My medicine (Masky X Reader/CP FF) [BEFEJEZETT]

10.fejezet.

           ~(Neved) szemszöge~

-B*sszus.-szólt utoljára Zara.
-NEM MEG MONDTAM HOGY NE!-szidott le minket Slendy.
-DE MIÉRT!-ordította vissza Tim.
-MERT A CSÁPOS NEM KÉPES FEL FOGNI A SÚJÁT ENNEK AZ EGÉSZNEK!-akadt ki Rebu, és érezni lehetett mennyi düh van most a lányban.
-REBEKA TE-nem tudta befejezni, mert az idegbeteg lány beleszólt.
-ÉN NEM! CSAK TE! LESZ*ROM HOGY MEGKÍNZOL! LESZ*ROM HOGY MEGÖLSZ! TESSÉK! ITT VAGYOK! De elötte elmondok valamit! A szerelem nem probléma, vagy egy gond, vagy egy tárgy, amit ki lehet kerülni! Ez egy érzés, amiről nem tehetünk! Csak jön és megy! Hozhat magával aggodalmát, féltést, örömöt, bánatot! De soha, ismétlem SOHA, nem lesz nagyobb szavad az érzéseknél!-és hagyott ott mindenkit Rebeka.
Slendy lefagyott, mert idáig senki sem mert ijet hozzávágni, vagy megkockáztatni hogy kimondja elötte.
-Igaza van...-szólalt meg Zara.
-Én is velük vagyok.-csatlakozott Joyce, és Masky is.
-Én így.-Jött be Hoodie és Toby.
-MI IS!-ordították kintről a többiek.
-Megyek Rebuval.-indult meg Liu, felkeresni Bekát, és vele tartani.
-Én is jövök.-indultak meg egyszerre a Proxyk. Masky útközben azért felkapott a hátára.
-Mi is jövünk!-rohant ki mindenki az ajtón, keresni, de csak azért mert tudtuk, hogy Rebunak igaza van, és mert összetartunk, és ha az egyikünk csinál valami hülyeséget a többi megy utána.
-Álj!-szólt közbe Slendy, mire mindenki megálljt, és visszafordította a fejét Slendyre.-Liu és a Proxyk megkeresik Bekát, és megbeszéljük ezt a témát.-erre mindenki visszaült a helyére.
Engem Masky elfelejtett lerakni, így én is mentem. Még ahogy visszanéztem, elkezdtem kételkedni abban, hogy Joyce és Zara két hét múlva is ijen jó barátai lesznek Rebunak. Éreztem, hogy lesz valami köztük. Tudtam.

            ~Rebu szemszöge~

Slendy kicsit felb*szta az agyam. Ahogy mentem egy eldugott kis faház felé, ahova mindig megyek ha időre és térre van szükségem, hirtelen jött egy látomás szerű izé, amiben kb. 2 hét múlva véget vétek a barátságomnak Joyce és Zarával.
Megszeppenve néztem a földet, majd amint észheztértem,  felmentem a faházba. Előhalásztam a régi telefonon és a fülesem.
Elkezdtem a régi kedvenc zenéimet hallgatni, és mivel régebben inkább depis zenéket szerettem, így a zene hatására sírva fakadtam. Annyira sírtam, hogy észre és vedtem, hogy Liu feljött a házba. Hirtelen csak annyit vettem észre, hogy ágyamon ülök, kezemben a telefonnal, sírok, mellettem Liu ül kezében a fülesemmel, amiben még mindig szól a zene. Liu kihúzta a füles a telómból, mire leállt a zene. Kiszedte a tárgyat a kezemből, rárakta a velem szemben lévő asztalra. Csak könnyezve figyeltem a fiú mozdulatait, mikori leüllt mellém, az ölébe ültetett és átkarolt. Én belefurtam a fejem a melkasába, közben jött bég egy látomás, de most nem Joyce vagy Zara volt benne, hanem...

--------------------------------------------------

Sziasztok!
Tudom-tudom.
Elég régen raktam ki részt.
Ez mind a suli, és a tanulás miatt van.
De igyekszem minél több részt irni és kirakni.
Utólag Remélem tetszett ez a rész.

Kivételes alkalommal giffet rakok ide. 😅
Na csájó! 😊