Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 04 ~

Az október hátra lévő részében nem igazán találkoztunk, neked a vizsgákra kellett tanulnod, nekem pedig a negyed éves zárásra kellett készülnöm. Hiányoztál, többször is felötlött bennem, hogy felhívlak, de aztán meggondoltam magam; nem akartalak zavarni. Egyik délután a házunkhoz közeli kávézóban bújtam a tankönyveimet amikor megjelentél. Mosolyogtál, átnyújtottál egy újabb bögrét – fogalmam sem volt honnan tudtad, hogy az előző már elfogyott –, amit én meglepődve vettem át. Csak némán tátogni voltam képes ezzel pedig megnevetettelek – imádtam a nevetésed hangját, minden problémát meg lehetett vele oldani. Helyett foglaltál mellettem a boxban, a vállamra feküdtél és onnan néztél végig a szerte szét heverő tanagyagaimon. Megkérdeztem mit csinált itt, te elmondtad, hogy szünetre volt szükséged és már hiányoztam neked szóval megkerestél. A szívem ettől örült sebességbe kapcsolt, de az istenért nem ismertem volna ezt be. Akkor még csak két hónapja ismertelek, nem értettem miként tudsz ilyen reakciókat kiváltani belőlem, de ha őszinte akarok lenni nem volt meglepő. Mindig is úgy gondoltam te nem ide való vagy, túl vagy az emberek közé – hogy én mekkorát tévedtem!