Hét kulcs őrzői 1.

4.rész

Mikor oda értünk tényleg ott ált egy 16 éves barna hajú lány pont ott ahol megláttuk egymást.Amit megpillantott minket a szürke szeme megcsillant.
-Szia. Arany Noémi?-mondta Oxána és utána úgy tűnt mintha valami olyan csúszott volna ki a száján amit nem akart volna elmondani. Mi, tudja Roxi a nevét, gondoltam.
-Szia, ti ismeritek egymást?-kérdeztem elég furcsa arccal.
-Nem csak tippeltem!-mondta mosolyogva Roxi, de látszott rajta hogy kellemetlenül érzi magát. Furcsának gondoltam és azt sem szeretem ha hülyének néznek de elfogadtam.
-Egyébként Lejla vagyok, de neked csak Lea-mondtam és ránéztem Roxira, mivel kínos csönd volt tovább beszéltem.
-És ide eddig minden nap kimentél?-kérdeztem
-Igen, mindenképp megakartalak találni titeket.-mondta
-Forestbaleben élsz?-kérdeztem, nagyon furcsának gondoltam hogy Oxána egy szót sem szól csak a padlót nézi.
-Igen és ti?-kérdezte Noémi, most direkt meg vártam hogy válaszoljon Oxána
-Forestbaleben mindketten.-szólalt meg közömbös hangon, olyan volt mintha mondani akart volna valamit csak zavarta hogy ott vagyok. Telefon számot cserétünk és mondtam Roxinak hogy érjük el a következő buszt haza. Mikor elindultam előre halottam ahogy Roxi és Noémi összesúg és elszáll Roxi közömbös hangja.
-..... de nem mondom .....menni fog......nem vagyok jó ezekben-halottam Noémi utolsó szavait. Utána Noémi haza ment és mi Roxival fel ültünk a buszra. Nem tudtam miért csinálta ezt kicsit mérges voltam rá. Egész úton meg se szólaltunk.
-Szia-köszöntem el Roxitól mikor leszálltam a buszról
-Szia-köszönt vissza Roxi
Mikor haza értem nem hagyott nyugodni a gondolat hogy miért viselkedett így ezért felhívtam. Felmentem a szobámba és leültem az ágyamra és tárcsáztam Roxi számát közbe azon gondolkodtam, hogy elkéne e mondanom Gilbertának de úgy döntöttem hogy nem mondom el. Ahogy még arról se tudott hogy sírtam délelőtt.
-Szia-mondtam halkan
-Szia, miért hívtál?-kérdezte Oxána
-Csak az lenne a kérésem hogy...-mondtam miközben mély lélegzetet vettem
-miért viselkedtél olyan furcsán?-kérdeztem
-Oh......Pillanat és vissza hívlak.-mondta és lerakta a telefont. Pár perc múlva nyílt az ajtóm Oxána volt.
-Te aztán igazán nem vagy híve a telefonos kommunikációnak.-mondtam mikor becsukta az ajtót Oxána
-Nem igazán. Lea én nem akartam megbántani, csak van pár olyan dolog amit még most nem értesz.-mondta és mélyen a szeme nézett
-Te ilyenkor miről beszélsz?-kérdeztem teljesen értetlenül
-Szeretném elmondani de egyenlőre tartanom kell a számat. Bocsi.-mondta együtt érkezően, és megölelt.
-Szia!-mondta Roxi
-Szia-válaszoltam suttogva. Nem tudtam mire véljem ezt a beszélgetést. Maradtam abban hogy a polcom és a villany körtét csak fura véletlen és amit Roxi mondott valami furcsa iskolai társaság.
Másnap reggel busszal mentem suliba és a Angel megállóban két nagyon ismerős lány szállt fel.
-Nagyon jó volt, ott kellett volna lenned!-mondta a sötét szőke hajú és barna szemű körülbelül 16 éves lány.
-De a szüleim saj.....-hagyta abba a beszédet amint megpillantotta engem a világos barna hajú 14 éves lány. Én is őket nézetek felálltam és oda mentem hozzájuk.
-Ti vagytok a bevásárló központból?-kérdeztem, de a választ tudtam.
-Igen-válaszolta a  16 éves lány és még boldogabb lett.
-Igen valahonnan ismerős voltál-mondta a barna hajú lány
-Závadi Sarlott- nyújtotta a kezetét a barna hajú és amint utólag észrevettem csodálatosan szép szemű
-Nyári Lejla-mondtam és megráztuk egy más kezét.
-Wanner Adéla- nyújtotta a kezét a 16 éves lány
-Ó.......nekem itt le kell szállom, Lejla Nyári vagyok Messengeren.-mondtam és leszaladtam a buszról.A suliban elmeséltem Roxinak hogy találkoztam plusz két emberrel össze számoltunk csak két ember hiányzik. Ami szerintem hihetetlen hogy ekkora városba ennyi embert össze szedtünk. Persze Roxi vagy százszor bocsánatot kért tőlem, de nem mondott egy szót se arról ami engem érdekelt volna. Őszintén még mindig a titkos iskolai szövetkezetre gyanakszom.