Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 18 ~

Nem lett igazam – legalábbis eleinte. Az első napod után izgatottan jöttél haza, majdnem egy órán keresztül mesélted mi történt, milyen a munkahely, kikkel fogsz együtt dolgozni és hogy milyen hatalmas stúdiójuk van, amibe beleestél. Mosolyogva hallgattalak, teljesen elvarázsolt mennyire csillognak az íriszeid miközben átadod számomra is azokat az információkat, amelyeket aznap szereztél. Sokat voltál velem, eleinte nem hoztad haza a munkádat csakis bent dolgoztál így az estéink közösen teltek. Boldog voltam, olyan volt mintha visszakaptam volna a kezdeti állapotot, amikor még csak barátok voltunk mégis minden időnket együtt töltöttük. Többször vittél el randira, tényleg úgy viselkedtünk, mint a szerelmesek és nem csak szeretők lettünk volna. Ismét szivárványba borult minden, nem tudott semmi felbosszantani vagy zavarni. Changbint viszont nem akartam magára hagyni csak azért, mert nálunk rendbe jöttek a dolgok – sokszor hívtam magunkhoz, hogy együtt vacsorázzunk; te pedig ennek nem igazán örültél. Nem szóltál egy szót sem, de láttam ahogy fintorba húztad az orrodat minden egyes alkalommal. Nem értettem miért van ez, hisz a legjobb barátodról volt szó. Egyik alkalommal mikor nálunk volt Changbin én kimentem a konyhába üdítőkért beszélgetettek valamiről – később Binnie elárulta, hogy megfenyegetted – és amikor visszamentem feszült volt köztetek a hangulat. Az öledbe húztál majd birtoklón átöleltél, kérdőn néztem mindkettőtökre, de ti csak egymással farkasszemet néztetek.