Felszín alatt fél méterrel [BEFEJEZETT]

~ 05 ~

A szünet nagy részét együtt töltöttük, leginkább én voltam a lakásodon hisz az még is csak kényelmesebb, hogy csakis kettesben vagyunk, mint náluk a szüleim jelenlétében. Szinte minden nap ott aludtam, talán egyetlen nap volt, amikor otthon töltöttem az estét viszont akkor is mellettem voltál. Anya nem túlságosan díjazta a barátságunkat – ahogy később a kapcsolatunkat sem – viszont miután felfogta, hogy nem hatnak a szent beszédei velem szemben, feladta a dolgot. A fellegekben jártam miattad, te voltál a tökéletes szinonimája; okos, türelmes, tehetséges, vicces és nem mellesleg a legszebb teremtés az egész földkerekségen. Az éjszakákon át tartó beszélgetéseink, az öleléseid olyan sebeket is begyógyítottak, amelyekről régen elfeledkeztem mégis egyfajta tüskeként tovább éltek bennem. Mindennél jobban megbíztam benned és azt hittem ez fordítva igaz – ez volt az első baklövésem.