My medicine (Masky X Reader/CP FF) [BEFEJEZETT]

14.fejezet

-LIU VÁRJ!-ordított kétségbeesetten a lány, E.J. alól, a fördön feküdve, miközben sírva fakadt, és Eyeless felült, hogy megszüntesse ezt a fura, és félreérthető pózt.
Nem tudta befejezni mondatát... Sírva dobta le magát a padlóra Rebu.
-Rebeka... Hagyjad, majd megnyukszik...
-B-bizt-tos?
-Reméljük...-emelte fel menyasszonyba Bekát Eyeless, és felvitte a lány szobájába.

             ~3 órával később~

Liu hazajött idegbetegen, és Rebu felé vette az irányt, föl a lépcsőn.

            ~Beka szemszöge~

Én egyedül ültem órák óta a sötét szobába, mert E.J. ki is ment amint lerakott.
Hirtelen kicsapódott az ajtó, és Liu jött be a szobába, idegesen.
-SZAKÍTOK!-ordította le a fejem, amire én kissé megszeppentem, mert Liu idáig nem volt ien.-LESZ*ROM A MAGYARÁZKODÁST! KÖVETKEZŐLEG MÁR CSAK AZT VESZEM ÉSZRE HOGY MEGCSALTÁL E.JACK-KEL! NEM FOGOM AZT KIVÁRNI!-ordibált nekem, hamis állításokkal, mostmár VOLT fiúm...
-LIU KÉRLEK!-próbálkoztam.
-NEM ÉRDEKEL! VÉGEZTÜNK!-csapta be maga mögött az ajtót, és hagyott ott.
Én sírva estem össze a földön, mivel idáig egymással szemben álltunk.
Felkeltem sírások közepette és össze szedtem a cuccaim.
Átsétáltam Eyeless szobája elé, mert tudtam hogy csak nála maradt hej.
Bekopogtam, de semmi. Gondoltam elaludt, mert kb 4 órája, amikor otthagyott, azt mondta fáradt.
Kopogtam még egyszer, mire csak csak azt hallottam, széttörtek valami fa tárgyat a szobában. Kisirt szemekkel benyitottam, és a látvány ami fogadott...
Az egész szoba felforgatva, E.J. meg a közepén gugolt, fejét fogva. Már csak annyit hallottam, hogy Eyeless telitorokból elüvölti magát, majd beleüt ököllel a falba.
-E-Eyeless?-fordult rám, mivel nem volt rajta maszk, könnyedén levettem az arcáról, hogy kissé ijedt, meglepődött, fél valamitől, de legfőképpen ideges. Nem tudtam mitől fél, de azon a ponton elhatározta, majd kiderítem.-J-jól v-vagy?-dadogram, mint a Tikkes.
-Hidd el... Jól vagyok...
-L-lá-t-tom h-hogy n-em! N-NE H-HAZ-UDJ A-A SZ-SZEM-MEM-BE!-kezdtem el már nem a sírás miatt dadogni, hanem mert már én is ideges lettem... pontosabban idegbeteg állat, de az már részletkérdés...
-Oké, nyugi! Amúgy, mit szeretnél?
-Liu kidobott.
-Értem.
-És hogy maradhatnák-e?
-Maradhatsz...
-Köszönöm! Nagyon hálás vagyok!-karoltam át.
-Öhm... S-semmiség...-dadogott kissé kipirulva.
-Ja, bocs.-kértem bocsánatot, én is kipirosodva, miután észrevettem, hogy kezd kínossá válni a helyzet.-Hova pakolhatok?
-A szekrénybe.-kezdett visszaflegmulni.
-DE MEIKBE?!-néztem a 2 szekrényt.
-ABBA!-mutatott az egyikre.
-Köszönöm...-mentem az említett bútorhoz, és kipakoltam.
E.J. közben otthagyott, már megint magamra.
Miért kerül ma ennyire Eyeless-kun?-gondoltam, és lefeküdtem az ágyra.-Tényleg! Mostantól E.J.-t Eyeless-kunnak fogom nevezni!-adtam magamban Eyeless-nek egy új nevet.

--------------------------------------------------

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész is!

Costplay-esek!
Mostantól costplayer-eket fogok ide kirakni, mert ahhoz van kedvem.😅
Meg némeik cuki.
6
      3
6
Na csájó!😜