Hét kulcs őrzői 1.

9.rész

Mikor már fél órája álltam és telefonoztam elkezdett elfáradni a lábam és elültetett az ágyra, mindenki követte a példámat. Egy fél óra múlva Noémi telefonja meg csörrent.
-Szia Anya!-köszönt Noémi a telefonba
-Ó bocsi elfelejtettem, rohanok.-mondta Noémi és felált az ágyról
-Pouze Lea se právě naučila jeho schopnosti-váltott nyelvet Noémi és lerakta a telefont.
-Mennem kell, vendégségbe megyünk!-mondta és ki viharozott az ajtón.
-Én mondtam neki hogy ne beszéljen Csehül-mondta Roxi
-Szerintem akkor menjünk haza!-mondta Sarlott miközben felnézett a telefonjából. Végül mindenki megszavazta hogy menjünk haza.Kimentem a telekről és Roxána végig követett, mikor elindultam haza akkor is követett. Végül megszólaltam mikor elhaladtunk az általam megrongált kerítés mellett .
-Ez is én voltam.-mondtam a kerítés felé mutatva.
-Itt a kiváló lehetőség, hogy megjavítsd!-mondta Oxána és felhúzta a szemöldökét.
-Hogy?-kérdeztem Roxitól, Roxi csak megvonta a vállát. Hát jó megpróbálom, gondoltam.A kezemet a kerítés felé tettem és a csöndre koncentráltam. Sikerült a kerítés megint egyenes volt, mosolyogva Oxána felé fordultam.
-Talán később az tud segíteni hogyha a rezgésekre koncentrálsz.-mondta Roxi, én csak felhúztam az egyik Szemöldökömet mert nem igazán értettem.
-Roxi, én úgy érzem hogy nem.....hagyjuk hülyeség.-mondtam És rájöttem hogy nagyon el hamarkodottan kezdtem bele ebbe a mondatba.
-Lea eddig mindenre amire azt mondtad hogy hülyeség teljesen értelemes dolog, szóval mond!-mondta és gyaloglás közben a vállamra tette a kezét.
-Hogy erősnek kell maradnom előttünk És most rosszul érzem magam hogy láttak sírni.-mondtam és elhajtottam a fejemet
-Erősnek! Te százszor erősebb vagy bármelyikünknél azzal csak hogy itt vagy.-mondta mosolyogva, megvontam a vállamat.
-Honnan tudtad előre hogy milyen a képességem?-kérdezte Roxitól,
-Vannak könyvek amik a mi történetünkről szólnak!-mondta
-És ők mit írnak a folytatásról?-kérdeztem és Oxána megrázta a fejét
-Azt már mi írjuk.-mondta Roxi és rám kacsintott.
-Haza kísérjelek?-kérdezte Oxána, azt tudtam hogy eleve A másik irányba lakik csak gondoltam hogy innen még nincs olyan messze a házuk.
-Nem kell, egyedül szeretnék lenni.-mondtam
-Akkor találkozunk Hétfőn.-mondta Roxi, mivel péntek volt és hétvégén nem találkozunk és elindult arra amelyről jöttünk.
-Szia.-köszöntem és el kanyarodtam jobb. Nem volt jó kedvem, nem tudtam mit fogok mondani azt biztos hogy nem hogy természet feletti erőm van.
-Szia!-köszönt Gilberta kicsit meglepetten mikor haza értem
-Már is itthon?-kérdezte Gilberta meglepetten
-Igen-mondtam érzelmetlenül, próbáltam leplezni az érzelmeimet Gilberta előtt.
-Mi a baj?-kérdezte  mikor elindultam a lépők felfelé
-Semmi.-kiáltottam le a földszintre és becsuktam az ajtót. Nem mentem le a szobámból egészen este, este megvártam hogy Gilberta becsukja az ajtaját ami az jelentette hogy alszik. Lementem csendben, és ettem egy joghurtot aztán fölmentem lefürdődtem és elmentem aludni. Másnap reggel elhatároztam hogy akármit mond Gilberta és elmegyek anyáék hazához.Megakartam tudni hogy mi a történetem és biztosra vettem hogy a régi lakásom a vannak könyvek erről. Reggel megreggeliztem felmentem a szobámba, levettem a töltőről a telefonomat és elindultam befelé. Pont szembe találkoztam Gilbertával.
-Gilberta el megyek házamhoz.-mondtam határozottan.
-Nem szó sem lehet róla!-mondta Gilberta idegesen, mikor erről beszéltünk Gilberta mindig mérges lett
-Oda nem engedlek el!-Folytatta idegesen Gilberta
-Márpedig elfogok menni, ahhoz a házhoz semmi közöd. Ezért nem szabhatod meg nekem hogy oda ne menjek!-mondta kiabálva
-Az anyád testvére vagyok ha nem tűnt volna fel.-mondta Gilberta de ezt már csak félig halottam mert felkaptam a gördeszkámat kikaptam a szekrény leghátsó részéből a régi ház kulcsomat és kirohantam az ajtón. Azért tudtam pontosan hogy hol van ez a kulcs mert már akartam de sose volt bátorságom. Pontosan tudta hol van anyáék mivel voltam olyan fiatal mikor még ott éltem. Csak pár utcányira és szerencsére végig lefelé kellett menni szóval nem volt nehéz megtenni gördeszkával. Anyáék házának utcájába voltam 20 perc alatt. Amint befordultam az utcába lelassítottam felemeltem a gördeszkámat és gyalog mentem. Megálltam a ház előtt, Az összes régi emlék visszajött. Nem gondoltam hogy ilyen nehéz lesz már a kaput és kinyitni. Alig találtam kulcs a kulccsal annyira remegett a kezem. Lenyomtam a kilincset és kinyitottam a kert ajtót, megálltam És Felnéztem a házra ahol 7 évig laktam.