Eljött a nap, amikor a hónapokig tartó feszültség, izgalom, stressz és munka után végre egyszer csak hozzá szóltam.
- Szia, Dave. - nyújtottam nyugodtan sötét zakóm alól kezem.
- Sz.. Szia - felelte, majd gyengéden tenyerembe bújtatta aprócska kezét.
- Kate, igaz? - kérdeztem halkan sötét szemeit fürkészve.
- I.. Ige.. Vagyis ezt mégis? - dadogta zavarba esve.
- Pár emberről unalmamban leírok ezt azt néha, de Ön kisasszony messze a legédesebb páciensem. - feleltem kérdése töredékére mosolyogva.
- Ohh, hogy páciens. - sütötte le lassan elszürkülő arcát.
- Neh.. Nem úgy.. Elnézést. - simítottam végig bársonyos arcán ujjaimal, melyeken ismét halovány pír ragyogott.
- Ne haragudjon, csak zavarban vagyok. - súgtam magam elé megremegett hanggal.
- Dehogy is, én kérek bocsánatot. - felelte szintén remegő hangján. - Szabad? - folytatta, majd lassan jegyzeteim felé nyúlt.
- P.. Persze - válaszoltam izgatottan, melyre válaszul egy plusz sort tűzött jegyzeteimhez, majd leszállt a buszról.
Az ámulatból feleszmélve reszkető kezekkel nyitottam ki füzetecském megnézni, vajon mit írhatott. Ezzel az egyetlen sorral képes volt újabb hosszú órákra melankóliába vágni. "Telefonszám:///-/////-/////-//-/// hívj fel ❤️"
CZYTASZ
Töredék...
Krótkie OpowiadaniaNem unod már, hogy minden felhasználónál ugyan azok a témák vannak? Szerelem, kihívások, idézetek, rajzok, és sorolhatnám napokig. Igaz, hogy sok könyv ezek közül is nagyon egyedi, de elég nehéz versenybe szállni velük. Sajnos sokak azért csinálnak...
