It all started that day 🥀 | S.M |

19.

Miután kibeszélgettük magunkat én elindultam az irodám felé.

- Maya! -hallottam Noah hangját.
Megálltam és megfordultam.

- Minden rendben van? -kérdezte mikor odaért hozzám.

- Persze mi baj lenne?

- Nem tudom, azért kérdezem. Nem nézel ki valami jól.

- Csak fáradt vagyok.

- Remélem nem a csókunk miatt vagy így letörve, nem kell aggódnod Shawn sose fogja megtudni és ne érezd magad rosszul ez miatt, végül is nem vagy neki hivatalosan a barátnője.

- Shhh! Muszály erről itt beszélned? És ha valaki meghallja?!

- Nyugi senkise fogja.

- Amúgy meg, nem az a csók a problémám. Hosszú lenne elmondanom és kedvem sincsen szóval csak hadjuk.

- Rendben, ha ezt szeretnéd. -vonta fel vállait.

- Sikerült valamit megtudnod? -kérdeztem miközben az irodám felé sétáltunk.

- Még semmit, mindannyian csöndbe vannak.

- Mert nem dolgoztad meg őket eléggé. -fordultam fél. - Hagyd csak rám a dolgot. -tettem egyik kezem a vállára és elsétálltam a cellák felé.

Az ajtóhoz érve vettem egy nagy levegőt és próbáltam érzéketlennek tűnni, aki képes bármire.  A hosszú sötét folyosón végigsétállva beléptem az ajtón és hirtelen mindenki csöndbe maradt.

- Melyikőtök a főnök itt? -álltam meg előttük.

Egy ideig mindenki csöndben volt és egymásra nézegettek.

- Én vagyok! -állt fel az egyik.

- Te velem jössz. -nyitottam ki a cella ajtót és elvezetem őt a többiektől.

Egy szobába vezettem őt ami hangszigetelt volt, ott egy székbe ültettem és lekötöttem a kezeit.

- Oké, most vagy beszélni fogsz vagy kínok közt fogsz meghallni. -mosolyogtam.

- Ugyan már, mindenki tudja, hogy nem lennél képes ilyesmire. -mosolygott a pasi.

- Lehet, hogy Maya nem, de én igen. -jött be Noah.

- Noah? -fordultam felé.

- Gondoltam elkell a segítség. -mosolygott.
Vissza mosolyogtam és megint a fogollyal kezdtünk el foglalkozni.

- Na beszélsz vagy kérsz egy kis ízelítőt abból, hogy mi rád vár? -kérdezte Noah.

- Egyikőtök se képes arra, hogy megkínozzon, túl puhánnyok vagytok ahoz. -mosolygott pimaszul.

Noahval egymásra néztünk majd mind a ketten elmosolyodtunk. Mielőtt a pasi bármit is mondani tudott volna Noah megragadta a szék háttámláját és eldőntötte így a rab a földön volt a székkel együtt. Kimentem és hoztam benzint és odaadtam Noahnak. Ráraktunk egy ruhadarabot a rab arcára és Noah elkezdte rá önteni a benzint szépen lassan.

- Szerinted megmukkan végre? -kérdeztem Noaht a pasi mellett gugolva. Noah csak megrántotta a vállat és befejezte a benzin öntését. Levettem róla a ruhát és vártam, hogy beszéljen. A pasi csak köpött egyet, de nem szólalt meg.

- Úgy tűnik nem volt elég neki. -vontam fel a vállam és visszatettem a ruhát az arcára aminek a hatására elkezdett mozgolódni de az egyik vállára lépve lefogtam és Noah megint elkezdte önteni a benzint.

- Mit gondolsz, itt az ideje annak, hogy beszélj vagy még más kínzási módszereket is kiszeretnél próbálni? Noah megint leállt én pedig megint levettem a ruhát és vártam, hogy megszólaljon.

- Te tényleg sokat változtál. -mondta végül.

- Ezt, hogy érted? -kérdeztem értetlenül.

- Aranyos ártatlan kislány, apuci kicsi lánya. -nevetett. - Sokat hallottam rólad apádtól. - összezavarodva néztem a fiúra.

- Mit tudsz te rólam? Semmit! -mondtam.

- Többet tudok rólad mint te azt gondolnád. -nevetett. - Tudom, hogy milyen voltál a suliban, visszahúzódó, nem akartál a sok drámába bele keveredni, de ha arról volt szó volt hangod és kiálltál magadért és másokért. Ezért szeretet mindeki, a pompomlányok csapattagja voltál, többször megakartak téged választani a kapitánynak de te mindig nemet mondtál. Imádod az epret és mindent ami epres, utálod a vaníliát és a kedvenc színed a lila. Kívülről boldognak tűntél, de én tudtam, hogy ez nem így van. Szomorú voltál de senki se látta meg. Titokban mindenhova követnem kellett téged, vigyáznom rád, hogy ne essen bajod.

- Tényleg? És hol voltal mikor Shawn elrabolt? Hol voltál amikor szükségem volt rád? -kiabáltam.

A fiú semmit nem mondott csak elszomorodott és lesütötte szemeit.

- Erre már semmi mondani valód nincs! -mondtam.

- Az nap is követelek! De hirtelen eltűntél, nem a szokásos úton mentél haza, így elvesztetelek.

Szóval az én hibám lenne? Ha ugyan azon az útvonalon mentem volna haza akkor nem vesztette volna el a nyomom, nem botlok bele Shawnba és ez az egész nem történt volna meg. De ha ez az egész nem történik meg akkor nem szerettem volna bele Shawnba és nem jövök rá apám hazugságaira.
Ordítottam egyet mérgemben és behúztam a fiúnak aki rögtön eszméletét vesztette. Noah felkapta és visszavitte a cellába.
Az irodámba ülve próbáltam lenyugodni.

- Jól vagy? -jött be Noah és leült az előttem levő székbe.

- Igen, semmi bajom, csak már idegesített a pasi. -mosolyogtam halványúl.

- Tudom, hogy hazudsz. Nem csak ő láttja meg rajtad ha szomorú vagy. -nézett le. - De nem erőltetem, ha el szeretnéd mondani akkor én itt leszek. -nézett vissza rám és elmosolyodott.

- Köszönöm.

- Noss a lényeg az hogy mostmár tudjuk ki áll a szállítmányok eltűnése mögött.

- Sikerült elkapni az árulót? -kérdeztem.

- Nem, nem találtuk sehol.

- Biztos vissza menekült az apámhoz.

- Valószínű. Ahogy az apádat ismerem ma vagy holnap már az országot is elhadja, hogy ne tudjuk meg a terveit.

- Hmm... ez igaz, hacsak— -mosolyodtam el.

Elővettem a telefonom és felhívtam Thomast. Mivel a családja már régóta a szakmában van ezért egy csomó kapcsolatuk van. Szerencsére segíteni tud és a repülőtereket megfigyelteti.

- Rövid időn bellül meglesz az emberetek. -mondta Thomas.

- Mégegyszer köszönöm. -mondtam és kinyomtam.

To be continued...