Töredék...

Háttér Stoy (zseni)

Emberi meta nyelv kutató vagyok. Hogy ez mit is jelent? Dióhéjban annyit, hogy az emberek testbeszédéből megállapítom jelenlegi érzéseit, esetleg azt hogy hazudnak-e. Nos ez az esetek túlnyomó többségében sikerülni szokott, de vannak emberek akik profin tudják elfedni ezeket az árulkodó jeleket. Az én mesterem John Light, avagy John mester is ezek közé az emberek közé tartozott. Személyesen ő képzett azzá, aki most vagyok, már-már félelmetes dolgokra vagyunk (sorstársaimmal együtt) képesek. Nem csak elfedni tudjuk reakcióinkat, de akár megtévesztő nonverbális jeleket is kreálhatunk, melyek annyira hihetőek, hogy 5 nap alatt sikerült elcsábítanom az Egyesült Államok elnökének lányát, valójában nem is őt kellett manipulálnom, hanem az apját. Mindig bennem forrtak John mester szavai, tettei. A tanítás a következő módon folyt, létezett három szakasz, amiket ha sikeresen teljesítettél, akkor tovább juthattál, ha nem, akkor meghaltál. Eredetileg tizenkét 12 éves zseni indult a képzésen, akiket persze valamelyik árvaházból, vagy nyomor negyedből szedtek össze, onnan ahonnan ha eltűnnek, nem hiányoznak senkinek.
Pontosan emlékszem a kérdésre amit feltettek nekem, mi előtt be kerültem hozzájuk. "Szia. Hogy vagy?" akkor még rutin kérdésnek tűnt, így hát határozottan válaszoltam "Jól.", ez után megkérdeztek mindenkit az árvaház étkezőjéből, hogy szerintük hogy vagyok. Mindenki, kivétel nélkül azt válaszolta, hogy jól vagyok, vannak barátaim, boldog vagyok... Csak hogy... Valaki hallott már igazán boldog árváról? Ők elhitték számomra ez volt a lényeg. Miután része lettem ennek az egésznek, melyet akkor még csak zombi selejtezőnek csúfoltak a nagyok, egy új osztályba kerültem, 3 év múlva kiválasztottak a 32 fős osztályból 2-t, engem és Pete-t, egymással szembe ültettek és adtak egy lapot amire az volt írva, hogy család, és meg kértek hogy nézzem őt miközben ezen gondolkozok, ültem, és néztem, kérdőn meredtem szemeire, nagyjából harminc perc múlva sírta el magát. Én csak néztem, még félóra szemezés után megkérdezték, hogy szerintünk mire gondolt a másik, Pete nem tudta, én megtettem a tippemet a nem rég meghalt húgára... Eltaláltam.. Megkértek, hogy mondjam el mire gondoltam, mire azt feleltem, hogy "A családomra, azokra akik otthagytak egy árvaházban két éves koromban, azokra akik úgy döntöttek nem éri meg velem foglalkozni, azokra akik egyszer még fognak úgy sírni, ahogy én sírtam azért naphosszakat, mert átvertek.".. Meg kérdezték Pete-t, hogy szerinte mit érzek, azt felelte.." Fájdalmat, bánatot, szomorúságot"...Rám néztek és meg kérdeztek engem is... Hogy valójában mit érzek.. "Gyűlöletet, haragot, csalódást"... Ebben a pillanatban lőtték fejbe Pete-t, húztak fejemre egy feketezsákot és injekcióztak belém valami erős altatót... Már csak arra emlékszem, hogy egy teremben ébredtem 11 másik nagyjából velem egy idős emberrel, ebből 2 lány volt... Rettegtem... De nem mutattam... Ők sem... Csendben ültünk a hideg padlón... Ránk nyitott egy kopasz, nagyjából 20-25 éves izmos srác. "Sziasztok, John vagyok"... Pontosan abban a pillanatban kezdődött el az érzelem mentesítő képzés első szakasza. A zombi avató..