27. fejezet - A szörnyű igazság

732 47 5
                                    

Visszamentünk a bázisra. Azonnal leültem és gondolkodni kezdtem.

- Mi a gond, Rebecca? - kérdezte Banner.

- Thanos életben van, ki kell találnom, hogyan öljük meg - feleltem elbambulva.

- Még él? Hogyan?!

- Nem tudom - húztam el számat.

Mindenki belépett az épületbe. Shuri odajött hozzám.

- Nekem van egy gépem, amivel megtudhatjuk - mutatott fejemre.

- És miért akarsz a fejemben kutakodni? - kérdeztem.

- Te vagy a Lélek Kő őrzője, lehet, hogy találunk rá megoldást a fejedben. Egy emlék, amire nem emlékszel, ki tudja.... - magyarázott.

- Rendben - álltam fel és elindultunk a laborba.

Ott Shuri elő is vett egy kicsi szerkezetet, ami olyan volt, mint egy okostelefon. Arra rácsatlakoztatott két....nem tudom mit, annyira összezavart a wakandai technológia.... azt meg a fejemre tette.  Egy hologram jelent meg, amin az emlékeim rajzolódtak ki.

- Gondolj a Lélek Kőre - mondta Shuri.

Lehunytam szemeimet. Nem kellett sokáig gondolkodnom, csupán tíz percig, míg előbukkant egy nem látott emlék.

- Támaszd fel Thanost! - parancsolt rám egy katona - Gyerünk!

- Miért? - kérdeztem.

- Mert Thanossal a Hydra legyőzhetetlen lenne - vigyorodott el a katona.

- De ki az a Thanos? 

- Sokat kérdezel - vágott pofon - Csak támaszd fel! Vagy meghalsz!

- Rendben - adtam meg magam - Megcsinálom!

És megtettem. Ott állt előttem......

Kinyitottam a szemeimet, a hologramon ugyanez látszódott, amit én láttam. Mindenki engem bámult. Tony nagyon ideges volt. Rám emelte repulziós kezét, de Steve megfogta.

- Nem tehetett róla Tony - nyugtatta.

Tony ránézett Stevere.

- Tudtad ezt, igaz? - kérdezte.

- Nem tudtam - felelt.

- Ne hazudj, Steve! Tudtad?! - emelte meg hangját.

- Igen - válaszolt Steve, mire megrémültem.

Tony egy hatalmas pofont adott, amitől elborultam. Megfogott és kirepültünk az ablakon. A földön landoltunk, mire ledobott. Felálltam, de ő újra behúzott egyet. Megint a földre rogytam. 

- Feleslegesen áldoztam magam fel az egész Univerzumért?! - rúgott bele gyomromba.

- Nem akartam megtenni... - suttogtam erőtlenül.

Megfogta nyakamat.

- Legalább emlékeztél volna rá előbb....

Majdnem elájultam, amikor eltaszított magától, neki dobott a falnak. Nem tudtam felállni. Hirtelen egy villám csapódott a földbe. Thor nekivágta Vasembernek a Mjölnirt, de Steve is megérkezett.

- Hagyjátok abba! - üvöltött Steve, mire mindenki megállt.

Kissé homályosan láttam. Abban a pillanatban nem akartam élni, tudtam, hogy nem vagyok jó ember, sem Bosszúálló. Tudtam, hogy engem mindenki gyűlöl. 

Bucky azonnal segítségemre sietett. Felemelt volna, de én megragadtam fémkarját és a nyakamra kulcsoltam ujjait.

- Ölj meg, kérlek.... Engem mindenki utál..... - mondtam elhaló hangon.

A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||Where stories live. Discover now