Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 10 ~

A szilvesztert egy kisebb házi buliban töltöttük, azt már nem élveztem annyira. Lényegében az egészet Changbinnal töltöttem, hisz te az első percben eltűntél, én pedig senkit nem ismertem onnan. Hiába mondtam neki, hogy nem kell velem lennie, érezze csak jól magát, de nem, ő végig mellettem maradt – mint később megtudtam, emiatt össze is veszett a barátjával. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, amiért rám sem néztél egész este, de amint éjfélkor elő keveredtél és magadhoz ölelve megcsókoltál, minden tüske elporladt a szívemben. A józanságtól messze álltál, de ez sem zavart akkor. Az új év köszöntése után fél órával haza indultunk. Öleléssel köszöntem el legjobb barátodtól, még épp elkaptam, amint szúrós szemekkel méregetted, de aztán átkaroltad a derekamat és kivezettél a házból. Hazaérve még át sem léptük szinte a küszöböt máris magadhoz rántottál, majd kiéhezetten ajkaimra martál. Le akartad venni rólam a felsőmet, de én nem hagytam – mellkasodnál megtámasztva, minden erőmet bevetve toltalak el magamtól. Én még nem álltam készen arra, amire te vágytál, túl korainak gondoltam még. Részeg voltál, a világodról sem tudtál így csak egy csalódott morgással mentél el mellettem, hogy lefeküdhess aludni. Az éjjelt a kanapén töltöttem, nem tudtam volna melletted aludni, Chan.

Kritikát jól viselem