Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 09 ~

Anyáéknak karácsony előtt egy héttel mondtam el a kapcsolatunkat. Akkor már majdnem három hete egy párt alkottunk, de egészen addig nem éreztem úgy, hogy én készen állnék színt vallani, te pedig végig támogattál. Egy ideig azt kívántam, hogy bár befogtam volna a számat, bár ne mondtam volna semmit viszont te végig ott voltál mellettem. Anya kidobott otthonról, az sem érdekelte volna, ha az utcán halok meg – ő nem tűr meg a házában egy buzeránst. Napokig padlón voltam miatta, szörnyen éreztem magam és nem tudtam mit kezdeni magammal. A kapcsolatunk egy hatalmas mérföldkövet lépett meg, ami másoknál legjobb esetben is csak három év együtt lét után történik meg – összeköltöztünk. Vagyis pontosítva te befogadtál engem mert nem lett volna hová mennem. Sokszor elgondolkozom; vajon máshogy alakultak volna a dolgok, ha nem költözök hozzád; vajon még mindig szeretnél-e, ha nem ilyen gyorsan alakultak volna a dolgok. A családi helyzetem összeomlott, de te ott voltál nekem, a rózsaszín köd teljesen elvakított. Miután túl tettem magam az incidensen újra felhőtlenül boldog voltam. A karácsony négyesben töltöttük, mi, Changbin és Binnie akkori párja – az volt életem egyik legjobb karácsonya.