Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 20 ~

Kezdtél ismét nagyon elveszni a munkában, egyre később jártál haza én pedig nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Ahogy kérted nem találkoztam Changbinnal viszont telefonon nagyon sokat beszéltünk továbbra is. Tanultam az egyetemre, dolgoztam mégsem volt teljes minden. Kezdtél megváltozni viszont emellett mégsem – nehéz lenne megmagyarázni, tudtam, hogy valami megváltozott benned, de képtelen lettem volna megmondani mi. A munkádban teljesen elismertek, te voltál a legfiatalabb producer mégis a legtehetségesebb. Büszke voltam rád, ahogy te is magadra, talán egy kicsit jobban is nálad azonban hiányoztál. Egyre kevesebbet láttalak, szinte csak aludni jártál haza, nem beszélgettünk, már nem mesélted el egy-egy napodat – olyanok voltunk egymás számára, mint egy fedél alá zárt két idegen. Szerettem volna több időt tölteni ezáltal Changbinnal viszont nem akartam veled veszekedni, a telefon beszélgetéseket, így is titkoltam elöled bár fogalmam sincs miért; nem tettem semmi rosszat csak beszélgettem egy barátommal, aki nem mellesleg a tiéd is volt. Kezdtem úgy érezni magam, mint akit a mély vízbe löktél; homályosan láttalak, tompán hallottam a hangod és bármennyire nyújtózkodtam nem értelek el. A bezártság kezdett az agyamra menni így megszegtem a játékszabályokat – egy este átmentem Changbinhoz mert már nem bírtam tovább az egyedüllétet, amiben hagytál.