Van olyan hogy örökké? [✔️]

ᴋᴇᴢᴅᴇt

Laney

Reggel korábban keltem mint az átlag korombeliek. Föl ültem és körbe néztem a szobámba, a telefonomból halkan szólt Post Malone-tól a Sunflower, gyér napfény besütött az ablakomon. Kikászálódtam az ágyamból, és kimentem a konyhába. Anya már a pult mellett állt és a reggeli kávéját fogyasztotta.

- Jó reggelt szívem. - köszönt anya.

- Neked is jó reggelt. - köszöntem vissza.

- Hogy aludtál? - kérdezte anya.

- Jól. Tényleg. - feleltem teljes őszinteséggel.

Aztán anya elment fölkelteni Laylát, én pedig visszamentem a szobámba. Kikapcsoltam a zenét, majd gyorsan beágyaztam, elhúztam a függönyt és kinéztem az ablakomon.

Egy nagyobb diák csoport haladt el a házunk előtt, épp suliba mentek volt köztük lány is meg fiú is, és elfogott az érzés hogy régen én is ilyen voltam. Csak mint kiderült gasztroparézisem van. Aztán sokáig voltam kórházba és a szüleim kivettek a suliból. Most tizenkettedik második félévére vissza megyek.

A ruhás szekrényem elé léptem. Kiválasztottam egy piros pólót amin virágok vannak és hozzá a fekete farmer rövidnadrágomat vettem föl. És jött a reggelemben az undi rész. Be kellett vezetnem a tápláló szondát az orromba, ez általában 10 percet vesz igénybe, de van amikor többet is.

Miután ezzel is elkészültem rácsatlakoztatom a szerelékemre, amin van zacskó tartó és abban van a táplálék amit be kell juttatni a szervezetembe. A reggeli fogyasztásom beadásos és 1 óráig tart. Ez alatt az 1 óra alatt 200-250 ml táplálék jut a szervezetembe.
A kis szerelékem elég díszes, mivel saját ezért befesthettem meg matricákat is ragaszthattam rá. Piros színűre van festve és virágok vannak rajta matrica gyanánt. Kimentem a nappaliba ahol Layla már javában reggelizett apával és anyával. Leültem én is melléjük a családi asztalhoz majd beállítottam reggelim adagolását 225 milliliterre. 

Miután Layla is meg reggelizett, össze pakoltam a sulihoz kellő cuccaimat azaz: két fecskendő az ebédemhez, tolltartó és két füzet, meg persze a zacskós kajám.

Végül elindulhattunk suliba, ami azért volt nehéz mert a reggelim még mindig folyt belém ezért valahogy bekellett operálni a szerelékem a kocsiba.

Suli felé menet még megálltunk egy pékségben tízórait venni Laylának, aztán csak a sulihoz értünk.

Nagyon izgultam hisz másfél éve nem voltam már itt és kiváncsi vagyok hogy az osztályom emlékszik e még rám. Ők nem tudják mi történt csak azt hogy magán tanuló lettem.
Megálltunk a parkolóba majd Layla kipattant a kocsiból és a barátnői elé szaladt. Hosszasan ölelkeztek hisz a téli szünet óta nem találkoztak, majd Layla elköszönt tőlünk és bement a suliba.

Apa odajött mellém és kivette a szereléket a kocsiból, és én is kiszálltam. Fölvettem a hátamra a táskám és a szereléket tolva magam mellett beléptem a suliba. Hátra pillantottam még apára aki csak mosolygott és engem figyelt, meg persze mindenki más is.
Megfogadtam hogy nem fogok sírni és nem leszek félénk.

A suliban nagyon meleg volt, és mindenki engem bámult. Ahhoz képest hogy január van 30 fok van. A folyosón sétálva jöttem rá milyen is volt itt régen.

Minden suliban van valami felé hierarchia. Nálunk is van. Alul vannak a stréberek, a "bolondok", a betegek (van két tolokocsis lány a suliban) és a fura stílusúak. Mostmár ide tartozom a betegek köze. Felettük vannak azok az arcok akik semmit nem csinálnak, órán ott vannak de mégsem nevetség tárgyai ők mondhatni az átlag diákok. Utánuk jön pár "menő" végzős. És leges-legfelül vannak a a focisták, a szurkolólányok, az erőszakosak (akiktől mindenki fél), pár modell (igaziból modellek valami ügynökségnél) és az osztálytársaim 90% ebbe a kategóriába tartozik.