A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||

1. fejezet - Valóságos rémálom

2024. január 13.   Moszkva, Oroszország

/Rebecca szemszöge/

Nem tudom hol vagyok. Minden fekete. Sötét. Alig látok valamit. Ez egy álom? 

Egyszer csak egy tükör lett kivilágítva előttem pár méterre. Az ijedtségtől elestem. Lassan álltam fel, közben szemügyre vettem azt a tükröt. Még én magam sem tudom, hogy mi nézegetni való van egy tükrön. Nem a tükröt kell nézni, hanem aki visszanéz, mikor belenézel.

Odaálltam a tükör elé, de nem láttam a tükörképemet. Vártam egy kicsit, majd a tükörben közeledni kezdett egy alak. Magas volt. Minél közelebb jött, annál kisebb lett. Mikor akkora lett mint én, már nem alacsonyodott. Már egészen közel volt, de még mindig nem láttam, hogy ki az. Minden testrésze úgy nézett ki, mintha..... füstből lett volna.

Hirtelen ruhák lettek rajta. Azt a ruhát már láttam valahol. Azok a ruhák az enyémek voltak, amikor még 7 éves voltam, csak méretben volt más, nyilván. Nem volt fémből a karja. A lénynek már volt befont barna haja, hmm, pont mint amilyen nekem van. Az arcát viszont még mindig nem láttam. Még mindig füst és köd fedte.

Közelebb lépett hozzám, de én hátrébb léptem. Féltem. Nagyon. Rossz előérzetem volt.

A "tükörképem" háta mögé nézek, meglátok egy másik alakot. Az is ugyanakkora volt, mint én. Neki ki volt engedve a haja, ami szintén barna volt. Maszk volt rajta, fekete harcifelszerelés, és jobb fémkar egy vörös csillaggal....pont, mint nekem. Szeme narancssárgán fénylett, fekete erekkel. Pupillája össze volt szűkülve. A Lélekszem. Ez lehetetlen. Ki ez a két ember?.... 

Ez már biztos, hogy csak egy álom.....egy rémálom.

A maszkos lány elindult a másik lány felé. Én hátrálni kezdtem. A maszkos elővett egy kést és beleszúrta a másik lány hasába. A lány meglepett fejjel nézett fel rám. Nem is meglepett, hanem már inkább megrémült és kétségbeesett volt a tekintete. Rám nézett és lerogyott, majd elterült a földön, egy véres tócsát hagyva.

A Lélekszemes nézte őt egy ideig, majd zord, komoly tekintete rám terelődött. Belenéztem a szemébe, de szemem kiszúrt egy mögötte álló, teljesen ugyanolyan felszerelésű, fémkarú, maszkos férfit. Hosszú, barna színű haja volt.....de neki a bal karja volt fémből. De a csillag ugyanúgy, ugyanott rajta volt.

Közeledtek felém, én hátráltam. Mindig is gyors  futó voltam már egészen kicsi korom óta, a Hydra kísérletezéseitől, a szuperkatona-szérumtól meg még gyorsabb lettem, de ezek aztán különösen gyorsak voltak. Használni akartam az erőm, de nem tudtam. Mintha ez a rémálom blokkolná a hatalmaimat. Végül elestem. Kúsztam, amilyen gyorsan csak tudtam, de a férfi utolért. Elkapott a hajamnál fogva. A lány jött felém az előző áldozatától véres késsel a kezében. Nem tudtam mit tenni; ha megpróbálnék szökni, újra elkapnának, örökké nem lehet menekülni. Vártam, mikor ölnek meg. Lehunytam a szemem, de nem történt semmi......

Felébredtem.....

Éreztem, ahogy a picit melegebb levegő érinti a bőrömet. Jobban éreztem magam. Nem tudtam kinyitni a szemem, egy kicsit zavart a fény. Pár perc után realizáltam, hogy kb. egy ugyanolyan helyen vagyok, mint amikor elaltattak. Csak egy picit...... modernebb....és porosabb. Sokkal jobbnak tűnik ennek a helynek a látványa most ezzel a sok technológiai eszközzel, mint......várjunk csak.....milyen évet írunk?

Míg ezen elmélkedtem, aminek semmi értelme nem volt, addig leültettek egy székbe és lekötötték a végtagjaimat, a nyakörv rajtam volt... újra. Ennyire veszélyes vagyok, hm?

Megjelent előttem egy férfi egy vöröses maszkban, ami az egész fejét elrejtette. Az teljes ruházata fekete volt: kabát, kesztyű, nadrág, minden. Egy vörös színű könyvet tartott a kezében, rajta egy fekete csillaggal. Kinyitotta, majd megszólalt:

- Любовь (Szeretet) - rosszat sejtettem. Nagyon rosszat.

- Жесткий (Merev) - rájöttem, hogy mit akar. Újraindítani.

- Тридцать-восемь (Harmincnyolc) - nem. Azt semmiképpen sem érheti el. Nem akarom. Nem akarok újra egy szörnyeteg lenni, mint egy-két bevetésemen. Amikor éreztem, hogy rosszat csinálok, de az irányítás miatt nem tehettem ellene semmit.

- Переходя (Elmúlás) - itt szakadt el az összes húr. Éles fájdalom nyilallt a fejembe. Felüvöltöttem, kiakartam szabadulni, de nem ment.

- Добрый (Kedves) - jaj ne. Már a 5. szónál tart. Sietnem kell.

- Мать земля (Anyaföld) - nem adhatom fel. Azért sem!

- Два (Kettő) - és kiszabadultam! Csak rosszkor, mert ez már a 9. szó a 10-ből... Sebaj. Elindultam a férfi felé, de ő kimondta azt, amit nem akartam hallani.

- Пожар в доме (Háztűz) - megálltam. De én nem akartam. Átvette az irányítást.

- Доброе утро, солдат. (Jó reggelt, katona.)

- Я готов отвечать. (Készen állok a parancsra.)

Nem akartam válaszolni. Nem akartam itt lenni. A családomat akartam. Az otthonomat. A boldogságomat. A barátaimat. Az életemet. Önmagamat.

Átadott egy mappát, amiben két személy volt. Egy lány és egy nő. A nő az anyja volt a lánynak. Odavolt írva kiemelve, hogy "Убей!,, vagyis, hogy "Megölni!,,. A tartózkodásuk helye ismeretlen. "Jaj de jó".... Elolvastam minden információt a két áldozatról.

- Вот твоя экипировка (Itt van a felszerelésed) - törte meg a csendet a férfi. A hangja felismerhetetlen volt, gondolom valami szerkezettől. Rámutatott egy fekete ládára. Oh! Ha már itt vagyok, akkor megkérdezem....

- В каком году мы пишем? (Milyen évet írunk?) - furcsa, hogy ezt megtudtam kérdezni az irányítás ellenére.

- 13 января 2024. Вы были заморожены в течение 74 лет (2023. január 13-a. 74 éven át voltál befagyasztva) - válaszolt, majd ránézett az előbb említett ládára.

- А вы кто такой, сэр? (Ki maga, uram?) - kérdeztem, miután odaléptem a nagy ládához.

A férfi levette a maszkját. A félhomályban nehezen, de megláttam az arcát. Egy kicsit szakállas volt, barna, rövid hajjal.

- Helmut Zemo vagyok - szólalt meg már angolul - az új felettesed - néztem őt egy ideig, majd bólintottam, mutatva, hogy megértettem.

Visszapillantottam a ládára. Kinyitottam. Minden benne volt, ami kellett. A ruházat, a fegyverek olyanok voltak, mint az álmomban a gyilkos, Lélekszemű lányé.

Most már kezdem érteni, ki volt az a lány. 

Az a lány Én voltam. Én, mint a Tél Lánya.