Hét kulcs őrzői 1.

11.rész

Leültem az ágyra és elkezdtem olvasni azt a könyvet amit az imént feloldottam.
Ha ezt könyvet olvasod valószínűleg a hét család egyik tagja vagy. Ebben a könyvben az ő történetük et fogom leírni. Én egy vagyok a kevés ember közül aki tud a hét család történetéről, de én vagyok az egyetlen aki ezt lemeri írni. Nem elég hogy most a hét család fél de mi is és ezért ezt nem meri senki leírni. Az egész ott kezdődött hogy én már kezdettől tudtam Nyár Magdolna titkát mert volt olyan együgyű és elmondta nekem a képességét.(Egyértelműség kedvéért elmondom hogy csak nők örökölhetik)Aztán a hét család elkezdték kikutatni hogy mit nyitnak a kulcsaik, sajnos túl messzire mentek. Olyanokat tettek meg amitől az embereknek teljesen tisztává vált hogy ők természet felettiek. Utána a választ a gyermekeikben keresték. A gyermekeik is természet felettiek voltak. A helyett hogy egy gyerekük lett volna több mit őt gyerekük volt a családoknak. Mindenki tudta a képességeiket és rengetegen is voltak. A fentiek az úgy nevezett őrök közbe szóltak az égből borzasztó csapásokat mértek a hét családra. Az emberek csak egyszerűen elfelejtették a képességeiket, hogy én miért emlékszek minden egyes pillanatra nem tudom, de  tartom a számat. A hét családból a felnőtteket megnémították, a gyerekek közül meg csak kettő élte túl családonként és abból is az egyiküknek elvették az erejét. Most már egy anyukának csak egy természet feletti gyereke lehetett. A következő generáció valószínűleg sosem fog találkozni és azt még fontos megjegyezni hogy csak akkor aktiválódik az erőjük amikor találkoznak egymással.
-Nyári Magdolna a nagymamám volt.-mondtam halkan. A könyvben volt még szó a mi a szüleink és a déd nagymamáinkról. Elővettem a következő könyvet és ezt beraktam a táskába a könyvet. Ennek Romboló és gyógyító ereje volt a címe. Itt arról írtak hogy hogyan használd a képességet. Már egy órája ültem a könyvek fölött. Az utolsó előtti könyvnél tartottam mikor hallottam anyáék szobájának ajtajának nyikorgását. Felnéztem Gilberta állt az ajtóban, lassan össze csuktam a könyvet és becsúsztattam a táskába.
-Sajnos, nem tudom megjavítani a múltat.-mondta Gilberta könnyes szemmel
-Miért?-kérdeztem és elindultam Gilberta felé és ő átölelt.
-Erre senki nem képes.-mondta miközben ölelt.
-Ettől féltem egész életembe, mi lesz ha egyszer elakarsz menni a szüleid házába és már nem tudlak meg akadályozni.-mondta Gilberta miközben ölelt.
-Vagy ha többet akarsz tudni a szüleidről annál a két szónál amit én mondtam.-folytatta Gilberta és egy kis szünet után újra megszólalt.
-Menjünk haza!-mondta Gilberta küzdve azzal hogy ne sírja el magát. Lementünk Gilberta fölvette a kulcsot és leakarta zárni a magnót.
-Ne!-mondta halkan és Gilberta kezét eltoltam a magnótól. Kimentünk a házból a ház előtt ott volt Gilberta kocsija és beleültünk és hazamentünk. A sírástól már nagyon fáradt voltam ezért otthon megvacsoráztam és lefeküdtem 3 órakor. Reggel 5-kor energikusan keltem ki az ágyból. Jelentősen jobb kedvem volt mint tegnap. Lementem a lépcsőn Gilberta már reggelizett.Felvágtam a kenyeret magamnak és amint leakartam ülni az asztalhoz a telefonom csipogott. Odavittem az asztalhoz és megnézzem hogy kiírt. Oxána írt azt kérdezte, hogy vagyok olvastam miközben neki álltam enni a szendvicsemet.
-Ki írt?-kérdezte Gilberta
-Senki.-mondtam miközben válaszoltam Oxánának
-Lejla nem mondasz el nekem semmit!-mondta Gilberta kicsit mérgesen
-Nem igaz csak keveset.-válaszoltam rá miközben elküldtem a választ Oxánának.
-Te tudsz az erődről!-kérdezte Gilberta pár perc múlva.
-Honnan veszed?-kérdeztem és egy pillanatra a szív verésem is megált. Letettem a szendvicset a tányérra és Gilberta szemébe néztem
-Hát tudtam anyukád titkát is mert leírta ebbe a levélbe.-mondta Gilberta és egy borítékot nyújtott felém. Kinyitottam a borítékot és benne volt egy levél anya kézírásával.
Gilberta! Amikor ezt olvasod akkor már nem élek. Azt szeretném kérni hogy legyél az anyja Liusnak. Sajnálom hogy így kell elmondanom, de én és Lius nem vagyunk átlagosok. Gyógyító és romboló képességünk van. Valószínűleg később te is észre fogod venni Liuson ezeket a képességeket és azt is hogy mikor hirtelen megrémül vagy mérges lesz akkor pirosan világít a szeme. Kérlek ne mond el a lányomnak a képességét addig amíg nem látod szükségesnek. Megszeretnélek még arra is kérni hogy erről ne beszélj senkinek, nagyon fontos titokban tartani.
A lap alján volt oda ragasztva egy kisseb boríték és ez állt rajta
Csak Lejla nézze meg!
-Nyisd ki.-mondta Gilberta, kinyitottam a borítékot.
Kedves Lius!
Most már tudsz az erődről. Tudom hogy félsz vagy ideges vagy, de nem lesz semmi baj. A hét lányra mindig számíthatsz. És hogy el ne felejtsem lesz barátod méghozzá hamar. Ezt onnan tudom ilyen biztosan mert a könyvekbe megvan írva ahogy megtudod a képességed lesz barátod méghozzá egy életre.
Tarts ki, és sose add fel.
Édes anyádtól. Liusnak.
Szeretlek Lius te vagy az életem értele!
A levél végén már majdnem elsírtam magam.
-Hogy hogy túl éltem az autóbalesetet?-kérdeztem meg azt a kérdést amit már évek óta fel akartam tenni. Közben lassan vissza csomagoltam a levelet.
-Nekem is csak tippem van erre de elég valószínű hogy ez történt. A balesetben ugyan úgy megsérültél csak a képességieknek hála valószínűleg megtudjátok gyógyítani az embereket, viszont saját magatokat nem.-mondta és egy kis szünetére tartott miközben én megszólaltam.
-És anya megmentet engem.-mondtam miközben a csempét néztem
-Igen.-mondta Gilberta
-Mesélsz a szüleimről?-kérdeztem Gilbertát
-Az biztos hogy jobb szülők mint én.-mondta Gilberta elmosolyodott.
-Gilberta nálad tökéletesebb nevelő szülőt nem is találhattam.-mondtam és rátettem a kezemet Gilberta karjára.
-Vigyázz mert le szakad a mennyezet.-mondta és már mindketten nevettünk. Gilberta fölállt és hozott egy pohár narancs levet kettőnknek.
-Egyébként remek emberek voltak.-mondta Gilberta miközben lettem elém a narancslevet.
-Akkor neked nincsen képességed?-kérdeztem de már sejtettem a választ
-Nem, nem engem választottak ki, hanem anyukádat joggal, én ezt nem bírtam volna ki .-mondta Gilberta
-Most meg mutasd meg a képességedhez.-mondta Gilberta. Letettem az üres narancs leves poharat az asztalra erősen koncentráltam rá és eltört, talán még kisebb darabokra is mint szeretem volna. Aztán már csak össze kellet raknom éreztem a rezgéseket azokra koncentráltam és a pohár össze állt. Felnéztem Gilbertára talán egy kicsit rémült volt az arc kifejezése de nem foglalkoztam vele. A nap hátra lévő részében egésznap otthon voltunk.