Instabil-Magyar

16.fejezet

Megugrottam a hangos durranástól, ami pont mögülem jött, és éreztem, hogy valami az arcomra kenődik.
De nem éreztem fájdalmat.
Mérhetetlenül remegtem, és épp időben fordultam el, hogy belenézzek a férfi szemeibe, aki azonnal meghalt. Simon engem bámult, kikerekedett szemekkel, majd tekintete megmerevedett és nem pislogott. A homlokán lévő lyukból vér szivárgott.
És mivel előtte voltam, a vére rám tapadt.
Olyan érzés volt, mintha az egész tarkómat beborítaná, és rémülten néztem a férfit, ahogy az hirtelen előreesett. Halott súlya nehéz volt, és kinyújtottam a kezemet, hogy valamiképp elkapjam, de számomra túl nehéz volt.
Fájdalmasan landoltam a földön, a teste pedig rajtam. Kapálózni kezdtem, hogy élettelen testét eltüntessem magamról. Még több vér folyt ki fejéből, eláztatva a pólómat, maga után vörös folyadékot hagyva. Niall termett mellettem, hogy leszedje rólam Simont.
Az egész szobában csend volt - hátborzongató csend. Valószínűleg mindenki megrémült amiatt, ami történt.
- Jól vagy? - zavarta meg Harry hangja a gondolataimat. A hangja gyors volt és sietős, kissé kapkodott a levegő után. Kezeit végigfuttatta rajtam, hogy megnézze, eltaláltak-e. - Claire? Tudsz válaszolni? Jól vagy?
Nem bírtam válaszra nyitni a számat.
A tekintetem Simon testére szegeztem, amit Niall ráncigált el. Habár, amint felálltam, Niall ledobta Simont a földre, és beletörölte a nadrágjába a kezét. Bizonytalanul Liamre pillantott, aki szintén mellettünk állt.
- Ki tette ezt? - kérdezte az egyik öltönyös férfi élesen. - Ki a fasz tette ezt?
- Én voltam.
Mindenki tekintete Eleanoron landolt, aki Louis pisztolyát emelte fel. Louis meglepődött, hogy barátnője műve mindez. Ebből gondolom, hogy Louis tudta nélkül nyúlt hozzá a fegyverhez. Tekintete vad volt, szemei vöröslöttek a könnyektől, és láttam, hogy majdnem idegösszeroppanást kapott.
Louis azonnal mellé lépett, finoman kivette a kezéből a pisztolyt és magához húzta. Harry kezeivel még mindig kereste Simon vérét a testemen, kétszer is leellenőrizte, hogy minden rendben van-e. Simonra néztem ismét. A fegyvere pár lépésnyire volt tőlem, ami most már használhatatlanná vált.
Már nem volt veszélyes.
Mindig is tudtam, hogy a fegyverek önmagukban nem veszélyesek - rengeteg mindenre lehetett őket használni. Önvédelemre, például, ha valaki betör az otthonodba, használhatsz fegyvert, hogy megvédd magad.
De a fegyverek halálosak is lehettek, még veszélyesebb dolgok. Például, kirabolni egy házat, míg magadnál tartasz egy fegyvert, ha esetleg valaki rajtakapna. Ilyen szörnyű dolgokra gondoltam.
Mint mindennek, a fegyvereknek is voltak előnyei és hátrányai.
De a tulajdonosa döntése volt, hogy rosszra vagy jóra használja őket. Nem a fegyveré - hanem az emberé, aki fogta.
Még egy lövés eldördült a levegőben, és úgy éreztem, mintha mellettem süvített volna el.
És azonnal - mindenki mozgásba lendült. A legtöbben elrejtőztek valami mögé, míg még több lövés hallatszott, és éreztem, hogy Harry a derekam köré fonja karjait, majd magával ránt a földre.
De túl késő volt.
Mert megéreztem az éles - nagyon éles - fájdalmat a combomban, és nem is volt időm felsírni, mielőtt a földön landoltam, Harryvel együtt. A lövések tovább hallatszódtak, de a mennyezetet bámultam, és Harry barna tincseit, ahogy védelmezően rajtam feküdt.
Meglőttek.
Tudtam, hogy meglőttek. Éreztem a vért végigfolyni a combomon, eláztatva a nadrágomat. Remegve nyomtam oda a kezem, és élesen fújtam ki a levegőt a fogaim között. A könnyek elkerülhetetlenül gyűltek a szememben. Bénító fájdalom volt - nyomasztó, de a lábam fura mód elzsibbadt. Azt hittem, hogy ennél jobban fog fájni, de gondolom, mivel túl gyorsan történt minden, az agyam nem tudott elég hamar reagálni.
Mintha mindenhonnan lövések jönnének.
És tudtam, hogy ezt a falakon túl élő emberek is hallották.
Ami nem jelentett jót.
A kezemet most már határozottan szorítottam a sebre, megpróbáltam elállítani a vérzést. Hallottam, hogy Harry parancsokat ad Louisnak, aki a pisztolyt használta, mint egyetlen fegyvert. De a látásom megingott, a szám kiszáradt.
Felnyúltam és megragadtam Harry gallérját, hogy rám figyeljen.
Zöld szemeit rám emelte, és úgy tűnt, mintha azt akarná mondani, hogy ne most, de mikor rám nézett, az arca megmerevedett.
- Mi a baj? - kérdezte, azonnal rám fordítva figyelmét. Arcomat közelről vizsgálta, kezét végigfuttatta a hasamon, hogy megnézze, van-e sérülésem.
Némán a combomra mutattam, épphogy hozzáérve a friss vérhez, és el is kaptam onnan kezem. Épphogy hozzáértem egy másodpercre, és máris az egész kezemre vér tapadt.
Ami azt jelentette, hogy vérzek - nagyon is.
- Bassza meg - motyogta Harry rémülten, mikor meglátta, és azonnal a nadrágom cipzárjához nyúlt remegve, hogy lehámozza rólam. A szobára ismét csend esett, de hallottam a lábdobogásokat körülöttem. Harry tekintete a combomra volt szegezve, és a szemeiben lévő tekintet láttán ideges lettem.
- Baszd meg - motyogta ismét. - Basszus, szent szar, Claire. Meglőttek.
Meglőttek.
- Meglőttek - ismételte el csendesen Harry, és arcomra nézett, mielőtt szólt Louisnak. - Louis, gyere ide. Louis!
- Eltalálták? - Louis előttünk állt, leguggolt mellém, és tekintete megkeményedett, mikor meglátta a rengeteg vért. - A fenébe, eltalálták.
- Mi a faszt csináljunk most? - csattant fel Harry, állkapcsát összeszorítva, ahogy lenézett a combomra. Kezét és alkarját is vér borította, és ez az undorító látvány megrémített volna, de mivel az én vérem volt, kezdtem percről percre bódultnak érezni magam.
- Először is, el kell állítanunk a vérzést. - Louis hangja higgadt volt és egyenletes. Megfogta a nadrágomat és szorosan a combom köré tekerte, majd csomót kötött rá.
- És aztán? - sürgette Harry.
Louis hezitált. - Hát, ha a golyó benne van, ki kell szednünk.
- És mégis, hogy a faszba csináljuk?
- Nekem kell kivennem - ismételte el Louis finoman. - Már csináltam egyszer Niallel, emlékszel? De nem tudom... ez mélyebbnek tűnik.
A szemeimet lehunytam, ahogy végighallgattam a beszélgetésüket, de Harry azonnal az arcomhoz kapott. - Maradj velünk, Claire. Csak maradj velem, rendben?
A hangja remegett. Sosem hallottam még ilyennek.
Úgy tűnt, meg van rémülve.
Félt.
Rettegett.
- Az Isten szerelmére, ne csukd le a szemed. - Harry hangja visszhangzott, amint felnyitottam a szemem. De olyan súlyosak voltak a szemhéjaim, és egyre nehezebb volt őket nyitva tartanom.
- Ez elég rosszul fest - mormolta Louis, ahogy felállt. - Nagyon rosszul. Adok neki pár gyógyszert, ami majd kiüti.
Harry felemelte a fejem a kezével, és az ölébe fektette. Még így is, hogy kezén a megalvadt vér tapadt, finoman cirógatta a bőrömet. Nem bántam, hogy fémes szagot érzek. Felpillantottam Harry zöld szemeibe, és az agyam alig bírta felfogni fátyolos tekintetét. Nem csináltam belőle nagy ügyet, mert most semmi nem érdekelt. Csak Harryt láttam.
És jelenleg csak ez számított.
Ujjai remegtek, és meg akartam fogni a kezét, de túl gyengének éreztem magam. A légzésem lelassult, és már épp aludni akartam.
- Hé, Harry? - kérdeztem. A torkom kapart, mikor beszéltem, és mikor nyeltem, de nem törődtem vele. Harry Ádámcsutkája mozgott, mikor nagyot nyelt.
- Igen?
- Mit mond a szellem a falnak? - Szenvedtem, persze, hogy kikényszerítsem magamból a szavakat, de megtettem, és nem bírtam megállni, hogy ne vigyorodjak el lustán, mikor szemei felcsillantak a felismeréstől.
- ... Csak kelj át - motyogta Harry válaszul, és elemelte a kezét, hogy megtörölje az arcát. Egy pillanatig őt bámultam, nedvességet láttam az ujjain, amik keveredtek az én véremmel.
Sírt?
- Mit mondott az egyik tányér a másiknak?
Harry, mint mindig, most sem találta viccesnek a humoromat, de a zsibbadt állapotomban próbáltam meggyőzni magam, hogy ez csak azért volt, mert már elmondtam neki.
Kisimított néhány kósza tincset a szeméből, mielőtt csendesen válaszolt: - Az ebéd rajtam áll.
Gyengén bólintottam, rekedten nevettem, ahogy a szemeim lecsukódtak. Harry a kezei közé vette arcomat szinte azonnal, és megpróbálta visszatéríteni belém az életet, míg Louis elment gyógyszerekért. De nem figyeltem rá - annyira fáradt voltam és bódult. Csak aludni szerettem volna.
- Ne halj meg - hallottam Harryt, ahogy újra meg újra ezt hajtogatja. Már majdnem az ölében feküdtem, szorosan fogott a mellkasához. Kezét beletúrta a kócos hajamba, és a fejem a mellkasának nyomódott. Tudtam, hogy egyre több vér kerül felszínre, de jelenleg nem bírtam rávenni magam, hogy érdekeljen.
- Ne hagyj el.
A hangja gyengéd volt, és felnyitottam a szemem, hogy ránézzek állára.
- Ne hagyj el, csak ne hagyj el...
Akaratlanul is belemarkoltam a pólójába, hogy tudassam vele, hallottam őt, egyszerűen csak túl gyenge vagyok ahhoz, hogy beszéljek. Úgy éreztem, mintha azt is elfelejtettem volna, hogyan adjak ki magamból hangot. Karjai megfeszültek körülöttem és mellkasa remegett, éreztem hevesen dobogó szívét. Nagyban különbözött az én egyenletes ritmusomtól.
- Nekilátok, amint elaludt - visszhangzott a fejemben Louis hangja, és egy apró, éles szúrást éreztem a könyökömnél. Ezúttal a világ elhomályosult, még Harry is előttem. - Nem akarom, hogy ébren legyen, mikor megcsinálom.
A világom elsötétült; nem voltak színek, se hangok. Az egyetlen dolog, amit éreztem, csak melegség volt körülöttem. Mintha fogva tartanának, nem volt menekvés.
És aztán minden elsötétült, teljesen.