A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||

19. fejezet - Az isten múltjában

/Becky szemszöge/

Ha Lokit meglátom, kitekerem a nyakát most már! Miért nem száll le rólam?! 

De nem találtam. Szerencse. Akkor nem is a sötétben álltam, hanem egy kincstárban. 

Körbenéztem, csak aranyat láttam, meg fegyvereket. Nem volt benne semmi különleges. Elindultam a kijárat felé, amikor rájöttem, hogy őrök is lehetnek. 

Az ajtónak döntöttem a fejemet. 

- Hogyan fogok innen kijutni? - suttogtam magamnak. 

Inkább körbenéztem még egyszer, hátha kijuthatok észrevétlenül, valami fegyverrel, de nem találtam semmit, ami segített volna. 

De megláttam egy tárgyat, amit már láttam eddig. A Tesseract. Elindultam a kocka felé, megérintettem volna...... 

- Nem szabadna itt lenned! - szólt egy hang. 

Ijedtemben felugrottam. Egy kisfiút láttam. Fekete haja, aranyos, ártatlanságot tükröző, zöld szembe volt. 

- Neked sem, ha nem tévedek - feleltem. 

- Igazad van - hajtotta le fejét, de fémkaromat észrevette - Hogy hívnak? - kérdezte félelemmel a hangjában. 

- Rebecca Barnes - válaszoltam. Még mindig karomat bámulta. 

- Midgardi vagy? 

- Aha. 

- Váó - ámult el. Rámutatott karomra. 

- Mi történt a karoddal? 

- Ohh....egy....baleset volt - mosolyogtam nagyon haványan. 

- Fájt? - nézett tág szemekkel. 

Erre csak lenéztem. 

- Nem akarok róla beszélni, bocsi. 

- Rendben. Oh! Bocsi, Loki vagyok - hogy mi?! Nem, az nem lehet.... Ez a kis srác túl kedves.... 

- Hé! Loki! Hol vagy? - kérdezte egy női hang. 

A nő megjelent, mi meg csak álltunk ott, mint a cövek. 

- Hát itt vagy, te kis csavargó mágus! - mondta Lokinak, majd hozzám fordult, ő is karomat látta meg előbb. 

- Üdv gyermekem! Eltévedtél? - kérdezte kedvesen. Hihetetlenül kedves ez a nő, ha nem arra gondol rögtön, hogy tolvaj vagyok....  

- Mert nem tűnsz annak. Milyen neveletlen vagyok.... Frigga a nevem - mosolygott. Már meg sem lepődök a gondolatolvasástól. 

- Pedig egy midgardinak meg kéne - nevetett fel - Tudom, nem akarsz róla beszélni, de mi lelte karodat, hogy nem olyan, mint a másik, eredeti? 

Én csak elkaptam tekintetem, ami a kockára terelődött. Emlékképek áradata öntötte el agyamat. Egy könnycsepp lehullott. 

- Rendben. Semmi baj - törölte le, mosolyogva. Szemében reményt fedeztem fel. 

- És hol vannak a szüleid? - kérdezte Loki. 

- Ha én azt tudnám..... 

- Minden rendben lesz - mondta a nő, majd eltűntek, egy másik helyszínen álltam. Legalábbis nem egy másikon, hanem ugyanott, csak máshogy volt berendezve.