Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 07 ~

Veled ellenben én képtelen voltam aludni. Szorosan öleltél át és alig pár másodperc múlva már álomba is zuhantál míg az elmém képtelen volt leállni. Csak a csókra tudtam gondolni; a részegségedre fogtam, biztos túl sokat ittál és reggelre elfogod felejteni az egészet, nekem pedig úgy kell viselkednem, mint addig – nem ment volna, az a csók számomra többet jelentet, mint azt te el tudtad volna képzelni. Egy percre sem hunytam le a szemem, amikor pedig a nap felbukkant az ablakod aljában kimásztam mellőled. Nem tudtam magammal mit kezdeni egy ideig, de aztán neki álltam reggelit csinálni bár nem tudtam másnaposan mennyire lesz gyomrod enni. Nem tudom pontosan mióta állhattam ott, de egyszer csak megjelentél te is, hátulról átölelted a derekamat, a nyakamba pusziltál, mire én ijedt hangot hallattam, nem tudnék pontos szinonimát alkotni rá. Jót szórakoztál rajtam még akkor is, amikor megfordultam az ölelésedben. Nem értettem semmit, de amikor a szemeidbe néztem már nem is akartam. Kérdezni akartam, hallatni akartam a hangomat, magyarázatot akartam követelni viszont te nemes egyszerűséggel számra tapasztottad dús ajkaidat. Először gyengéden csókoltál mintha csak válaszra várnál, de amikor sikerült legyűrni a sokkos állapotomat és én is átöleltelek, sokkal mélyebb, szenvedélyesebb módba kapcsoltál. Teljesen elgyengültem, valószínűleg ott helyben össze is estem volna, ha nem tartasz meg. Egy örökké valóságnak tűnt mire elengedtél mégsem volt elég; többre vágytam mégis hagytam, hogy ellépj tőlem. Mosolyogva fordultál az asztal felé ahová a reggelit helyeztem, leültél és az öledbe húzva kezdtél el enni. Kérdésekkel halmoztalak el viszont te pedig egy egyszerűen leráztál ; reggeli után mindent megmagyarázok, de most együnk egy jót!