It all started that day 🥀 | S.M |

20.

Napok teltek el azóta, hogy Thomassal beszéltem. A rabok még mindig szótlanok így sokat nem tudtunk kideríteni az apám raktár helyiségeiről vagy, hogy hova vitték az ellopott árukat. Mint kiderült a 'testőröm' neve Zack, noss Zack se szólt egy szót se azóta amióta Noahval próbáltuk kifaggatni őt.

- Jó reggelt hercegnőm. -puszilta meg az arcom Shawn.

Halk morgással próbáltam Shawn tuttára adni, hogy még alszok és nincs szándékomban felkelni még. Shawn közel húzott magához és szorosan átölelt. Pár másodperc után érezni kezdtem ahogyan férfiassága egyre csak növekedik. Lassan elmosolyodtam és tetszett, hogy ekkora hatással vagyok rá. Viszont megint eszembe jutott a Thomassal való beszélgetésem, és Noahval a szendvedéllyel teli csókunk. Akárhányszor Shawnra nézek a szívem összeszorul és úgy érzem elárultam őt és a szerelmét. Ezeken agyalva aludtam vissza Shawn karjaiban. Pár órával később kelltem fel de Shawn már nem volt mellettem. Kómásan kelltem ki az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam a fogam és felöltöztem. Hajam leengedve hagytam és egy fekete szoknyát és hozzá egy fehér pólót húztam fel. Shawn, Noah és Izzy a konyhában beszélgettek és főztek, vagy is inkább csak Izzy főzött, a fiúk csak mellette álltak és beszélgettek.

- Jó reggelt. -köszönt nekem Izzy jókedvűen.

-Reggelt. -mondtam ásítva és öntöttem magamnak kávét.

A délelőtt hamar eltelt. Shawn és Noah a dolgozó szobában töltötte a délelőttöt én és Izzy pedig csajos dolgokkal töltöttük el az időt. Izzy profin megcsinálta a körmeim, én pedig leápoltam és szépen begöndörítettem a haját. A telefonom csörgése szakította félbe beszélgetésünket.

- Thomas. -szóltam bele a telefonba.

- Maya azt hiszem megtaláltuk az emberetek.

- Csodás és hol?

- Elküldöm a pontos címet, a házat még megfigyelés alatt tartjuk, hogy biztosak legyünk benne, hogy senki se ment ki vagy be.

- Rendben, köszönöm. -tettem le a telefont és Shawn dolgozó szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam és elmeséltem Shawnak a dolgot. Mind a négyen kocsiba szálltunk és elindultunk a címre. A biztonság kedvéért mindannyiunknál volt fegyver és készen álltunk minden lehetőségre.

- Készen álltok? -álltam az ajtó előtt míg Shawn és Noah az ajtó két szélén álltak. Mind a ketten bólintottak és Shawn lassan az ajtó kilincs felé nyúlt.

- Maya valaki épp készül belépni az épületbe. -hallottam Izzy hangját a fülesből. Mindannyian egymásra néztünk és elbújtunk. Egy pasi érkezett fel a lépcsőn és benyitott a helyiségbe. Majd egy pár perc múlva el is hagyta azt. Mikor Izzy megbizonyosodott arról, hogy az alak már nincs az épület közelében mindenki visszatért a helyére és Shawn lassan lenyomta a kilincset és benyitott a lakásba. Fegyveremet előre szegezve sétáltam be az ajtón a fiúkkal a hátam mögött. Lassan benéztünk minden helyiségbe és márcsak a szoba maradt hátra. Lassan nyitottunk be és mind a hárman meglepetten álltunk az ajtóban. Egy férfi hevert a szőnyeg közepén.

- Golyó a szem közé, gyors és biztos halál. -mondta Shawn.

- Szerinted az a férfi ölte meg aki az előbb itt járt? -kérdeztem és leengedtem fegyverem.

- Több mint valószínű. -mondta Noah a test mellett gugolva.

- Szóval az apám így akarja megakadájozni, hogy bárki is megtudjon róla valamit. Undorító. -fordultam el a hulla felől és kisétáltam a nappaliba.

- Maya, rendőröket látok közeledni, azonnal tűnjetek el onnan. -mondta Izzy idegesen.

- Fiúk, hallottátok! Gyerünk! -nyitottam ki az ajtót és gondoskodtam arról, hogy ne hadjunk ujjlenyomatot.

Mindannyian csak ültünk a kocsiba és senki egy szót se szólt. Még mindig láttam a testet szemeim előtt és nem tudtam elhinni, hogy az apám ezt tette egy emberrel. Undorodtam tőle és ettől csak még erősebb lett bennem a tűz, hogy letaszítsam a trónjáról. Én vagyok az egyedüli aki képes őt megállítani. Shawn megállította a kocsiját a maffia épülete előtt. Kinyitottam az ajtóm és egyenesen a rabok felé vettem az irányt. Kicsaptam a cellákhoz vezető ajtót és levettem a kulcsot a szögről és megálltam a cella előtt.

- Maya. -állt fel Zack.

Szemem a kulcsokon tartottam és egy pár percig szótlanul álltam. Nagy levegőt vettem és betettem a kulcsot a kulcs lyukba. Láttam ahogy Zack egy lépést tett hátrébb. Lehet azt hitte, hogy megint kifaggatni akarom. Kinyitottam a cella ajtót és arrébb álltam.

- Elmehettek. -néztem Zackre.

Arcán meglepődötség jelent meg és egy lépést tett előrébb. Hátránézett a többi rabra és elém lépett.

- Mit csinálsz? -kérdezte.

Meglepődve néztem fel rá. Még is mi az, hogy mit csinálok? Elengedem őket. Inkább meg kéne, hogy köszönje.

- Elengedlek titeket. -mondtam.

- Miért?

- Mert én nem az apám vagyok. Azzal, hogy itt tartalak titeket nem érek el sokat, megölni nem foglak, így szabadok vagytok. -mutattam kezemmel az ajtó felé.

Zack szótlanul nézett engem szerintem nem hitte el, hogy tényleg elengedem őket. Biccentett egyet a fejével a társai felé akik rögtön felkelltek és kisétáltak a cellából.

- Megértelek, de ha olyan küzismert vagy mint az apád akkor legtöbbször sajnos az a legbiztosabb ha megölöd azt aki árt neked. -tette kezét a vállamra. Mivel te is Arisoy vagy vigyáznod kell magadra, az apád az egyik legismertebb maffia vezér, és sok ellensége van. -majd ő is az ajtóhoz sétált.

Sóhajtottam egyet és kinyitottam nekik az ajtót. Velem együtt sétáltak a kijárat felé és láttam ahogy a maffia tagjai szúrós szemekkel figyelték minden lépésüket. A főkapu előtt megint megállt mindenki és Zack felém fordult.

- Még mindig nem késő vissza jönnöd velünk. Az apád szeret téged és nem akarná, hogy bármi bántódásod essen.

- Tudok magamra vigyázni és Shawn mellettem van, mellette nem lesz semmi bajom. -mosolyogtam.

- Ahogy érzed. -mosolygott vissza.

Ahogy azok a szavak elhagyták a száját egy szúró érzést éreztem az oldalamban. Szemeim kezdtek egyre nehezebbek lenni és pár másodperc után minden elsötétült. Hallottam ahogyan Zack a nevem kiáltja és rá pár másodpercre a golyók csörgését ahogyan azok a földet érik. Valaki leszúrhatott? De hogyan? Mikor? És ki? Talán Zacknek igaza van és néha az a legjobb ha megöljük az ellenséget.

To be continued...