Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 24 ~

Elég rosszul érintett, hogy azalatt a hét alatt egyszer sem kerestél, de próbáltam ezt nem kimutatni. Changbin végig támaszt nyújtott, minden kirohanásomat türelmesen végig hallgatta majd biztosított róla, hogy ez csak átmeneti. Amikor végül felkerestél az is azért volt mert Binnie megkért rá. Lebetegedtem, borzasztó tüdőgyulladásom volt egy kis lázzal körítve. Nem bírtam kikelni az ágyból és lázálmaimban vergődve utánad könyörögtem – ezért hívott fel. Ha nem lettem volna beteg, megkerestél volna? Amikor átjöttél magadhoz öleltél – annak ellenére, hogy patakokban folyt rólam az izzadság –, az öledbe vontál és ringatózni kezdtél miközben énekeltél nekem. Ahogy a hangodat hallgattam minden fájdalmam megszűnt, már nem éreztem az égető érzést a tüdőmben, nem remegtem a láz miatt – semmit nem éreztem csak nyugalmat. Mindig nyugodtsággal töltött amikor a karjaid között tartottál. Akkor még azt hittem ezek nélkül képtelen lettem volna élni – mára rájöttem, hogy csak a manipulatív tetteid egyike volt. Mindig is kíváncsi voltam; csak a birtoklási vágyad hajtott végig vagy volt idő amikor tényleg, legalább egy kicsit szerettél? Vagy csak azért akartál magad mellé mert nem akartál egyedül lenni? Féltél a magánytól?