Hét kulcs őrzői 1.

6.rész

Másnap szombat volt megbeszéltük a lányokkal hogy hétvégén nem találkozunk mert mindenkinek programja volt. Miután megírtam a házit kimentünk apa testvérének a lovardájához, a Diamondba.
-Szia Lius, szia Gilberta!-köszönt apa testvére Róbert. Róbertnek szőke haja volt és volt egy fia ő tanított meg lovagolni.A családba pár ember Liusnak hív közöttük apa testvére és anya is Liusnak hívott
-Szia Róbert !-köszöntem vissza, Gilberta csak integetett.
-Terepre mentek?-kérdezte Róbert. Gilbertával minden szabad időnkben tereplovagolunk, egyszer szerettem volna kivinni a Diamondba az egyik barátnőmet de senki sem szeretett lovagolni eddig.
-Igen, én most Zafírral megyek.-mondta Gilberta, Zafír egy fehér arab telivér kanca, aki borzasztóan nyugodt és szelíd.
-Én Uránuszt!-mondtam, Uránusz egy appaloosa fekete a szőrét fehér foltokkal. Uránusz nagyon gyors viszont makacs is és csődör.Kivezettük a lovakat az istállóból, és elindultunk. Mielőtt kiérünk a terepre át kell menni a vasúti átjárón ahol nagyon biztonságosan nincsen sorompó. Mikor oda értünk az átjáróhoz Gilberta lova azonnal megállt, viszont Uránusz nem akar megállni akárhányszor szóltam és már láttam a vonatot a kanyarba.
-Uránusz!-kiáltottam miközben húztam a szárat. Lovam megmakacsolta magát és mindenképp át akart menni a vonat előtt ami mindössze 10 méterre volt tőlünk. Elegem lett és elkiáltottam magam.
-Mondtam most!-üvöltöttem Uránusz szobor szerűen megállt két méterre a sínektől.
-U...-Fújtam ki a levegőt. Ebbe a mondatba még a fejem is belefájdult, mikor ránéztem a beton útra ahol a lóvá együtt álltunk akkor egy 2cm-es repedés volt. Erre meg tudok esküdni hogy az előbb még nem volt itt, gondoltam.
-Minden ok?-kérdezte Gilberta miután elment a vonat.
-Igen mehetünk!-válaszoltam, Uránuszra egyáltalán nem voltam mérges tudtam hogy ilyen a természetem, de azért ennél okosabbnak gondoltam. Séta többi része zavartalanul ment. Vissza vittük a lovakat és segítettünk még a Diamondba aztán haza mentünk. .Vasárnap egész nap szédültem, de hétfő már elmúlt annyira hogy suliba tudjak menni. A suliban nem írtunk semmiből, iskola után hazamentem és onnan rögtön Adéláékhoz. Már nagyon vártam hogy Tiarával találkozzak. Kiléptem a kapun leraktam a sötétkék gördeszkámat és elindultam a Adéláékhoz, nem volt messze most már fejből is eltaláltam. Adéláék telke a flower street 51-én állt. Mikor megérkeztem már ott Tiara, barackszínű has pólót viselt egy fekete farmert.
-Szia!-köszönt Tiara, látszott rajta hogy nem túl szerény lány, de első látásra szimpatikus volt.
-Szia-köszöntem vissza és megöleltük egymást.
-Gyertek be!-kiáltotta Adéla, elgondolkoztam hogyha eddig is bent volt miért nem engedett be. Bementünk a házba, és teli volt dekorációval a ház. Az ágy fölött egy színe ugyanolyan mint amit én rajzoltam csak itt egy párduc ivott egy folyóból.Mindenki ezt a képet nézte kivéve Adéla.
-Ezt te rajzoltad?-kérdezte Sarlott
-Igen, de miért nézitek ilyen furcsán?-kérdezte Adéla és már ő is a rajzot nézte.
-Én is rajzoltam egy ugyan ilyet kedden!-mondta Tiara
-Én is!-mondtam
-Mi is.-mondta Alíz kevésbé furcsállva a szituációt. Álltunk és néztünk hogy egymásra hol a képe.
-Ja! Képzeljétek el írást találtam a kulcsos nyakláncomon!-mondta Noémi. Megnéztük a többiekét mindenkién volt valami, de hieroglifák akiket egyikünk sem látott még és még az internet sem tudott.
-Szerintem ezek nem jelentenek semmit!-akadt ki Adéla
-Hagyjuk!-mondtam, ezután még kívülről csinosítottuk a házat. Lefestettük a falat a mi nem volt túl nagy munka mivel elég kicsi a ház. Utána Aliz kicsit hozzá férhetővé tette a kertet Noémivel, én és Oxána az ablak keretet festettük újra, Adéla és Tiara a bútorok festették újra és Sarlott ragaszkodott hozzá hogy ő takarítson ki.
-Lányok találtam valamit!-mondta Sarlott mikor már szinte mindenki végzett a munkával de Sarlott még a kisházat.
-Mit?-kérdezte Roxi ez volt az első kérdés amit Roxi érdeklődve mondott.
-Ez lesz az a könyv amiből megtudjuk fejteni az írást.-mondta Noémi.
-De nekem már mennem kell haza tanulni.-mondta Sarlott szomorúan
-Nekem is-mondta Liz
-Sajnos nekem is-mondta Tiara
-De örülök neki hogy megkerestetek Facebookon!-folytatta Tiara
-Lea, átmehetek hozzátok?-Kérdezte Oxána
-Igen, persze.-mondtam, de nem értettem hogy miért akar ilyen későn átjönni mert már 8 óra volt. Hazafelé én a gördeszkámmal lassan Roxi mellett mentem és Roxinak egész végig járt a szája. Mesét a biológia dolgozatról és arról hogy Dávid kiszakította a WC ajtót. Igaz hogy ezt én jobban tudtam mert a mi emeletünkön történt mert Dávid gimnázium 2.-os volt. Ő tagja volt az iskola "menő,, fiú bandájának, a gimnázium 2.a-ba csak Barta Dávid meg két barátja van benne a bandába Nagy Erik,és Meredy Eliot akit mindenki csak Leonnak hív.Mikor haza értünk még Gilberta nem volt otthon. Oxánával leültünk a kanapéra és hoztam ropit a konyhából mert éhesek voltunk. Mikor abba hagytam a beszédet Oxána, vettem a bátorságot hogy elmeséljem az Uránuszos történet. Elmondtam neki a története és ő végig rám figyelt.
-Hát.....Valószínűleg előtte is ott volt a repedés, csak nem vagy te út karban tartó hogy a repedéseket figyeld.-mondta és a végére már mindketten nevettünk.
-Ó......Már 5 óra van haza kell mennem!-mondta miközben a homlokára csapott.
-Szia!-köszöntem el
-Szia!-köszönt vissza Oxána és elment.