It all started that day 🥀 | S.M |

23.

Ki kerestem Lucius számát és felhívtam. Kettő csörgése után meghallottam annak a köcsögnek a hangját a vonal másik végén.

- Nocsak nocsak, Shawn Mendes. -nevetett. Valami nagyon nagy baj lehet ha engem hívtál. -a hangján hallatszódott, hogy pontosan tudja miért hívom.

- Ne játszd nekem a hülyét. -kiabáltam!

Kezeim remegtek olyan ideges voltam. Legszívesebben agyon verném ezt a férfit!

- Pontosan tudod, hogy miért hívtalak. Maya már egy hete kómában van, az orvosok azt mondják, hogy egy erősebb kötelék talán vissza tudja őt hozni. Be kell jönnöd és segítened rajta! Te okoztad ezt! A saját lányodat meg akartad öletni!

- Nem megöletni, csak megijeszteni. -mondta nyugodtan.
El baltázták a fiúk, de te majd meg bünteted őket helyettem. -nevetett. Ami meg Mayát illeti, még szép, hogy bemegyek. Meg mentem a lányom, de csak egy feltétellel. Eltűnsz az életéből! Ha felkelt azt mondod neki, hogy találkoztál valaki mással és összetöröd a szívét. Vagy jobbat tudok. Csak tűnj el! 

Ezen szavak hallatán teljesen lefagytam. Még, hogy hadjam el Mayát? Életem szerelmét? Csak úgy tűnjek el és tegyek úgy mintha nem is létezett volna? Ezt a szerelmet ilyen könnyen nem lehet elfelejteni. De Maya mindennél többet jelent nekem. Bármennyire is fáj meg kell tennem érte.

- Hahó! Ott vagy még Shawn? -rántott vissza Lucius idegesítő hangja.

- Rendben. Megteszem. -mondtam halkan.

- Fantasztikus! 5 perc és ott vagyok. Addig tűnj el onnan és ne is lássalak! -mondta Lucius ridegen.

Letettem a telefont és még utoljára benéztem Mayához.

- Annyira szeretlek. -rogytam le az ágy mellé. Éreztem ahogyan a könnyeim zápor esőként folynak le az arcomon.
Ezt az egészet érted teszem remélem tudod. Soha de SOHA nem fogok senkit se úgy szeretni mint téged. Talán most el kell válnunk, de megígérem neked, hogy egyszer újra találkozunk és végre együtt lehetünk akadályok nélkül. Szeretlek Maya, mindennel jobban, kérlek ezt soha ne felejtsd el. -csókoltam meg még utoljára,

Nagy nehezen felálltam és elhagytam a kórházat. Beültem az autókba és haza indultam. Otthon Noah és Izzy vártak. Szemeim vörösek és puffadtak voltak.

- Shawn! Mi történt? -jött oda hozzám Izzy, hangjában hallatszódott az aggodalom. Ugye minden rendben van Mayával!

- Igen vele minden rendben van. -mondtam lehajtott fejjel. Elmeséltem Izzynek és Noahnak, hogy mi történt és hogy mire kért meg Lucius.

- És te bele mentél? -kiabált rám Lizzy. És ha mégsem ébred fel? És ha nem ő az a kötelék? Ott hagytad Mayát egy "talán" miatt! Így soha nem tudod meg, hogy tényleg fel ébredt-e vagy sem. Nem hiszem el Shawn! -lökött meg Izzy. Noah mondj már valamit. -fordult a fiú felé aki csak ledöbbenve állt ott.

- Szerintem már mindent a fejéhez vágtàl Izzy. -szólat meg végre Noah. Ez Shawnak se lehet könnyű, mind a ketten tudjuk, hogy mennyire szereti Mayát. Ezt az ő érdekében tette. -tette kezet Izzy vállára.

Hirtelen csak úgy elkezdtek potyogni Izzy könnyei. Ami miatt én és megint el sírtam magam. Mindenhol Mayát láttam, ahova csak néztem. Minden emlék beugrott és csak arra tudtam gondolni, hogy nem fogom ezt túlélni Maya nélkül. A szívem akkor a kórházban maradt Mayával.

- Felmegyek a szobámba. -mondtam és megindultam a lépcső felé.
A szobába lépve még több emlék villant be. Maya plüss macija és pólója az agyon hevert. Kézbe vettem mind a kettőt és az ágyban kuporodva szorítottam magamhoz. Olyan illatuk volt mint neki. Könnyeim megint elkezdtek potyogni és végül álomba sírtam magam.

To be continued...

Tudom, hogy ez egy rövid rész lett de már nagyon régóta nem írtam semmit szóval szerettem volna egy rövid résszel tudatolni veletek, hogy nem felejtettem el a könyvet és minden féle képpen folytatni fogom. Köszönöm, hogy még mindig olvassátok és remelem tetszett ez a rövidke rész :))  ps.: biztos lesz benne helyes írási hiba, már nagyon rég nem írtam magyarul 😅