A Harmadik Kapitány || Bucky Barnes and Avengers Fanfiction ||

6. fejezet - Leleplezve

/Bucky Barnes szemszöge/

- Kik maguk, és mit akarnak tőlem? - kérdezte a lány, szemében félelmet és meglepődést láttam. Emlékszem erre a kék szempárra.....

- Stephanie, mi nem akarunk bántani-

- Honnan tudják a nevem?! - nézett értetlenül. 

- Emlékszel a srácra, akivel találkoztál az utcán még New Yorkban? - ekkor a lány szeme kikerekedett.

- Nem akarok megölni senkit. Többé már nem. Kérem, hagyjanak békén! - ekkor a keze lángba borult a dühtől és a félelemtől, a pupillája összeszűkült. Körülöttünk a ház falai jégbe borultak. Már kezdett fekete lenni a szeme, de az aquakék írisze megmaradt.

- Figyelj, mi meg akarunk óvni Starktól, tudjuk, hogy ártatlan vagy. Irányítottak téged. Nem tehetsz róla - mondtam neki, csak a lángok tűntek el a kezéről, és a sötétség a szeméből. A pupillája szűk maradt. Engem kezdett el vizsgálni tetőtől talpig. Ismerj fel, kérlek....

- Nem mondom el még egyszer. Hagyjanak békén! - az utolsó két szót tagolta, inkább félt, mint dühös volt.

- Kérlek, higgy nekünk - kérleltem. Ekkor a szemembe nézett, én is az övébe.

- Honnan ismerős maga? - kérdezte még több félelemmel.

- Skacok, húzzatok bele, vendégeink vannak! - mondta Sam az adóvevőbe.

- Milyen vendégeink? - kérdezte Wanda.

- Bucky, Steve, hozzátok a lányt, nincs sok időnk! CIA-s katonák jönnek mindenhonnan! - szólalt meg újból Sam.

- CIA-s katonák? Nem úgy volt, hogy csak mi jövünk? - kérdezte értetlenül Clint.

- Hááát....izé...öööhmmm.... - próbált magyarázkodni Tony - .....hívtam egy kis segítséget. 

- Mit értesz a 'segítség' alatt? - szólalt meg Nat.

- Ez a rész nem tartozik rátok..... - válaszolt egyszerűen Tony.

- Tony, mondd, hogy nem azért hívtad őket, hogy megöljék szerencsétlent.... - mondta Pietro.

- Miből gondolod?

- Például abból, hogy látszik a szemedben a bosszúvágy - válaszolt Pietro helyett Wanda - még a fejedben is ez jár....

- Te belenéztél a fejembe?! De bunkó vagy..... Mikor?

- Ez a rész nem tartozik rád - Wanda idézte Tonyt.

- Marha vicces.... - mondta unottan Tony.

- Vigyázzatok, a katonák mindjárt felérnek hozzátok! - figyelmeztetett minket Sam.

- Stephanie, kérlek, bízz bennünk.... - szólalt meg Steve.

Még mielőtt válaszolt volna bármit is, katonák törtek be az ajtón. Azonnal kapcsoltunk. Rebecca felé dobtak egy bombát, de ő felénk rúgta. Steve elkapta pajzsával és a földre szorította, ezzel tompítva a robbanást. Gyorsan felvett egy kardot a hátára..

Az ablakon is bejöttek. A lány egy-két ütéssel, rúgással elintézte a katonákat, aztán fogta magát és kiugrott az ablakon. Azt hittem öngyilkos akar lenni, de miért is gondoltam ezt? Egy akrobatikus mozdulattal megfordult a levegőben és elkapta a kötelet, amin az előbb jöttek be a katonák.

/Rebecca szemszöge/

Remek! Lebuktam, meg akarnak ölni, és még ők mondják, hogy bízzak bennük. Pedig a fémkarúnak majdnem bedőltem. Én barom! Hogy lehetek ennyire síkhülye?!

Miközben csúsztam lefelé a kötélen, megláttam, hogy lentről is lőnek rám. Ezért belendültem egy ablakon. Nagy hiba volt. Ugyanis itt még többen voltak. De még mindig jobb, mintha azt a szép seggemet lőnék szét.

A katonák jöttek felém. Az egyiket leütöttem, egy másikat átrúgtam a korlát fölött, lezuhant. Még egy jött, azt egy jobb horogütéssel lerendeztem. Az egyik lefogott, de nekicsaptam a falnak. Amikor már legyőztem pár katonát, egy picit elfáradtam. Ezzel nem megyek semmire, ez egy szélmalom harc. 

Támadt egy ötletem. Leugrottam pár emeletet, majd belekapaszkodtam a korlátba, a nagy erőmtől, amit a zuhanás fejtett ki, meghajlott. Felnéztem és megláttam a két férfit. Már tudom, honnan ismerős a kék-vörös-fehér ruházatú! Ő az a híres nevezetes Amerika Kapitány! A Hydránál sokszor meséltek róla. Legalább ő megmenthetett volna.....ch....

Ők is visszanéztek rám, de én nem vártam sokat; felmásztam az emeletre és kiugrottam (megint) egy ablakon. Átlandoltam egy másik épület tetejére. Felszisszentem, mert megfájdult a lábam.....meglőttek. És ezt csak most veszem észre?

Megláttam egy árnyékot mögöttem. Ugye nem az, akire gondolok? De. ő volt az. A Fekete Párduc. Rám ugrott volna, ha nem láttam volna meg az árnyékát. Egy oldalra bukfenccel kikerültem támadását. Még jó, hogy kikerültem, mert fájt volna, ha azok a szép, ezüst karmok a hátamba kerültek volna.

- Maga nappal nem tud elrejtőzködni ebben, felség - morogtam oda neki.

- Megbánod, amit Wakandában tettél! - felelt dühösen T'Challa.

- Nem akartam megtenni, sajnálom - próbáltam lenyugtatni, semmi kedvem sem volt vele megküzdeni.

- Az ugyanúgy megtörtént, ha akartad, ha nem - s ezzel nekem rontott.

Karmaival próbált meg sebezni, én elhajoltam előlük. Egyszer eltalálta a hasamat, mély sebet hagyva, felüvöltöttem. Ezzel nyert egy kis időt, és szintén karmokkal teli lábával megrúgta az arcomat, ott is egy sebet hagyva. Mindkettőből folyt a vér, de a hasamból jobban.

- Oké.... Ha így állunk.... - elővettem az egyik kardomat és harcoltunk.

A kezemből a kardomba átvezettem a tüzet, tehát egy lángoló kardot készítve. Ez új nekem... Küzdöttünk egy ideig, majd végül megvágtam a hasát, majd a lábát, ezzel most én nyertem időt. Az épület létráján lemásztam, de megláttam, hogy a Párduc gyorsabban elhalad mellettem. Ezért leugrottam a létráról.

Elkezdtem futni, ami a meglőtt lábammal elég nehéznek bizonyult, nyomomban a Párduccal, a fémkarúval és a Kapitánnyal.....és egy szárnyas fickóval. Megláttam egy motorost. Újabb ötlet! A motor felém hajtott, de én megfogtam a kormányt a fémkarommal, a levegőben lerúgtam a sofőrt, én felugrottam a járműre és hajtottam tovább. Amint láttam, az üldözőim is szereztek maguknak járműveket, vagyis őfelsége nem, mert neki jobb autókon ugrálni. 

Már a Lánchídon haladtunk, amikor a Párduc felém ugrott, és belenyúlt karmával a hátsó kerékbe, ezért felborultam, őfelsége is utánam. A két férfi is megérkezett. Jókor, mert a Párduc meg akart ölni, de ők leszedték rólam. Nem értettem, hogy egy magamfajta szörnynek miért akarnak segíteni?

Aztán persze a mocskos CIA is megérkezett, Vasemberrel és egy másik, kiöltözött fickóval. Gondolom az utóbbi vezeti a CIA-t. Engem a földre fektettek, megbilincseltek és egy nyakörvet tettek a nyakamra. Innen nincs kiút. Elkezdtem mozgolódni, jelezve, hogy engedjenek el. Megláttam előttem a fémkarút a Kapitánnyal, és eltátogott egy 'sajnálom'ot. Megbocsátok, ha elengedtek.

Aztán az égből lepottyant még egy ember egy pöröllyel az oldalán és egy fejszével a kezében. Ne már...még te is?.....

- Thor, te mit keresel itt? - kérdezte a Kapitány.

- Amit Asgardban tett, azért bűnhődnie kell! - felém jött bosszúsan, de a fémkarú tekintetét látva megállt és hátrálni kezdett.

Egy szúrós érzést éreztem a nyakamon, és sötétedni kezdett a világ. A fémkarú a fülemhez hajolt.

- Nem lesz semmi baj, én segítek neked - suttogta.

És fekete lett minden.