Töredék...

John 🔞

A jelenet "korhatáros", azaz ne olvasd tovább ha nem szeretnél olyasmit olvasni ami fel kavarhatja a gyomrodat, egyébként szard le te is a korhatárt ahogy mindenki más.

//6. Bejegyzés a labor naplóba
2019. okt. 24. 14:12
A 02-13-as alany kezelhetetlenné vált, Johnnak nevezi magát és körmeivel szövegeket mar a falakba, a szövegek értelmezhetetlenek.//

A nevem John, egy vagyok közületek, értelmes emberek közül, csak hogy elkezdtek az őrültség kezdetleges tünetei jelentkezi nálam. Nem, ez nem azt jelenti, hogy azon filózok, hogy meg kéne ölni pár embert, hanem azt hogy tervet készítek minden áldozatom lassú fájdalmas haláláról. Egyet sem hajtottam végig .....................................
Egészen addig a napig, amíg meg nem halt, az utolsó ember aki lelkiekben életben tartott, ledőlt az utolsó ments váram, és nem maradt erőm harcolni, már az sem érdekelt ha elkapnak, ölnöm kell! Lemegyek a nappaliba, meg látom a whiskey-s üveget, felbontom, töltök magamnak, de nem iszom meg, pontosan mindent úgy akarok elvégezni ahogy elképzeltem, és ehhez tiszta gondolkozás kell. Leborotváltam a fejem, felvettem egy Anonymus maszkot, egy fekete csuklyás pulcsit és egy fekete melegítő alsót. Felkaptam a hátamra a matt fekete táskámat amiben volt egy orvosi szike, egy üveg higító folyadék, só sav, háztartási só, egy sokkoló, nagyjából 5 m zongora húr, egy tucat akupunktúrás tű, és 3 m réz vezeték.
Elindultam áldozatot keresni, nem vagyok állat..nem ölök gyereket, de nem vagyok diszkriminatív, a nőkkel nem kivételezek, és amúgy is, először egy könnyű áldozat kell, jobb ha nem tudok semmit róla, és nem lehet általánosítani a tett helyekről sem, szóval elindultam random lesütött fejjel sétálgatni, amíg meg nem láttam egy egyedül álldogáló fiatal nőt. Részeg volt, épp egy fa tövébe rókázott, semmi esélye nem volt védekezésre. Halkan mögé sétáltam és hajánál fogva felrángattam magamhoz és mielőtt megszólalt volna gerincébe eresztettem az egyik tűt és egy határozott mozdulattal rá ütöttem a nyakán lévő ütő erére. Elájult. Néztem egy ideig ahogy a gerincéből ömlött a vér, tetszett a látvány. Kis idő elteltével a zongora húrral kötöztem oda ahhoz a fához amit lehányt, rengeteg helyen végig hasította a bőrét, de nem ébredt meg. Két ujjammal benyúltam a szájába és egy gyors mozdulattal keresztűl szúrtam a nyelvét és az ajakát is.. Erre bezzeg fel kelt és hatalmas hangerővel felsikított, ahogy mocorgott a húrok a bőrét vágták, egyre méllyebbre és méllyebre hatolva. A nyelvét póbálta mozgatni de szájából csak folyt és folyt a vér. Itt volt az ideje játszani egy picit. A sokkolót a nyakához helyeztem és a maximális hatásfokkal bekapcsoltam, ahogy össze rándult ismét a húrok vágták a bőrét, már már a húsába vájva. A legkevésbé sem zavart, hogy ordít, élveztem, és semmi nem volt a környéken, addig ordíthatott amíg tudott. Elővettem a higítót és lelocsoltam vele. Teljes meg maradt hangerejével ordított, sírt, sikított, nem csak a folyadék marta sebeit, hanem minden egyes önkénytelen mozdulata feszítette a húrokat, a nyelvét ketté vágta a tű és a legalább fél cm-es sugarúra tágított lyukból könnyen kicsusszant a tű. "Végeztem" mondtam, és rágyújtottam egy cigire majd a gyufát a nőre dobtam, a lángokból még üvöltve rohant ki az égő alak, meg próbált engem is meggyújtani de mikor közelembe érkezett egyetlen gyors mozdulattal a földre löktem és elsétáltam. Haza érve meg ittam a pohár whiskeyt, nem ittam többet, nem akartam tompítani ezt az érzést, jól esett bele gondolni, hogy eggyel kevesebb van ebből az undorító fajból, miattam.