondta Leon és lassan elkezde közelíteni az ajkaiit az enyém felém.A szívem egyre gyorsabban vert a végén összeért Leonnal az ajkunk.A szívem természet feletti gyorsasággal vert valószínűleg a szemem is vörös volt, de boldog voltam.
-Dögös vagy Vörös szemmel.-mondta Leon mikor abbahagyta a csókolásomat.Leon egyáltalán nem volt zavarba ellentétben velem.Leon elkísért hazáig,az utat végig beszélgettünk.
أنت تقرأ
Hét kulcs őrzői 1.
خيال (فانتازيا)Nyári Lejla egy árva 15 éves lány akit a nagynénje nevel, egy nap megváltozik az élete mikor összefut 7 vele egy korú lánnyal. Amikor meglátják egymást éreznek valamilyen kötődést,de mégis mi közük egymáshoz azon kívül hogy mindegyiküknek kulcs van...
