Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 30 ~

Azután a nap után már csak egyszer voltam a lakásodon, akkor is csak azért, hogy a maradék cuccomat is elvihessem. El akartam költözni Changbintól, nem akartam a terhére lenni viszont ő nem engedte – ennek ellenére nézegettem lakásokat. Az ünnepek hamar elérkeztek, amit kettesben töltöttünk és én ezt kissé furcsállottam. Annyira maga alá temetett az önsajnáltatás, hogy megfeledkeztem arról, hogy Changbinnak elvileg van egy párja – vagyis csak volt. Amikor rákérdeztem nála karácsony előestéjén a dologra eléggé meglepődött, de aztán lágyan elmosolyodva árulta el, hogy már réges-régen szétmentek. Nagyon sajnáltam a dolgot, hisz tudtam én voltam a fő oka ennek, hiába nem árulta el. A karácsony jól telt, nyugalmas, kellemes légkörben töltöttük és sikerült meglepnünk egymást. Azt egyértelműnek tartottam, hogy én megajándékozom, hisz nagyon sokat köszönhettem neki, végig mellettem volt a nehéz időszakban – viszont ő is megajándékozott engem. Még hónapokkal előtte mondtam nektek, hogy mennyire szeretnék eljutni egy színházi darabra, amit két ünnep között játszottak és ő szerzett rá jegyeket. Azt mondta eredetileg úgy tervezte, hogy ezt mi ketten közösen kapnánk, de végül te tudod a legjobban – nem úgy alakultak a dolgok. Túlságosan sokat jelentett nekem az a két jegy, hirtelen felindulásból cselekedtem viszont csak akkor cselekszik helyesen az ember – minden szó nélkül csókoltam meg Changbin. Annyival másabb volt az érzés, mint veled; ő nem akart maga alá gyűrni, gyengéd volt és sajnos elég hamar el is vált. Azt mondta, hogy még korai, alig három hete váltam el tőled. Igaza volt, viszont egyáltalán nem éreztem bűntudatot tettem miatt – talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy életem egyik legjobb döntése volt az a csók.

Csak én érzem ezt kissé gyengécskének?