Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 17 ~

A nyár folyamán hol munkában voltam, hol Changbinnal, de neked ez szinte fel sem tűnt. Ugyan sokszor melletted voltam amikor dolgoztál szinte figyelembe sem vettél. Én nem szóltam miatta hisz tudtam mennyire fontos ez neked, de azért jól esett volna, ha néha azért egy pillantásra méltattál volna. Elég sokáig ment ez, majdnem a fél nyarat így töltöttük el, amikor elegem lett. Kiborultam, dühös és sértett voltam - kiabáltam veled, kiadtam minden sérelmemet, te pedig csak szótlanul hallgattad végig a toporzékolásomat. Azt hittem kiakadsz, felemeled a hangodat amiért nem értettem meg mit jelent mindez számodra, de nem; bocsánatot kértél. Annyira meglepődtem, hogy a szavam is elállt, az elmém kiürült és csak tágra nyílt szemekkel figyeltelek. Az öledbe húztál, átöleltél arcodat pedig a nyakhajlatomba temetted. Pulóverem - pulóvered - anyaga tompította a hangod viszont így is tisztán hallottam sajnálkozásodat és ígéreteidet. Aznapra kinyomtad a gépedet - egész napra megkaptalak, csak az enyém voltál semmi másé. Összebújva filmet néztünk, közösen vacsorát főztünk majd egy éjszakai sétára mentünk. Minden sebem beforradni látszott amikor kaptál egy telefont. Elnézést kérve emelted a készüléket a füledhez és kifejezéstelen arccal szóltál bele. Nem tudtam kivel beszélsz, kíváncsian figyeltem arc mimikádat hátha megtudok valami kis részlet morzsát. Mielőtt letettétek volna a telefont erősen megszorítottad a kezemet miközben elkerekedő szemekkel néztél le rám - megkaptad a dalszövegíró, producer munkát egy nagy multinál, amiről álmodtál. Büszke voltam rád, eszméletlenül, de mélyen legbelül tudtam; el foglak veszteni végleg.