A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||

29. fejezet - A végső küzdelem

Felérepültem és sárgán lángoló kezemmel egy hatalmasat behúztam neki, amitől fel is borult, de hamar fel is állt. (Marvel Kapitány)

De nem talált meg engem, ugyanis összezsugorodtam. Körülötte röpködtem, majd mégegyet ütöttem. Viszont már meglátott. Kardjával sújtott le rám, de kikerültem, megvágott, de nem engem, hanem a szárnyamat, így a földre estem. (Hangya és Darázs)

Holografikusan a bal kezembe került egy íj és egy tegez a hátamra, tele nyilakkal, derekamra két sokkoló bot. Kezeim zöldek voltak.

- Csak ennyit tudsz?! - kiáltottam rá a monstrumra, aki megforgatta kardját és közeledett.

Fentről sújtott, oldalra vetődtem és egy nyilat lőttem lábába, ami meg sem kottyant neki. Ezt még egy nyíl követte, és egy másik a hátába. Majd elővettem a két "kardomat", az egyiket (még mindig nem tudom hogyan) beledöftem hátába, a nyíl mellé. Másikat kiütötte a kezemből. Majd zöld ökleimet kihasználva ütésekkel soroztam meg, amit kivédeni sem tudott. Azt elértem vele, hogy kiüssem kezéből a hatalmas kardot, de ő következett. Hatalmasat rúgott gyomromba, pár méterre tőle landoltam. (Sólyomszem, Fekete Özvegy és Hulk)

Előrántottam holografikusan két űrfegyvert, vagy mit, és azzal támadtam. Ez már hatott valamennyire, de még így is közeledett. Kezeimből fagyökerek nőttek ki, ezzel megállítottam őt, és egy kést dobtam bele a vállába. (Űrlord/Mordály, Groot, Drax/Gamora/Nebula)

Ezek után még mindig nem adta fel, támadott, de mágiával egy falat emeltem magam elé, majd eltűntem egy pillanatra, a háta mögé kerültem villámgyorsan, egy kicsit távolabb, mint terveztem. (Doctor Strange és Higanyszál)

Karmaimat villogtatva rohantam felé, felugrottam, és a négy szín pompájában, az összegyűlt energiát kihasználva ütöttem rá, amitől egy hullám húzódott végig a mezőn, talán ennek köszönhetően kezdett el esni az eső, ami itt elég ritka. Talán az Isten akart valamit jelezni ezzel. Kardjáért nyúlt volna, de én egy lándzsát dobtam kezéhez, amitől egy kicsit megrémült, majd Shuri fegyverével kezdtem el lőni, de mit sem ért, megint elütött. (Fekete Párduc, Okoye és Shuri)

Kardját végül megkaparintotta, felém hajította, de skarlátvörösen fénylő kezemmel megállítottam azt, és visszairányítottam felé, de csak nyugodtan kikerülte, mintha számított volna rá. Ezzel az erővel kődarabokat dobáltam felé, de semmit sem hatott, csak annyit, hogy lassabban érjen hozzám. (Skarlát Boszorkány)

Egy háló repült ki a csuklómból, amitől megijedtem, de rájöttem, hogy felhasználhatom. Rálőttem a fejére, hogy ne lásson és arcon rúgtam, majd lábait is összekötöttem, de az nem bírta sokáig, így simán megütött, szerencsére nem erősen. (Pókember)

Újra ütött, de lehajoltam és egy szárny segítségével elszálltam onnan, közben lőttem rá. Repültem és repültem, de szárnyaimat elérte, megragadta és letépte. Előrántottam egy hatalmas M249-es SAW géppuskát, és csak lőttem, ahogyan sejtettem, ez sem vált be. (Sólyom és Bucky)

Magamhoz "hívtam" egy másolatot a Mjölnirből és a Vihartörőből. Azokkal szórtam rá a villámokat. Nekihajítottam mindkét fegyvert, telitalálat! Majd ugyanezt megismételtem, de mindkét fegyvert elütötte hatalmas kardjával. (Thor)

Megint ő támadott. Kardjával ütött felülről, de egy pajzsnak a hologramja jelent meg karomon, ami egy pillanat alatt vált igazivá. Azzal védekeztem. Nekidobtam állandóan, hogy ezzel távol tartsam magamtól, de ahogyan az előző fegyvereimet is, ezt is egy dobás alkalmával kivédte, a pajzs nagyon messze ért földet. (Amerika Kapitány)