My medicine (Masky X Reader/CP FF) [BEFEJEZETT]

11. fejezet

...de most nem Joyce vagy Zara volt benne, hanem...
Zalgo... Zalgo ahogy éppen lelő valakit. Nem láttam kit, de lelötte. Kicsit megszeppentem és egy pillanatra befejezte a sírás. Miután végleg befejeztem a sírás, Liu végigsimított kezével, arcomón.
-Gyere menjünk haza. Mindenki téged keres.-bólintottam egy igent. Fölállt, közben átvett menyasszonyba, és megindult az ajtó felé.
-Hogy szeretnél lejutni velem a kezedben?-kérdeztem mire megállt.
-Csak figyelj.-monta, és leugrott a faházból, a fűbe.
Én kissé megijedtem, a zuhanás következtében, de aztán följebb kapott, és hajam a puszit.
Így indultunk el hazafelé.

            ~(Neved) szemszöge~

Otthon a Rebu keresés közben már megérkezett az új lány  (2.Lb/N) helyére, Sophie. (Lőn 2. BFF-em in dö sztori TwT) Barna félhosszú haja összefonva lógott le a vállán, szürkéskék szeme volt, lila haspulcsia fekete farmerszabású legings, fekete-fehér vans-et és rengeteg karkötőt viselt. Hirtelen Slendy teleportált elé és kérdezett valamit. Kimenetek, én az ablakhoz mentem, hogy lássam mi történik.
Sophie nekifutásból ugrott egyet, és átváltozott vérfarkassá.
Én csak ámultam, majd csak azt vettem észre, hogy Sophie mögöttem áll és nézi azt amit én. Az üres előkertet.
-Mit nézünk?
-Jajj, B+!-ijedtemben káromkodtam egyet, mire a konyhában álló Csápos megfordult, mert "Kicsik elött nem beszélünk csúnyán!", mivel Sally és Lazari mögöttünk játszott.
-Nem mert szaporodik, és ne káromkodj mert Slendy kivágja a nyelved.
-Bocsánat, csak megijetsztettél!-mondtam kicsit hangosabban, hogy Csápi is hallja.
-Sajnálom, ez van.
-Amúgy...
-Igen?
-Te egy vérfarkas vagy?
-Vak vagy bahod, vagy rosszul láttam, hogy itt láttál és végig nézted a kinti bemutatómat.
-Öhm... Semejik, csak a te szádból akartam hallani a választ.
-Értem. Amúgy igen, vérfarkas vagyok.
-Oké...?
-Tudod merre van Joyce, Zara és Beka?-és tökéletes időzítéssel nyitott be Liu, kezében Rebuval.
-Itt.
-Ki a fiú? Ő a pasija?
-Ő Liu, és igen, ő a pasija.
-Halkabban! Rebu alszik!-szidott le mindet Liu, mire rá néztünk a lányra aki éppen akkor nyitotta ki a szemét.
-Nem alszom. Mondtam már, hogy nappal nem tudok aludni.
-Ja, bocs.
-Semmi baj.... Semmi kedve ehez az egészhez.
-Mihez?-indultak fel a lépcsőn, egyenesen a szobályukba.
-Az élethez.-kezdett halkulni a hangjuk, ahogy mentek el.
-Miért?-hallottuk az utolsó szót Liutól, és fordultam Sophie-hoz.
-Uuuuuuu~-kezdett el perverzkedni Sophie.
-NEM ROSSZRA GONDOLNI!-hallottuk Rebeka hangját, a szobájából kiabálni.

--------------------------------------------------

Sziasztok!
Boldog CP napot mindenkinek!
Nem lesz külön erre a napra tervezett rész, mert füzibe írom előre a részeket. 😅
De ez a nap alkalmából megpróbálok még 1 részt kirakni.

Proxy jel erre a részre! 😁
Na csájó! 😊