What Am I ✓ [ 1 ]

Sixth

/Jacob/

Nem gondoltam volna, hogy Bella-nak ilyen barátai is vannak, mint Celeste. Azt hittem, hogy csak vámpírokkal tölti az idejét, akik sápadt, unalmas lények. Ám ez a lány teljesen az ellentétük. Tele van élettel, eszméletlen csinos és okos. Nem volt ínyemre Bella ötlete, hogy bemutat minket egymásnak, de végül örülök, hogy beadtam a derekam.
Amikor a sziklánál megjelentek a többiek, nehezen tudtam magam türtőztetni. Kicsit kettesben akartam lenni Celest-tel, erre nekik meg kell zavarni minket. Le kellett nyugodnom, ezért is húztam el onnan magammal a lányt. Inkább majd olyan helyre viszem, ahol nem tudnak odapofátlankodni mások.

-Jaaakeee, mesélj csak. Ki volt az a csajszi tegnap ?-ugrott le mellém másik gurulós székre Jared, a garázsban. Persze, és már megint itt tartunk. Az ajtón belépett még Embry, Quil és Sam, akik szintén érdeklődve figyelték, hogy mi lesz a válaszom.

-Csak egy ismerős, semmi komoly.-mondtam nyugodtan, közben pedig szereltem tovább a motorom.

-Hát, nem úgy tűnt. Igencsak védeni akartad, és ha nem rossz a szemem, már pedig nem az, akkor még a kezét is fogtad.-húzogatta a szemöldökét tovább. Legszívesebben lecsaptam volna a hülyeségeivel együtt, de inkább csak próbáltam kizárni.

-Ugyan, Jacob. Láttuk rajtad, hogy fontos neked. Bevésődött neked ?-szállt be a beszélgetésbe Sam is, miután mindannyian körbeálltak egnem.

-Nem, nem vésődött be. De attól még lehet fontos számomra, és az is. Egy légynek sem tudna ártani, itt viszont sok veszély leselkedik rá. Résen kell lennem.-a fiúk egyetértően bólintottak, majd más dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Mire megszereltem az előttem álló járművet, a többiek is indulni készültek.
Bent megvacsoráztam, majd épp fürdeni készültem, amikor megcsörrent a telefon. Apa meccset nézett, így én vettem fel a vezetékes telefont. A vonal másik végén, halk hangról szólt bele egy ismerős hang.

-Jacob ?

-Celeste ?-kérdeztem rá, mert nem tudtam pontosan beazonosítani.

-Igen, szia. Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak csak...igazából nem tudom miért hívtalak.-mondta egészen zavarba jőve, a végén egy pici nevetéssel.

-Ugyan, te sosem zavarsz. És örülök, hogy hívtál, már nem hallottam a hangod egy egész napja.-erre mindketten felnevettünk, ezután pedig a zuhanyzásról szőtt terveim szétfoszlottak, ugyanis sokáig telefonáltunk. Nagyon sokáig.
Meséltünk egymásnak a gyerekkorunkról, és kiderült, hogy csak pár nap van köztünk születést illetően. Elmondta, hogy mit szeret és mit nem, a furcsa szokásait, még idióta vicceket is mondtunk a másiknak. Érdekes módon úgy beszélgettünk, mintha már ezer meg egy éve ismernénk egymást, miközben csak egy napja.

Miután mindkettőnknek szóltak, hogyha nem akarjuk mi fizetni a telefonszámlát, akkor rakjuk le, le is tettük. Ez pedig már olyan éjfél körül lehetett, szóval olyan három órát végigdumáltunk, és mindeközben lebeszéltünk egy találkozót is, két nap múlvára. Úgy döntöttünk, hogy mivel Cel még nem annyira ismeri a környéket, elmegyek érte és elviszem pár helyre, amik remélem, hogy tetszeni fognak neki. És persze hogy senki nem fog váratlanul odaállítani hozzánk.

***

A következő nap nem igen csináltam semmit. Főként farkas alakban jártam az erdőt, figyelve, hogy minden rendben van-e. Már épp indultam volna vissza, amikor egy sikítást hallottam, olyan másfél-két kilométerről. Azonnal futásnak eredtem, hogy kiderítsem mi okozta. Viszont mire odaértem, már csak egy halott túrázót találtam. Megvizsgáltam közelebbről, és arra jutottam, hogy nem állat vagy ember művelte ezt. Valószínüleg vámpír lehetett, ugyanis elég szembetűnők a harapásnyomok rajta.
De vajon ki volt ez ? Mégis mit keresett itt ? Még mindig itt van ? Másokra is veszélyt jelent ? Túl sok a kérdés, kevés a válasz.

Utam egyenesen Sam-hez vezetett, bár valószínüleg már tud az esetről, ugyanis farkas alakban voltam, így elképzelhető, hogy hallotta a gondolataimat. Pár pillanat telt el, már kaptam fejben a visszajelzést az Alfától, hogy úton van ide, így irányt változtattam és Cullen-ékhez mentem.

-Jacob, mi szél hozott ide ?-kérdezte diplomatikusan tőlem Carlisle, miközben ajtót nyitott nekem.

-Egy vámpír megölt egy túrázót a területünkön. Nem tudtok erről valamit ?-néztem mindnyájukra felváltva.

-Biztos, hogy vámpír volt ?-kérdőjelezett meg azonnal Edward. Gondolatban elküldtem melegebb éghajlatokra, amiért nem vagyok olyan hülye, hogy ne tudtám megkülönböztetni egy vámpírharapás és egy állatharapás nyomát, amit persze hallott, ugyanis hobbija az én fejemben túrkálás.

-Én nem láttam semmit, lehet nem fontos, csak egy átutazó aki megszomjazott.-mondta a kis alacsony, akinek soha nem tudom a nevét. Ha jól tippelek A betűvel kezdődik a neve.

-Legutóbb is voltak bajok az átutazókkal.-vágta rá Rosalie.

-Vannak még más vámpírok Forks-ban, akikről nem tudunk ?-kérdezte Emmett. Mindenki csak megrázta a fejét, közben pedig mély gondolkodásba kezdett. Senki nem tudott semmit, senkinek nem jutott eszébe semmi, hogy hogy derítsük ki, ki ez a titokzatos gyilkos.

Aztán valami, mintha megvilágosodtam volna, beugrott.

-Mi van, ha se nem átutazó, se nem régi ismerős, hanem mondjuk most változott át ? Ha most harapta meg valaki ? Nem igazán tudott magán uralkodni, amikor szembe jött vele a friss vér.-mondtam ki a gondolataimat.

-Lehet igazad van. De akkor ki változtatta át ? Mégegy Victoria-féle felkelés lenne készülőben ?-ötletelt hangosan Jasper.

-Nem tudom, de mindenre fel kell készülnünk.