A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||

8. fejezet - A csínytevés istene

/Rebecca szemszöge/

Becky. Honnan ismerős ez a név? Elég ritkán hívtak Beckynek. Talán egy-két rokonom, vagy barátom. James meg miért akar segíteni nekem? James Buchanan Barnes. Ez is ismerős. De honnan?!

Miután ez a James fickó kiment, engem rögtön elnyomott az álom.

Egy sötét helyen ébredtem. Megint minden fekete volt körülöttem. Körbenéztem, már amennyire láttam, de nem láttam senkit és semmit. Aztán lépteket hallottam. Lassú, de magabiztos lépteket. A hátam mögött.

Hátrafordultam. A Tél Katonája állt velem szemben. Az arcáról nem komolyságot olvastam le, hanem kétségbeesettséget. Visszatértek az emlékei?

- Becky?.... - súgta maszkja alól, aztán eltűnt a sötétségben.

Újabb lépteket hallottam, megint a hátam mögött. Megláttam egy, már kevésbé ismertebb alakot. Inkább egy semennyire sem ismertet. Minél közelebb jött, annál jobban fáztam. Hosszú, fekete haja volt, egy picit kócos. Sápadt volt a bőre. Zöld-arany-fekete ruházata gyönyörű volt. Mégis féltem tőle. Megállt, előttem pár méterre.

- Láttam, mire vagy képes, halandó - mondta a fickó. Hangja komolyságtól és gonoszságtól sugárzott. Mégjobban féltem.

- Ki maga? - hangomból is kivehető volt a félelem és a bizonytalanság.

- Loki vagyok, Asgardból - Loki? Jaaa, Loki! A skandináv mitológiából. Hallottam róla. Azt hiszem a csínytevés istene, vagy mi.

- Igen, annak vagyok az istene - ezt hogy?! Olvas a gondolataimban ez a suttyó....

- Nem vagyok az, de nem is veszekedni jöttem ide-

- Hova? Mert én nem igazán tudom, hol vagyok...

- Az álmodban, kis halandó - na nem mondod?!

- És miért zavarsz itt engem? - kérdeztem körbemutatva.

- Mert szeretném, ha szövetkeznél velem. Együtt le tudnánk igázni a világot.

- Miért akarod ezt tenni, és miből gondolod, hogy el fogom fogadni ezt az ajánlatot? - vágtam rá egyből.

- Mert, ha nem fogadod el..... - lépett hozzám már olyan közel, hogy közelebb nem is lehetett volna - ....akkor te is megjárod, úgy, mint a többi nyomorék halandó.

- És mi a helyzet Thorral? Ő nem isten? - kérdeztem gúnyolódva, csak hogy ne érezze félelmemet.

- Örülj neki, hogy felajánlok neked valamit, hogy élj, mert annyira én sem örülök annak, amit Új-Asgardban tettél - mondta egy picit felháborodva Loki.

- Azt hittem, téged nem érdekel az a birodalom, no meg persze Thor sem - az istenség teljesen dühös volt már. 

A hátam mögött két Loki klón jelent meg, de mielőtt tudtam volna reagálni, ők lefogtak, de valami rohadt erősen. Hát persze, egy istennek könnyű....

- Hallgass, ostoba! - üvöltött rám, majd közelebb hajolt - Elfogadod a szövetséget vagy nem? - már- már suttogta.

- Menj a pokolba.... - mondtam magabiztosan. Ki akarok jutni ebből a rémálomból.....

Ezen a válaszon csak ördögien elvigyorodott, majd jéghideg kezét a mellkasomra rakta, pontosabban a Lélekkőre, amiből ezáltal egyre feljebb kúsztak a fejemhez a fekete erek. Én nagyon megrémültem, egyre hűvösebb lett körülöttem. Már alig láttam, mert teljesen fekete lett a szemem. A fülembe súgott valamit.