Instabil-Magyar

13.fejezet

- Ő nem az anyád - Gemma gyorsan éles, kemény hanggal reagálta le. Kirántotta Harry kezei közül a képkeretet, majd lenézett rá. - Nem a Te anyukád.
- Miért nem? - hangosan csattant fel Harry.
- Mert, ha Ő a te anyukád is, akkor mi testvérek vagyunk - szemeit ragyogva Harry-n tartotta. - Ha még is lenne egy bátyám, arról az anyukám szólt volna - úgy beszélt Gemma, mintha egy gyermekhez beszélt volna, s én tudtam, hogy ez egy nagy hiba. Harry gyűlölte, amikor így beszéltek hozzá. - Nem tartotta volna titokban.
- Mondd meg a nevét.
- Tessék?
- Mondd meg az anyád nevét - Harry lassan, szinte már gúnyosan mondta, ahogyan Gemma beszélt vele korábban. Az ingerültségét tökéletesen éreztem rajta, míg vállain tisztán látszott a feszültség.
- Ana Cox volt a neve - Gemma felelte, felvont szemöldökkel. - Ismerős? - hangja kétségekkel volt telve.
- Bassza meg - Harry hirtelen vicsorodott el lélegzete alatt, míg kezei vészesen szorultak ökölbe. Remegő sóhaj tört fel belőle, megfordult és a padlót kezdte el tekintetével vizsgálni. Megmerevedve ültem a kanapén, miközben nem tudtam eldönteni, hogy mondom kellene-e valamit. - Bassza meg.
- Mi az? - kérdezte Gemma. - Mi a gond?
- Mennyi idős vagy? - tette fel a kérdést Harry hirtelen nyugodtsággal.
- 19 éves vagyok.
- Bassza meg - ismételte magát Harry, ujjai közé fogta orrnyergét, míg megfordult, és újra Gemma-ra nézett.
- Kérlek, mondd el, hogy mi a probléma?
- Az a nő a képen - kezdett bele. - Az én anyám.
- Rendben, ki a fasz vagy te? - éles hanggal kérdezte Gemma. Védekezően tartotta mellei előtt a képkeretet, míg tágra nyílt szemekkel méregette Harry-t.
- Semmi közöd hozzá - Harry hangja elég volt, ahhoz, hogy el akarjam takarni szemeimet, amikor is Gemma felé közeledett. Ahelyett, hogy csak ott ültem volna továbbra is, felálltam, megragadtam Harry könyökét, ezzel megragadva figyelmét. Stabilan ragadtam meg, s csúsztattam le kézfejéhez kezemet, ezzel próbálva megnyugtatni őt. Megdöbbentett, hogy egy kicsit, de sikert értem el. Teste ellazult, s sóhajtva fordította figyelmét ismételten Gemma-ra. Éreztem, ahogyan az izmai ellazultak érintésem alatt.
- 10 másodpercet adok arra, hogy elmondd ki is vagy - fenyegető hanggal szólalt meg Gemma. - Vagy pedig távozzatok - tekintetével engem mellőzött, csakis Harry-re koncentrált.
- Azt hiszed, hogy hallgatni fogok rád?
Harry kibontakozott ölelésemből.
Határozottan taszított el magától, és Gemma fölé tornyosult, aki szinte védelmezően, pajzsként emelte maga elé a keretet. Szemei tágra nyíltak és ijesztőek voltak, úgy nézett Harry-re, mint egy szabadjára engedett állatra.
- Fogalmad sincs, hogy ki a fasz vagyok én - vicsorgott Harry, mély hangja uralta a szobát. - Sejtelmed sincs, hogy mit tettem vagy éppen min is mentem keresztül. Kibaszott elképzelésed sincs, ugye? - szünetet tartott egy megvető nevetéssel. - Engedd, hogy elmondjak neked valamit: Ő az anyám volt, mielőtt még te a gondolatába lettél volna. Tehát nem állhatsz csak ott, és kérdezheted meg, hogy ki is vagyok. Semmi közöd hozzá.
- Én...
- Nem fogok elmondani semmit magamról. Semmi szükség arra, hogy nekem bizonyítanom kelljen, hogy ő az én anyám volt. - Harry nyakát nyújtogatta. Nem láttam az arcát, mivel nekem háttal állt, de el tudtam képzelni, hogy milyen is volt az arca.
Halálos.
Tönkretesz.
Instabil.
- Nézd - szólalt meg vékony hangon Gemma. - Én csak... Fogalmam sincs, hogy mit is gondoljak, rendben? Itt talállak, és azt állítod, hogy az anyám, a te anyád. Semmit sem tudok.
- Tudom - keserűen szólalt meg Harry, miközben távolról hallottam a közeledő lépteket. - Maradjon is így.
- Miért? Nem akar... Nem akarod tudni az igazságot? - kérdezte Gemma, amikor megpillantotta Louis közeledő alakját.
- Nem.
Harry hangja nyugodt, s határozott volt, nem engedve teret a vitának. Visszanézett rám: tekintete kezdett lenyugodni.
- Harry - Louis hangja halkan töltötte be a teret, meglepett, amiért lágyan szólalt meg. - Megtaláltam. Menjünk.
Eleanor kezét fogta, s tekintete az enyémével találkozott. Megfeszültem, miközben felkészítettem magamat lelkileg arra, hogy utálattal, megvetéssel fog nézni.
De nem volt semmi.
Ehelyett kis mosolyra húzta ajkát, míg Louis-t követte. Nem volt szomorú, vagy ideges, egyszerűen csak olyan volt, mint régen.
- Eleanor? - kérdezte Gemma aggódóan. - Jól vagy? Mi a fene folyik itt?
- Abban az esetben, ha elfelejtetted volna - elhallgatatta Louis. - Alszik a lányod. Tarts a kibaszott hangodat minimálisan - háta mögé pillantott, és egy megkönnyebbült mosoly ült ki arcára.
Teljesen más, új volt látni Louis-t nyugodtan, megkönnyebbülten, azzal szemben, hogy milyen is volt korábban. Szorongó, ideges, nyugtalan, zaklatott.
- Eleanor jól vagy? - érdeklődött Gemma, míg Harry-vel találkozott tekintetünk, amikor elkezdte húzni a kezem. - Össze vagyok zavarodva. Valaki felvilágosítana?
- Gyerünk, Claire - Harry keze megragadta enyémét, s húzott maga után. Lehetőséget nem adott arra, hogy ellenkezzem, de tisztán láttam Gemma szemeiben a zavarodottságot. Arca sápadt volt, teste feszült és sebezhető.
- Harry - tiltakoztam először halkan, míg próbáltam megállítani.
- Induljunk, vissza kell érnünk - válaszolt válla fölött, alig figyelve rám.
- De Harry...
- Kibaszottul hallgass most rám - hirtelen pördült meg: szemeiben volt valami rémisztő. Megháborodott szemekkel nézett, s tudtam, hogy ez azért volt, hogy fogjam be a számat. - Ha továbbra is ellenállsz, esküszöm, a vállamra fektetlek, és magam viszlek ki az autóhoz, Claire.
Valóban megtenné?
- De Harry, tényleg nem szeretnéd tudni? - tettem fel a kérdést, miközben próbáltam hátrálni egy lépést, ahogyan Gemma házához tartozó tornácon álltunk. Láttam, ahogyan Louis tartotta a bejárati ajtót Eleanornak, de most nem tudtam velük foglalkozni.
Tényleg ezt teszi?
Gemma, Harry húga volt, az Isten szerelmére! Ez egy hatalmas egyesség! Egy test és vér.
- Hát nem érted? - találkoztam tekintetével, ami a legnagyobb bátorságra utalt, annak ellenére, hogy mennyire bizonytalan volt. - Van egy testvéred, Harry. Egy húgod.
Időt nem adtam arra, hogy válaszolni tudjon. Valahogy képes voltam kiszakadni Harry szorításából, majd én ragadtam meg őt, s kezénél fogva próbáltam meg visszarángatni a házba. Tudtam, hogy ez valószínűleg nagy őrültség, de ez volt a legnagyobb hír, amit valaha hallottunk.
Olvastam Harry édesanyjának naplóját, de ez valami teljes más volt.
Izgatottnak éreztem magamat: feltüzelt ez az új helyzet.
Az izgalmam azonban rövid életű volt, olyan erővel rántott vissza Harry, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Megpördültem, és kezeit körém fonva, felnéztem rá, és tekintete azt sugallta: most valóban messzire mentem.
- Elegem van ma estére már - vicsorgott Harry. - Tudod, hogyan kezdődött az éjszakám? Hm? Úgy, hogy az egyik srác meg akart ölni, majd később pedig te, saját magadat - keze a torkomra simult, míg egész testem megfeszült, s a félelem vette át az uralmat felettem, miközben eszembe jutott Zayn próbálkozása. És bár Zayn akkor dühös volt, még sem tűnt ennyire őrültnek. Szerencsére Harry keze ökölbe szorult bőrömön, így nem volt nyomás: közel húzott magához, így hosszú nyakával találtam szemben magam. - Nem vagyok abban a hangulatban, hogy tovább hallgassam ezt a szart. Fogalmam sincs, hogy mi a fasz van veled, nem tudom, de kezded elfelejteni, hogy ki is a főnök, ezért figyelmeztetlek: Én vagyok. - kezei nyomása csökkent, így könnyedén suhant el csípőm fölött, míg testem megdermedt a heves kapcsolat miatt. - Nem fogok habozni azzal kapcsolatban, hogy emlékeztesselek, ki is a főnök.
Mondandója végén egy kis morgást hallatott, s az volt az a pillanat, amikor teljesen megfogta a seggemet. Csak bámult rám, félelem kezdte el elárasztani egész testemet, és láttam, hogy szemei mélyében a gondolkodás tükröződött. Nagyra tárt szemeiben tisztán láttam vad pillantását. Arcom szinte megfagyott, ahogyan az övé foglyul ejtett.
- Sose fogom megengedni neked, hogy megsebezd magad - szólt kicsit finomabban. - Bármit meg fogok tenni azért, hogy megvédjelek téged, Claire.
Az elmém eltűnt, miközben mindent elfelejtettem Gamma-val kapcsolatban. Mindent, amit látni tudtam, csupán a perzselő igazság volt.
Harry minden esetben azt mondta ki, amit valójában gondolt.
Ritkán hazudott, és sohasem édesítette meg a dolgokat.
A szavak embere volt.
- És, ha nekem kibaszottul meg kell büntetnem téged - folytatta Harry. -, hogy ezt megértsd, akkor megteszem. Érted?
Csak néztem fel rá, ajkaim szárazak voltak, s nem tudtam mozgásra késztetni őket.
- Válaszolj nekem.
Csattant rám összeszorított fogsorral, ujjait egy pillanatra megszorította, hogy megragadja a figyelmemet. Bólintottam, torkomban csomó keletkezett, s szám szárazságát éreztem.
- Szállj be a kocsiba - elengedett, és várta, hogy elinduljak a jármű irányába. Ingadozó lábaimon tettem meg az odáig vezető utat, míg Harry kitárta előttem az ajtót: bemásztam, míg könnyekkel teltek meg szemeim.
Nem is értem, hogy miért próbálkoztam.
Próbálok segíteni Harry-nek: megpróbálom elérni, hogy lássa az igazat, azt, ami előtte van, de ő csak kihátrál mindig?
Tisztában voltam azzal, hogy Harry próbál menekülni a múltja elől. Szándékában sem állt megismerni a húgát, akiről semmit sem tudott. És most, hogy erre gondoltam, rájöttem, hogy Harry soha nem beszélt a múltjáról, olyan volt, mintha kényszerítette volna magát, hogy ne is gondoljon rá. De, mint tudtam, nem menekülhetett el a múltja elől. Sohasem bántam meg, hogy elhagytam az otthonomat annak érdekében, hogy világot láthassak, de azt kívántam, bárcsak megpróbáltam volna keményebben fenntartani a szüleimmel a kapcsolatot. És igen, bár a múltamra gondoltam, még mindig elismertem ezt. Még mindig azon töprengtem, hogy mi van, ha másképpen csináltam volna valamit.
De, Harry?
Miért is próbálja?
Olyan volt, mintha nem akart volna tanulni a múltjából, egyáltalán.
És úgy tűnt, hogy sokkal több volt, amit nem tudott. Nyilvánvaló, hogy az anyja még mindig életben volt - a pokolba, az is lehet, hogy most életben van, bár biztos vagyok benne, hogy Gemma említette volna. De még mindig úgy tűnt, hogy sok volt az űr Harry múltjában, és úgy nézett ki, hogy nem volt hajlandó kitölteni azokat.
De miért foglalkoztat ennyire?
Miért próbálkozom?
Amit nekem tennem kellene, az az, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjam Harry-t. Valami kivezető utat kellene találnom, de itt volt, az érzés, hogy sírjak, amiért megpróbáltam segíteni Harry-nek.
Visszaértünk a lakásokhoz, és mindenki feszültnek látszott. Senki sem szólalt meg. Louis stabilan fogta Eleanor kezét, míg Harry derekamat ölelte körbe. Távolabb akartam őt taszítani magamtól - ellökni őt, de tudtam, hogy csak rosszat idéznék elő azzal.
A folyosón találkoztunk Liam-el, aki beszélgetést kezdeményezett Harry-vel, így engem már is elengedtek a feszítő karok. Lakásunkig vezető úton, igazán szerettem volna egy italt még lefekvés előtt, így a késő esti órákban.
- Mire van szükséged a konyhából? - hallottam meg Harry éles hangját hátam mögül. Egy pillanatra megláttam a földön pihenő kést, amit fel is vettem. Amint meglátta Harry a kezemben a tárgyat, állkapcsa azonnal megfeszült, odasietett hozzám, és kivette kezeim közül.
- Csupán felvettem - indokoltam meg tettem.
- Liam, azt akarom, hogy az összes kést tegyétek el a konyhából - parancsolta, ezzel teljesen figyelmen kívül hagyva indoklásom. - Nem akarom, hogy hozzájuk férhess.
- Ez komoly?
- Azt akarom, hogy Niall menjen be a fürdőszobákba, és tüntesse el az összes borotvát - adta ki az újabb parancsot, míg háta mögé helyezte az éles tárgyat a pultra. Felém fordulva, karjait mellkasa előtt keresztezte, míg összeszűkült szemekkel figyelt, mintha azt várta volna, hogy futásnak eredek.
- Miért csinálod mindezt? - tettem fel a kérdést, amint helyet adott Liam-nek, aki azonnal a fiókokhoz lépett, és kipakolta az összes kést.
- Mit szeretnél innen? - ismételte meg Harry, kicsit ingerültebben a kérdését.
- Csak egy italt szerettem volna.
- Liam, tölts Claire-nek egy kis tejet - rá sem emelve tekintetét, utasította. - Ennyi lenne?
- Nem akarok tejet - mondtam annak ellenére, hogy teljesen mindegy volt.
Harry összeszorította fogsorát - Akkor mi a faszt akarsz?
- Vizet.
- Adom - mondta Liam, miközben átkutatta a hűtőt egy palackért. Pillanatok múlva kezembe nyomta a palackozott vizet, majd visszament a késeket eltűntetni.
- Változott a terv - mondta Harry nekem. - Találkozunk a hálóban.
Valóban szerettem volna tiszta ruhába bújni, így nem szálltam vitába vele. Bármennyire is frusztráló volt, hogy ezt azért teszi Harry, amit korábban megpróbáltam, s emiatt még mindig szégyenkeztem. Ez egy furcsa gondolat volt, hogy majdnem meghaltam, hogy bántani akartam magam.
Borzasztónak véltem.
Gyenge.
Szánalmas.
Lecseréltem a koszos ruháimat egy rövidnadrágra, és egy topra, leülve az ágyra, végigszántottam kezemmel rövid hajamon. Ez a nap nagyon, nagyon furcsa volt, kezdve a halál közeli élménnyel, bár azt magamnak köszönhettem.
Annyira bizarr, hogy magamnak akartam ártani.
Az első kezembe akadó tárggyal szerettem volna bántalmazni magamat.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Harry lépett be rajta, majd becsukta maga mögött. Összeszűkült tekintettel nézett rám, és ez ellen semmit sem tehettem. Hangos sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Ne nézz így rám.
- Semmit sem értesz - vicsorgott, ujjaival egyenesen rám mutatva. - Nem érted, ugye? Kurvára nem fogod fel, hogy mit láttam. Kiléptem a szobából, és a földön, ülve találtalak, egy kibaszott késsel a csuklódnál. Még is mi a fene kényszerített arra, hogy meg akard azt tenni?
- Azt mondod, hogy nem értem - keserű nevetéssel panaszkodtam. - Hát te vagy az, aki nem érti.
- Soha többet nem fogsz kapni kést, vagy borotvát - jelentette ki határozottan. - Sose foglak szem elől téveszteni, érted?
- Teljesen összezavarsz - kiáltottam fel hirtelen, biztonságban helyezkedtem el az ágyon, magam előtt egy párnával. - Egyszer kedves vagy, máskor pedig ugyan olyan, mint akivel találkoztam: szívtelen gazember. Én... én nem tudom, hogy mi a pokol van veled, de az ok, amiért meg akartam ölni magam, összefügg veled. Megbántam miattad, hogy Londonba költöztem. Miattad kezdtem el gyűlölni az életemet. Annyira gyengének érzem magamat, miattad. - Úgy éreztem, mintha sírnék, de könnyeim nem hullottak. Félre akartam nézni Harry-ről, de nem tudtam. Amikor Harry-vel egy helységben voltam, sosem tudtam „nem" rá nézni. Volt olyan ijesztő megjelenése, hogy minden tekintetet vonzott. - Mert te, én... én nem is tudom már.
- Kibaszottul ne beszélj velem így, Claire - csattant fel, míg fölém tornyosult az ágyon. Tekintete lángolt, lélegzetét kapkodta, annak köszönhetően, hogy mérges volt. - Így is egy pokoli nap volt, nem kell szarabbá tenned.
- Látod megint, hogy viselkedsz? Kedves vagy velem, aztán ez történik.
- Csak átkozottul fogd be - dörzsölte meg halántékát, hírtelen felbőszítettnek tűnt, vállai megrogytak. Sokkal barátságosabb pillantást kaptam, mikor láttam érzelmekkel teli tekintetét. Harry mestere volt a lélekjelenléte megtartásában, éppen, mint Louis, hogy tartsa a halálos megjelenését, de mélyen szerette a lányt.
Egy illúzió.
Azért, hogy az emberek hallgassanak rájuk, rémisztőnek kellett lenniük.
- Csak fogd be a szádat - ismételte meg Harry, hangja kellően durva volt, s rekedt. Lassan leült az ágyra, s ujjait végigfutatta haján.
- Harry? - kérdeztem, amikor észleltem állapota változását. - Jól vagy?
Harry mindig kemény és vonakodó volt, ezzel elfedve megsebzettségét.
Nagyon meglepett, amikor beszélni kezdett. - Nem, nem vagyok jól.
Ültem az ágyon, a félelem elillant, amikor láttam, hogy nem készült kitörni a haragjából. Azonban óvatos voltam, és nem engedtem számat beszélni. Tudtam, hogyha mondok valamit, akkor Harry újra fejét vesztette volna.
- Majdnem megölted magad - suttogta, én pedig lehajoltam az ágy szélén ülve, hogy láthassam kezeibe temetett arcát.
- Én tényleg nem akartam - halkan mondtam, lábaim lelógtak az ágy széléről. - Nem tudom, talán csak a pillanat hevében cselekedtem? - megálltam, majd hozzá tettem. - Köszönöm, hogy megállítottál, Harry.
A feszültség lassan kezdte elhagyni a teret, az én szívem pedig normális tempóban kezdett el újra dobogni. Elképesztő volt, hogy egy másodperc alatt dühös lesz, a következőben pedig már le is nyugodott.
- Emlékszel, amikor azt kérdezted, hogy félek-e valamitől? - kérdezte, s hangját keze még mindig tompította.
- Igen - eszembe jutott. Egyből rávágta, hogy semmitől sem fél. Eszembe jutott, amikor Harry majdnem elesett a harcban, és megkérdezte, hogy miért is mentettem meg. Ő nem félt a haláltól.
Mindig is kíváncsi voltam, hogy mitől fél. Tisztában voltam azzal, hogy nem a haláltól, s nem is a sötétségtől.
De akkor mitől is félhetett?
Vajon Harry egy kis része, ami félt valamitől, mondjuk a magasságtól, vagy a pókoktól?
- Félek, hogy elveszítelek - nyugodtan ejtette ki a szavakat az ajkain, amelyek a remegést is tisztán hallottam. - Annyira kibaszottul rémült voltam, ha akkor azt ott megtetted volna, akkor már nem lennél itt.
Ő félt az elvesztésemtől?
- Nem tudom, mit csinálnék, ha elveszítettelek volna. - folytatta, s hangosan fújta ki a levegőt. - Csak nem tudom. És ez kurva ijesztő.
Gyengének hangzott valójában, ami tényleg zavart keltett bennem. Soha, nem hangzott még ilyennek, még akkor sem, amikor majdnem meghalt.
- Ha nem akarsz elveszíteni engem - suttogtam. - Akkor ezt abba kell hagynod.
- Tudom, tudom - gyorsan ismételte a szavakat. - Nem érted. Próbálkozom, Claire. Én igazán próbálkozom.
Leszálltam az ágyról, s térdre borultam előtte, nagy, meleg kezeit elemeltem arcáról. Tekintetem azonnal találkoztak zöld szemivel, kimerültnek tűnt, s furcsán emlékeztetett Lottie szemeire.
- Próbáld meg keményebben - motyogtam, puha ujjaimat végigfutattam durva tenyerén. Halványan éreztem pulzusát a csuklójánál, míg furcsa módon a szemkontaktust tudtuk tartani.
- És ez a dolog Gemma-val...
- Ne, ne hozd fel újra - megtörte a szemkontaktust és végigdőlt az ágyon, s kezeivel ismételten homlokát kezdte el dörzsölni.
Felültem a csípőjére, combjaimmal közrefogtam derekát, és arca fölé hajoltam. Éreztem feszültségét alattam, s a tekintete lassan újra enyémre talált.
- Tudom, hogy valami mástól is félsz, Harry.
- Mi van?
- A múltadtól. Megpróbálsz menekülni előle. - hangom gyengéd volt, és majdnem már megnyugtató, de Harry nem engedte, hogy bármilyen érzelmet is leolvassak arcáról. - Sohasem beszélsz róla. Minden alkalommal, amikor felhozom, megváltoznak a körülmények, és mikor Gemma állt ott, minden információval, te csak elmenekültél. Valóban azt hiszem, hogy rettegsz a múltadtól.
Harry csendesen gúnyolódott. - Nem félek a saját múltamtól. Nevetséges. - közönyös tekintettel nézett rám, de éreztem derekamat ölelő karját, amely arra késztetett, hogy közelebb bújjak hozzá.
- Én is félek a múltamtól - feleltem. - Nincs mit szégyellni, miközben bevallod a félelmeid, tudod.
- Bármi legyen is az - felvillantak szemei, amikor is minimális kilátszott dekoltázsomból, annak következtében, hogy fölé hajoltam. Láttam szemeit elsötétedni és mocskosnak, és használtnak éreztem magamat ebben a pozícióban.
De Harry beszélünk.
- El a szemekkel. - mondtam kuncogva, felemelte tekintetét, mielőtt ismételten még egy pillantást vetett volna rám.
- Ez nem az én hibám - mormogott, hátra vetett fejjel, s lehunyt szemekkel.
- Harry? - rágcsáltam alsó ajkam.
- Hm?
- Töprengtél már azon, hogy esetleg... valami más legyél?
Felnyitotta szemhéjait, lustán felvonta szemöldökét, jelezve, hogy folytassam.
- Mármint valaha nem gondoltál bele, hogy más tudnál lenni? - tettem fel a kérdést kellő óvatossággal, s hagyta, hogy ujjaim mintákat rajzoljanak mellkasára. - Más, mint a banda vezetője?
- Nem - válaszolta bátortalanul. - Még sohasem gondoltam bele.
- Lehet, hogy ideje lenne.
Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki valóban figyelt rám. Csendesen fenyítettem meg magamat: talán ha teljes felsőt vettem volna fel, akkor valóban figyelne is rám Harry.
- Tudod, mi lenne az igazán jó? - kérdezte.
- Mi?
Felült, karjait teljesen körém fonta, és felemelt, ezzel elérve, hogy a nadrágjában lévő dudort megéreztem magam alatt, ezzel jelezte, hogy mire is van szüksége. Közelről nézett engem, míg hátra nem dőlt az ágy fejtámlájára.
- Engedd, hogy megbasszalak.
Wow. Milyen romantikus tudott lenni.
Nyers szót, amely elhagyta a száját, furcsának találtam. Rekedtes hanggal, ahogyan beszélt, amikor a szemei csillogtak, kimondta, hogy mit is akar tőlem, s nem tehetek róla, de arcom azonnal fellobbant, és a belső tűz azonnal lángra lobbant.
Harry ajkain vigyor díszelgett, amikor meglátta reakciómat, kissé megrázta csípőmet, miközben hozzám hajolt, hogy suttogjon. - Igazán szeretném megmutatni neked, hogy ki a főnök. Hm? - forró volt a lehelete, s éreztem, ahogyan csípőmet maga ellen mozdította.
- Mondd el nekem Claire, akarod a kibaszott farkamat magadban?
Kapkodtam a levegőt, Harry elhangzott szavai miatt. És miközben maga ellen lassú ritmusban mozgatott, fogása a seggemen jobban kezdett el hajtani engem. A merevedésével dolgozott ellenem, minek következtében déli testrészem lüktetni kezdtem.
Harry kifulladt kuncogása hangzott, és az egyik kezét seggem bal részén hagyta, míg másikkal sliccét próbálta kioldani. - Gyerünk Claire, vetkőzz.
Nem értettem miért is mondta ezt nekem, hiszen amint kiszabadította magát, azonnal mohón csúsztatta le rólam a felsőm. Melltartómban ültem, a kíváncsi tekintete alatt, leszálltam róla, így hagyva őt megszabadulni ruhadarabjától. Megfordult, hogy a melltartóm kikapcsolása után a nadrágomtól, és a bugyimtól szabaduljak meg. Idegesen futattam végig kezem tincseimen, amikor is az óvszer csomagolásának árulkodó hangját hallottam. Amikor abba maradt a zörgés, megfordultam.
Harry az ágytámlának támaszkodva helyezkedett el, szemeivel engem fürkészett, míg hosszú ujjai lüktető farka köré voltak fonódva, amely egyenesen felfelé ívelt.
- Gyere ide - önelégült mosollyal koncentrált fedetlen mellkasomra. Még mindig simogatta magát, ahogyan hízelegtem neki: bizonyos oknál fogva nem éreztem félelmet, erőteljes tekintete alatt. Talán azért, mert csak bámult rám, ez meggyújtotta az egómat, miközben magát kényeztette, ezzel azt közvetítve felém: szexi.
- Azt akarom, hogy meglovagolj - bámult rám csendesen, majd keze azonnal megragadta derekamat, s magához húzott. Arcom újra kipirult, amikor lábaim közre fogták, s farka fölött elhelyezkedtem. Kezeit közöttünk tartotta.
- Gyerünk - sürgetett suttogva, s felemelően nézett engem.
Lassan ereszkedtem le, és éreztem meg bejáratomnál végét. Éreztem már az idegen testrészt, amely kellemetlenséget okozott, de végül összeszorított fogakkal teljesen csúsztam rá. Fájdalom azonnal uralma alá vette testem, ám még sem olyan volt, mint mikor először szexeltem. Éreztem, ahogyan falaim összeszorultak körülötte, de a nedvességnek köszönhetően sokkal könnyebben fogadtam magamba.
Akadozó lélegzettel engedtem le magam teljesen, és néztem, ahogy Harry-nek elernyedtek karjai. Szemei arcomat figyelték, ajkai elváltak.
Már voltam ebben a helyzetben ezelőtt.
De ez annyira más volt.
Ebben a pózba utoljára sötétségben voltam, amikor is nem tudtam megfigyelni Harry tekintetét meztelen testemen. Valamilyen oknál fogva úgy éreztem, hogy sokkal kényelmesebb volt a sötétben.
- Bassza meg, Claire - ismételte durva hangzással, Harry, miközben alsó ajkán szántott végig nyelvével. - Gyerünk, basszál meg.
Csípőmet elkezdtem mozgatni. Alsó testem felemelkedett, s éreztem, ahogyan a farka elhagyta testemet. Harry azonnal kézzel helyezte vissza magát, ezzel a hibámat megoldva. Lesüllyedtem, és csendben felszisszentem hatalmassága miatt éles érzést éreztem.
- Jó kislány - motyogta, miközben ujjaival közrefogta jobb mellbimbómat. Tekintetét továbbra is rajtam tartotta.
Elkezdtem lovagolni Harry-n hanyagul, hiszen ez volt az első alkalom, és fogalmam sem volt, hogyan is kellene csinálnom. Néhány alkalom után sikerült megtalálnom a megfelelő ritmust. Annyit kellett tennem csupán, hogy a csípőmet forgattam, és tudtam, éreztem, ahogyan belsőmben kezd feltörni az érzés. Térdeim zsibbadtak, míg arcom lángolt a belső tűz miatt.
Harry engem nézett, szemei egy pillanatra sem engedtek szabadon, majd hirtelen megszólalt: - Kapaszkodj a támlába.
Nem kérdeztem, hogy miért.
Ehelyett megragadtam a támlát, hogy magamnak könnyítsek. A mellkasom most jobban arcába emelkedett, míg elkezdtem gyorsabban, s hanyagabbul mozogni, de ez annyira bámulatosnak tűnt. Így sokkal gyorsabban, és egyszerűbben tudtam mozogni, s éreztem, hogy Harry szopja közben a mellbimbóm. Nehezen és hangosan vettem a levegőt, az ágy mozgott velünk együtt.
- Bassza meg, annyira kibaszott szűk vagy - mondta, miközben csípőjét felfelé billentette, hogy mielőbb enyémmel találkozhasson. Bőreink zajosan súrlódtak egymáson, s éreztem, ahogyan izzadni kezdtem a mozgás következtében, és ez annyira csodálatos volt.
Már meg tudtam állapítani, hogy közel a vég.
Tudtam, hogy elég új voltam ebben a szituációban, így érzékenyebb voltam az érintésekre.
Kapkodtam a levegőt, amikor éreztem összehúzódni alsó felem, és tudtam, hogy Harry tudatában volt annak, mennyire is közel vagyok, amikor igazán elkezdett nyomulni belém, és ajkai újra mellbimbóim köré záródtak, míg a mocskos mondatai vízhangoztak fejemben, s hajtottak előre.
Jobban nyomtam magam ellene, és éreztem, ahogyan még mélyebbre hatolt, s érezte, ahogyan megremegtem körülötte az orgazmusom közepette. Harry karjai azonnal körém fonódtak, így egész testemet tartotta, ringatta azzal a boldog orgazmussal, amin keresztülmentem.
Amikor túl lettem rajta, szinte elernyedtem karjai között. Fogalma sem volt, hogy Harry is átlépte e a saját örömét, de titkon reménykedtem benne, mert semmire sem vágytam jobban, mint az alvásra. Koszosnak, izzadtnak éreztem magam. Tudtam, hogy biztosan tartott, s amire mindennél jobban vágytam, az az alvás volt.
Kicsúsztattam magamból, és szinte mellé hanyatlottam. A hajam valószínűleg katasztrófa volt, a testem izzadt. Oldalra pillantottam, és megkönnyebbültem, amikor láttam a kondomot, amiben örömnedve volt.
- El kell mennem mosakodni - motyogtam.
- Első leszek - válaszolta egyből, bár nem ült fel. - Meg kell győződnöm arról, hogy Niall az összes pengét eltávolította.
- Harry - hangom lassan visszatért, de még mindig éreztem szívem ütemét. - Nem fogom megölni magam.
Felnézett a mennyezetre, mielőtt megszólalt volna. Bár úgy nézett ki, hogy teljesen kimerült, kényszerítette magát, hogy felálljon, és azt motyogja: - Nem fogok kockáztatni.
Takarót felhúztam testemen, amikor is Harry az ajtóhoz lépett. Azonban, amikor kitárta látta, hogy Perrie éppen kopogtatni akart. A lány megdöbbent, amikor látta Harry-t, ahogy állt ott, a kék szemei elkerekedtek, amikor is meztelen testét meglátta.
- Mozogj - Harry hangja hirtelen hidegnek hangozz, és azonnal elállt az útból Perrie. Kuncogtam magamban, amikor is Harry meztelen seggét láttam, amint kilép a szobából a folyosóra, és eltűnt a fürdő ajtaja mögött.
Tekintetem Perrie irányult.
A szemei tágra nyíltak, és szobába befelé, egyenesen engem nézett. Mosolyom azonnal eltűnt, amikor a pillantását megláttam.
- Te őrült - mondta halkan. - Te kibaszott őrült.
Ajkai megbotlottak a szavakban, ahogyan az arca eltorzult és undorodva hátrált. Kicsit feljebb ültem.
- Tényleg élvezted? - tette fel a kérdést keserűen. - Élvezted egy olyan valaki érintését, mint ő? Igazam volt. Azt csinál veled, amit érdemelsz. Elcseszett vagy, Claire.
És mielőtt válaszolhattam volna, becsukta az ajtót, és eltűnt.
Egyedül maradtam.
Az arcomról eltűnt a mosoly, az egész hangulatom megváltozott. Végigdőltem az ágyon, miközben megint zsibbadtnak éreztem magamat, s elmémet, amely gondolatokkal versenyzett.
De csak egy dolog:
Őrült vagyok?