A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||

23. fejezet - A másik isten

/Bucky Barnes szemszöge/

Karjaimban a gyenge testtel rohantam Wanda után, Steve meg utánam. Berontottunk a laborba, Vízió éppen Tonyval társalgott, felkapták fejüket.

- Mi történt? - kérdezte Tony.

- Kiszedték a követ. Vissza kéne rakni, meg tudjátok oldani valahogy? - hadarta Steve.

- Tedd le - mutatott Tony egy ágyra.

Leraktam Beckyt. Tony megnézte pulzusát. 

- Még életben van, de sietnünk kell - sóhajtott fel.

- Hogyan lehet visszarakni a követ? - kérdeztem.

- Nem tudom, ezen gondolkodom - mondta Tony.

- Az ön módszerével nem lehetne, Mr. Stark? - kérdezte Vízió.

- Mire gondolsz? - kérdezte Wanda.

- Ha vissza akarjuk rakni a követ, ahhoz kellene csinálni a mellkasába egy apró "tokot", amibe belehelyezhetnénk a követ, mint az enyémet - mutatott homlokára, az Elme kőre - Ezt a módszert Ön is alkalmazta, csak úgy, hogy maga nem egy követ rakott bele, hanem egy új anyagot, amit egy részecskegyorsítóval hozott létre. Így talán megoldható lenne ez a probléma.

Mindenkinek az arcáról le lehetett olvasni, hogy 'igen' a válasza, de én nem tudtam dönteni.

- Buck? - nézett rám Steve.

- Rendben. 

- Tony, el tudod készíteni? - kérdezte Steve.

- Igen, de fogalmam sincs, mennyi ideig tarthat - vakarta meg tarkóját - De mindent megteszek, amit csak tudok. Idehívnátok Bannert?

Steve bólintott.

Kimentünk a laborból. Tony azonnal nekiállt a munkának. Egy perc múlva Steve és Bruce megérkeztek. Mi hárman kint vártunk.

- Az én hibám - suttogtam.

- Nem a tiéd. Mi nem voltunk ott, hogy megvédjük - vígasztalt Nat, időközben ő is megérkezett Sam és Clint kíséretében. 

- Natashának igaza van - szólalt meg Clint - Ne magadat okold, tényleg a mi hibánk.

- Én engedtem, hogy kimenjen - ráztam meg fejemet - Ha nem engedtem volna el, nem lennénk itt, ilyen helyzetben. 

Romanoff csak átkarolt, én viszonoztam.

- Ne gyötörd magad ezzel James. Legközelebb nem engeded el és kész - igaza volt.

- De csak ha túléli - mondtam elhaló hangon.

- Túl fogja élni, ne aggódj.

Csend telepedett közénk. Ezt a bejárati ajtó nyílásának hangja törte meg. Nem láttam ki az, mert még mindig Natashát öleltem. Steve odarohant, akkor már elváltunk. Peggy volt.

Nem hallottam miről beszéltek, de nagy valószínűséggel tudni akarta, mi történt.

/Steve Rogers szemszöge/

- Mi folyik itt, Steve? Jól vagy? - célzott sebemre.

- Még nem mondtam el neked valamit - néztem le - Buckynak van egy lánya, aki most nagyon megsérült. Ezért vagyunk itt.

- Egy lánya? - emelte fel hangját.

- Peggy! - csitítottam.

- Egy lánya? - suttogta.