Csak azt láttam, ahogy penge ékelődött a lapockájába, és egy utolsó elhaló sóhaj hallata után, vettem észre a földön heverő, vérben úszó, fakó hullát. A vörös tengeren lebegő fehér uszály rideg gyönyöre láttán megdermedt bennem az élet. A csendet egy kegyelmet nem ismerő, őrült kacaj törte meg, a sötét alak a pengét ajkaihoz emelve nyalta le róla áldozata maradványait. Egészen a csontomig hatolt a szúró fájdalom, mikor vér fagyasztó mosollyal belém méllyesztette kését, földre rogytam és a húsomba szaladó tömény kín mozdulni sem engedett. Már minden remény múlni látszott, mikor lassan távolodni kezdett az ismeretlen gyilkos, ellátás nélkül álltam fel, és miután perceken belül összefort sebem, haza szaladtam.
Benyitottam a vak sötét szobámba, a történtek után azt hiszem érthető miért rettegtem. Úgy érztem akkor is ezer démon sötét szemei lestek rám. Remegve hajtottam be az ajtót, majd pár apró lépést elölre haladva járta át testemet valami különös borzongás. Hírtelen kezdtem hátrálni a kijárat felé, s zihálva csaptam be az ajtót. Próbáltam rejteni a rémület jeleit testemen, de minden porcikám reszketett. Ilyen állapotban siettem nővérem szobájába, akinek el szerettem volna mesélni a történteket, csakhogy azt mondta "Nem érdekelnek a gyerekes fantazmagóriáid", és egyúttal az ajtónak lökött. Csalódottan, könnyezve sétáltam szüleim hálójához, ahol nem elég, hogy kizavartak, de egy pofon kíséretében, eszembe juttaták miért ne zavarjam őket hajnalok hajnalán. Keserű bánattal, megtörve indultam vissza, berúgtam szomorúan a szobám ajtaját, lezuhantam az ágyba, és sírva könyörögtem a démonoknak, hogy végre öljenek meg.
ESTÁS LEYENDO
Töredék...
Historia CortaNem unod már, hogy minden felhasználónál ugyan azok a témák vannak? Szerelem, kihívások, idézetek, rajzok, és sorolhatnám napokig. Igaz, hogy sok könyv ezek közül is nagyon egyedi, de elég nehéz versenybe szállni velük. Sajnos sokak azért csinálnak...
