A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||

4. fejezet - Irány Európa!

2024. április 4.    Bronx, New York

/Bucky Barnes szemszöge/

Nagyon fáradtan ébredtem, alig aludtam többet 1-2 óránál. Egész este a lányon járt az eszem. Ki ez a lány, hogy ennyire ismerős? Aztán végül sikerült valahogyan elaludnom.

A digitális órám 6:34-et mutatott. Mindig is koránkelős típus voltam. Bronxban lakom, mert én elég nyugodtnak látom ezt a városnegyedet. 

Nyújtózkodtam, majd kimentem a konyhába reggelit csinálni. Nem nagyon volt itthon semmi, ezért müzlit ettem. Majd a boltba is el kellene mennem. Áh, majd később.

A tegnap este történtek miatt éreztem, hogy nem lesz ez a nap nyugis. Gondolataim beváltak, ugyanis csörgött a telefonom, Steve hívott.

- Buck, be kéne jönnöd a bázisra! Híreket kaptunk!

- Már megyek is - ezzel le is tettem a telefont. 

Elrohantam átöltözni, mindent olyan gyorsan csináltam meg, hogy még Pietro is irigy lenne. Fogat mostam, közben a tükörben a tekintetem a bal karomra terelődött. Eszembe jutott néhány emlékkép a lány karjáról. Szegény.....

Siettem, mert ki akartam deríteni, ki ez a lány. Ezzel nem csak megtudnám, hogy ki akarta megölni Tony családját, hanem a múltam egy részét is felfedezném. Ebben egészen biztos vagyok.

Bosszúállók Bázisa, New York

Beléptem a bázisra. A bejáratban Steve és Tony fogadott.

- Ugye nem gond, hogy beveszünk téged is ebbe az ügybe? - kérdezte Tony.

- Nem, dehogy, én is tudni akarom, hogy ki ő. Miért kérdezed? - ekkor Steve is Tonyra nézett.

- Csak, mert ha nem akarnád is itt kéne lenned, mert szem- és fültanúja voltál az eseményeknek - emelte fel kezét védekezésképpen.

- Értem. Milyen híreket kaptunk? - fordultam Stevehez.

- Kövess - invitált beljebb. Bent találkoztam Natashával, Wandával, Pietroval, Vízióval, Clinttel, Peter Parkerrel, Sammel, Rhodeyval, Morgannel és Pepperrel. Mindenki üdvözölt, én visszaköszöntem.

- Tehát miről van szó? - támaszkodtam oldallal a falnak.

- Arról van szó, hogy egy hír szerint ma hajnalban kiraboltak egy bankot. Ráadásul nem kicsi összeget - közölte a tényeket Tony.

- És mi ebben a fő probléma? - szólalt meg Sam.

- Az, hogy nem akárki tette.... - válaszolt Tony, ezután elővett egy telefonnak kinéző lapot, majd kinagyította - .....hanem a kiscsaj, aki rátámadt a feleségemre és a lányomra.

- Nem tudjuk, hogy ki ő? - szólalt meg már érdeklődve Natasha is.

- Nem tudjuk a nevét, csak a születési dátumát és egy olyan képet találtam, amin látható az arca - ezzel lapozott a levegőben, előszedve egy képet, amin a lány rajta volt. Peternek ekkor kigúvadt a szeme. 

- Hé, Rugdalózós! Jól vagy? Peter! - kérdezte Tony.

- Ezt a lányt......őt.....ööhmm.... - nem tudta mit mondjon vagy csak azt, hogy hogyan. Azt olvastam le az arcáról, hogy látta őt. Érdeklődve néztem végig rajta.

- Igen? Mi van vele? - kérdezte Wanda. Nem olvasott bele a fejébe, nem volt olyan bunkó.

- Mr. Stark! Láttam őt.... Láttam őt és..... beszéltem is vele..... - mondta rémülten Peter.

- Miről beszéltetek? - kérdezte Steve.

- Megcsúszott és én segítettem neki, hogy ne essen el. Aztán bemutatkoztunk egymásnak és-

- Mi a neve? - vágtam közbe.

- Valami Stephanie.....Ööööö.....Megvan! Stephanie Rebecca Coldham! - jelentette ki Peter. 

/Natasha Romanoff szemszöge/

Amikor a kis Parker kimondta azt a nevet, Buckynak tágra nyílt a szeme és maga elé bambult, mintha még egy választ várna. Szerintem valami van közte és a lány közt. Steve is azt mesélte, hogy úgy bámulta Buck a lányt és a karját, mint amikor  ő rájött, hogy Barnes a Tél Katonája.  

- Azt mondtad, hogy tudod mikor született. És mikor? - kérdezte Pietro, de az arcáról leolvastam, hogy lehet, nem megy vele sokra.

- 1938. augusztus 23-án, de szerintem nem ez a legfontosabb..... - ekkor Bucky tágra nyílt szemével már felnézett. Tekintete először az enyémmel találkozott, aztán sorra a többiekével. Senki sem értette a viselkedését. De mielőtt bárki is megszólalt volna, Barnes észhez tért, és gyorsan kivonult a teremből, fel az emeltre.

- Ez most mi volt? - kérdezte Rhodey.

- Akkor nem csak én nem értem mi történt.... - szólalt meg Tony.

- Beszélek vele, addig folytassátok a megbeszélést! - jelentettem ki, majd Buck után rohantam.

A második emeleten találtam meg. Nézett ki az ablakon. Mellé álltam, néztem én is az erdőt, ahogyan ő.

- Bucky, mi történt veled? - törtem meg a csendet egy nagyon hosszú perc után.

- Nem akarok beszélni róla..... - felelt komolyan.

- Ismered, igaz? Nekem nem baj, ha igen.

- Nem akarok beszélni róla! - tagolta a szavakat már dühösen, de hangjában némi szomorúságot is felvéltem fedezni, mert egy kicsit megremegett a hangja.

- Rendben, ha nem akarsz beszélni róla, akkor nem kell, csak nyugodj meg - ekkor egy könnycsepp folyt le borostás arcán, megfogtam a kezét - de ha mégis, akkor itt leszek neked, elmondhatod nekem és én nem mondom el senkinek, rendben? - erre csak bólintott, letörölte könnyét és idegesen beletúrt hosszú hajába, ami az arcába lógott.

- Köszönöm, Nat.

- Ez csak természetes - ezután átölelt, ami meglepett, de viszonoztam.

- Gyere Buck, menjünk le a többiekhez - hívtam, miután elváltunk egymástól, de ő még mindig egy helyben állt.

- Natasha.

- Igen?

- Ha elmondanám, komolyan nem mondanád el senkinek?

- Becsszó - tettem gyerekesen egyik kezemet a szívemhez, másikat a levegőbe emeltem. Bucky  elmosolyodott, majd visszahívott magához. 

- Szóval.........

/Steve Rogers szemszöge/

Folytattuk a megbeszélést, ahogy Nat mondta. Legalábbis a többiek, mert én gondolkodtam azon, hogy mi történhetett Buckyval. Amióta felbukkant ez a lány, Buck olyan furcsa lett. Mivel nem jutottam semmilyen válaszhoz, inkább figyeltem a többiekre. 

- Azt sem tudjuk, hogy hol tartózkodik? - kérdezte Clint.

- Nem.... illetve.... - Tony elkezdte figyelni a térképet, ugyanis valamit jelzett - .....úgy tűnik mégis tudjuk! Péntek! Merre van?

- Éppen egy repülőgépen ül, Európába tart - válaszolt egy hang. Még mindig furcsa, hogy Stark a semmibe beszél....

Közben Buck és Nat visszatértek körünkbe.

- Akkor erre kellett neki ennyi pénz? - kérdezte Sam.

- Úgy tűnik.... - válaszoltam.

- Péntek, legyél egy kicsit konkrétabb.... - beszélgetett idegesen Tony Péntekkel.

- Még tartanak a számítások, uram.

- Akkor számítsd gyorsabban!

- A gép most szállt le Budapesten - jelentette ki a női hang.

- Irány Budapest! - mondta ki a nyilvánvalót Clint.

Mindenki felugrott és elindult pakolni.