Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 29 ~

Changbin csak miattam vett ki pár nap szabadságot. Nem akart egyedüli hagyni, végig mellettem volt veled ellenben. Vártam, hogy oda gyere, hogy megmagyarázd ezt az egészet, de még erre sem vetted a fáradtságot. El akartam menni hozzád, legalább a cuccaimat elhozni viszont mindig lebeszéltem magam róla – sok időbe telt mire rá vettem magam. Changbinnal közösen mentünk el hozzád egy délelőtt, hogy összepakolhassam a holmimat és átvigyük hozzá. Bármennyire nem akartam a terhére lenni, nem volt más választásom, nekem nem volt lakásom ahová mehettem volna. A kezét szorongatva mentem fel a lakásodra majd remegő kézzel forgattam el a kulcsot a bejárati ajtó zárjában. Azt hittem nem leszel otthon, mivel dolgozol, de nem lett igazam. A konyhából dugtad ki a fejedet amikor beljebb mentünk. A gyomrom bukfencet vetett ahogy figyeltelek. Milliónyi emlék szállt amikor tekintetünk összeakadt, az újbóli összeomlás ajtaján kopogtattam amikor Binnie a derekamra vezette a kezét ezzel felébresztve a bámulásból. Szememet lesütve siettem a hálószobába, hogy nyugodtan összepakolhassak, de te utánam jöttél. Gúnyos hangsúllyal érdeklődtél utánam és egykori legjobb barátod után. Meggyanúsítottál azzal, hogy együtt vagyunk, hogy mindig is tudtad, hogy a hátad mögött mi kavartunk, ezért voltunk annyira sokat együtt. Könnyek marták a szememet, amikor feléd fordultam bár már nem téged láttalak magam előtt, nem az voltál, akibe menthetetlenül beleszerettem. Te már az ország leghíresebb producere voltál és nem az az ember, aki embereket meggyógyítani a zenéivel. Túl rövid idő alatt váltál elismerté, híressé és ez a fejedbe szállt. Nem akartam előtted összeomlani, mégsem tudtam tartani magam. Akkor még nem voltam együtt Changbinnal, te mégis azt hitted átlátsz rajtunk – te nem szerettél igazán engem, csak a birtoklási vágyad tartott mellettem és ezt csak akkor vettem észre. Én teljes szívemből szerettelek, de neked ez mit sem számított.