Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 02 ~

Eleinte természetesen csak barátkozási szándék állt minden mögött. Azt mondtad sosem láttál még velem korabelit bakelit lemezek iránt érdeklődni, különlegesnek tartottál és meghívtál ebédelni. Nem tudtam mit mondhattam volna így hallgattam és te a „hallgatás, beleegyezés" elvet figyelembe véve elvittél egy közeli gyors kajáldába. A gyomrom apróra zsugorodott így csak egy vaníliás shaket kértem – amit nem engedtél kifizetni – és jó idő lévén egy kinti asztalhoz ültünk le. A kedvenc bandám felől érdeklődtél, a suliról, családról, minden általános dologról, amiről ilyenkor szokás. Ekkor tudtam meg, hogy te a második évedet kezdted a Zene akadémián – ahová egyébként én is jelentkezni akartam érettségi megszerzése után – és zenét tanulsz. Megmutattál néhány alapot, amin akkor dolgoztál én pedig elárultam, hogy táncolok, illetve ezzel is szeretnék majd foglalkozni. Nagyon hamar összhangba kerültünk, megértettük egymást és összebarátkoztunk. Az első hónapban szinte minden nap találkoztunk, eljöttél elém a sulimhoz, áthívtál magadhoz vagy éppen te jöttél hozzám. Megismertem a barátaidat, Changbinnal, a (volt) legjobb barátoddal elég sokat voltunk így hármasban. Vele is elég hamar összehaverkodtam, mivel a lemezboltban dolgozott elég sokat találkoztam vele akkor is amikor nem együtt voltunk. Szerettem veletek lenni, annak ellenére is, hogy neked folyamatosan zavarba kellett hoznod.