It all started that day 🥀 | S.M |

22.

Előttem minden elsötétült, csak kiáltásokat hallottam és egy lövést. Éreztem ahogy testem Zack karjaiba zuhan. Shawn és Zack beraktak a kocsiba és a kórházba siettek velem, halványan de láttam a kórház fényeit ahogyan a műtőbe sietnek velem. Ott beadtak nekem egy szurit amitől az elmém is elaludt. Mikor kinyitottam szemeim a szobámban ébredtem. A nap sugarai elvakítottak engem, anya reggeliének az illata felszökött a szobámba amitől rögtön elmosolyodtam. Kimásztam az ágyból és elvégeztem a reggeli rutinom. Felöltöztem és boldogan rohantam le a lépcsőn. Apa az asztalnál ült és a reggeli újságot olvasta.

- Jó reggelt! -álltam meg anya mellett és megöleltem.

- Jó reggelt kislányom. -puszilta meg anya a homlokom.

- Apa. -öleltem meg őt hátulról még ő az újságját olvasta.

- Hercegnőm. -adott egy puszit az arcomra én pedig elfoglaltam a helyem az asztalnál.

- Mi mára a terved? -kérdezte apa.

- Nem igazán tudom még. Talán elmegyek vásárolni Emilyvel. Jól jönne egy pár új ruha.

- Ahogy gondolod hercegnőm. Van elég pénz a kártyádon?

- Igen, köszi apa. -mosolyogtam.

- Én is elmegyek itthonról. -csatlakozott be a beszélgetésbe anya. Eshterrel megbeszéltük, hogy elmegyünk padikűröshöz. -tette élénk a szépen megpakolt tányért.

- Rendben édesem. Én bemegyek az irodába, van egy pár papír amit alá kell, hogy írjak. -kortyolt bele apa a kávéjába.

Ezután már csak közömbséges dolgokról beszélgettünk. Reggeli után mindenki elhagyta a házat. Én elmentem a bevásárló központba és találkoztam egyik legrégebbi barátnőmmel. Ugyan úgy érzem, hogy csak a pénzem miatt barátkozik velem, nem igazán érdekel. Annyira jó, hogy ne legyek egyedül mikor vásárolni akarok. Vettem magamnak egy pár dolgot és azért Emilyt is megleptem egy két dologgal, ha már társaságnak ott volt nekem.

Mikor hazaértem még senki se volt otthon. Még egyszer felpróbáltam a ruháim majd iszonyatosan elkezdett fájni a fejem. Kimentem a konyhába és bevettem kettő fájdalom csillapítót. Leültem az ágyamra. Egy kis idő után mintha a fájdalom kezdett volna enyhülni, viszont egy pár másodperc után már nem úgy éreztem. Elkezdtem szédülni és egy férfi hangot hallottam. Összeszedtem minden erőm és a lépcső felé vettem az irányt. A hang amit hallottam apáénak hittem, ezért elindultam lefelé. Remegő lábakkal és a lépcső szélébe kapaszkodva mentem le a lépcsőn.

- Apa! Apa! Te jöttél meg? -álltam meg a lépcső legalján.

——————

- Apa! Apa!....

Maya ezt a szót ismételgette. Tudom, hogy közel álltak egymáshoz, de a saját apja parancsolta meg a megölését. Még mindig nem tudom, hogy elmondjam-e neki, vagy sem. Ha megtudja összeroppan, de ha nem mondom el neki akkor úgy is kideríti saját maga.

——————

- Oh Maya, még is mit tegyek? -mondta egy roppant ismerős hang.

Szemeim megteltek könnyel, de nem tudom miért. Szívem összeszorult és lerogytam a földre.

- Úgy sajnálom! Nekem kellett volna, hogy megvédjelek. De nem sikerült, nem voltam ott mikor szükséged lett volna rám. -kezdett el sírni a személy akinek a hangját hallottam. Szeretlek!
Szemeimből elkezdtek hullani a könnycseppek.

- Kérlek térj magadhoz minél hamarabb.

Térjek magamhoz? Ezt még is, hogy érti?

- Maya, itthon vagy? -hallottam apa hangját. Úristen mi történt? -sietett oda hozzám apa.

- Apa... -néztem fel rá és megint elkezdtem sírni.

Apa a karjaiba húzott és szorosan megölelt. Sírtam de nem tudom miért. Olyan érzések kavarogtam bennem amikről nem is tudtam. A hang amit hallottam ismerős volt, megnyugtatott, édes és szerelmet sugárzott. Mikor meghallottam, a szívem kihagyott egy dobbanást, melegség töltött el és boldog lettem, de közben szomorú is. De ez az egész csak a fejemben volt. De vajon kinek a hangja lehetett.
Egy ideig még sírtam majd apa segítségével felmentem a szobámba.

- Mi történt veled Maya?

- Nem szeretnék róla beszélni. -ültem le az ágyra. Inkább egyedül lennék ha lehetséges.

- Persze. De ha szeretnél róla beszélni akkor nyugodtan gyere hozzám hercegnőm. -puszilta meg apa a homlokom és kiment.

—————

Maya már 1 hete kómában van. Én is, és az orvosok is furcsának találjuk, hogy egy hét után se ébredt még fel.

- Miért nem tért még magához doktor úr? -kérdeztem aggodalommal teli hanggal.

- A rendszeres látogatásának segítenie kellett volna. Ilyenkor fontos, hogy beszéljenek hozzá, hogy tudja, hogy még várnak itt rá. Maya az elméjének a rabságában van, a régi jó emlékekhez láncolta magát és vagy újra, vagy tovább éli az emlékeket. Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de a kötelék kettőjük között nem elég erős, hogy vissza tudja őt rántani a világunkban. Ha tud valakit aki nagyon közel áll Mayához és képes lenne őt visszarántani, kérem hívja őt fel, mert ha ez így megy tovább, örökre rabja lesz az elméjének.

- Köszönöm doktor úr. -mondtam könnyes szemekkel.

Nincs más választásom mint be hívni Maya apját. Talán ő lehet az egyetlen aki képes őt visszahozni, de egyben ő volt az aki ide juttatta! De nincs más választásom. Elő vettem a telefonom és felhívtam Lucius Arisoyt.

To be continued...