Instabil-Magyar

24.fejezet

- Gyere ide, Lottie. Fel kéne öltöznöd.

- Neeem, nem akarok.

Feltartottam az apró, sárga, vékony anyagból készült ruhát magam elé; semmi baját nem láttam. Felsóhajtottam, és újra próbálkoztam. – A lányok nem sétálnak fel s alá az alsóneműjükben.

Lottie halkan hümmögött magában, eltotyogott velem ellentétes irányba, és lehuppant a földre. Mindössze egy vastag pelenka volt rajta, és rövid lábaival terpeszbe ült. Nem akart felöltözni.

Látható, hogy szörnyű vagyok a gyerekekkel. Nem akartam gonosz lenni – csak aranyos. De hogyan öltöztessem fel, ha nem hajlandó rá? Elgondolkoztam, hogy Gemma nem bánná-e, ha a lánya pelenkában közlekedne a házban… ugye?

- Segítek felvenni – javasoltam, leülve a kanapéra, és reméltem, hogy belemegy.

Természetesen, nem jártam sikerrel.

Gemma szerint Lottie újabban szobatiszta volt, de mégis szerette, ha van rajta pelenka arra az esetre, ha baleset történik. És mikor Lottienak ki kell mennie a mosdóba, általában felém néz és megkér rá, hogy fogjam meg a kezét és kísérjem ki. Istenem, őszintén, fogalmam se volt róla, hogy ilyen fárasztó gyereket nevelni. Éveket öregedtem, míg rá vigyáztam, és már órák óta néztem őt.

A házban mindenki, kivéve engem és Harryt, elment, nos, a szabadba. Gemma is szabadnapos volt ma, úgyhogy el akart menni valahová. De Lottie ma reggel nagyon zsémbes volt, veszekedni kezdett, mikor ételt kapott. Tehát, ezért döntöttünk úgy, hogy Lottienak ma itthon kéne maradnia, hogy addig se okozzon jelenetet nyilvánosan. Persze, hogy önként jelentkeztem arra, hogy vigyázok rá – Harry nem volt itt ma reggel, mivel már korán elment.

Ismételten tudtam, hogy találkozik valakivel, akinek köze van Edhez. Nem tetszett – tudtam, hogy még csak az eszébe se szabadna jutnia, hogy köze legyen azokhoz az emberekhez.

Ezt később határozottan a tudomására fogom hozni. De ami a jelent illeti…

Lottie magában énekelt valamiféle mondókát, és elővett egy apró rózsaszín dobozt, tele kockákkal. Kényelmesen ült a földön, míg haja kócosan meredezett a fején, és kiborította a dobozt.

Vesztesnek éreztem magam, ezért letettem magam mellé a ruhát és hátradőltem a kanapén. Éhes voltam, de furán nézett volna ki, ha most elsétálok és magára hagyom a kislányt. Úgy tűnt, állandóan mozgásban van, amitől ideges lettem.

- Lottie – mondtam végül. -, ha nem jössz ide és hagyod, hogy felöltöztesselek, büntetésben leszel.

A lány azonnal felállt a földről, odatotyogott hozzám, és engedelmesen felemelte karjait. Elárasztott a győztes érzés, majd felvettem a ruhát és áthúztam a fején.

- Megmostad a fogad? – kérdeztem, megfogva a csuklóját, mielőtt ismét elszaladna.

Bólintott.

- Éhes vagy? Nem kell kimenned a mosdóba?

Megrázta a fejét.

Felvontam a szemöldökömet. – Biztos vagy benne?

Hátrafordult, hogy a válla felett rám nézzen, és ismét bólintott. Elengedtem a csuklóját, Lottie pedig visszament a kockáihoz, épp mikor megláttam Harryt lejönni a lépcsőkön. Egy pólót húzott magára, mikor megpillantott, és aztán meglátta Lottit is.

- Hol van mindenki? – kérdezte.

- Elmentek – feleltem halkan. -, és mi bébiszitterkedünk. – Visszanéztem Lottira, és megdörzsöltem a halántékomat. A halk hümmögése egy idővel zümmögésbe ment át. Harry elment a konyhába, hogy valami ennivalót készítsen.