What Am I ✓ [ 1 ]

Thirteenth

Fontos !!

Szóval, gondolkoztam egy picit ezen az év végén(mármint a sztoriban) és arra jutottam, hogy mégse maradnak mégegy évet a szereplők suliban. Úgy lesz, ahogy eredetileg Stephenie írta, annyi különbséggel ugye, hogy van egy plusz szereplőnk ;) és hogy ez a Victoriás dolog pár hónappal korábbra tevődik, mint ahogy valójában(júniusban) van.

Jacob volt olyan kedves, hogy munka után még gyorsan hazadobott, hogy át tudjak öltözni. Kivételesen nem variáltam túl a dolgokat, egy fekete crop topot és egy világos szaggatott farmert kaptam magamra. Hajamat kifésültem és már szaladtam is vissza az engem váró fiúhoz. Nagy lendülettel érkeztem felé, így nehezemre esett lefékezni, aminek meg is volt az eredménye. Jake a derekamnál fogva állított meg attól, hogy keresztül essek a motoron, az alkalmat pedig kihasználta, hogy a száját az enyémekre helyezze. Oh, igen. Erre vártam már az első alkalom óta. Mindketten mosolyogva néztünk ezután a másik szemébe.

-Pattanj fel.-bökött a fejével a jármű felé. Tettem ahogy mondott, majd nem sokkal el is indultunk a szokásos úton. Igazából nem tudom, hogy milyen buli lehet ez, vagy ki szervezi. Eleve még csak késő délután van, La Push-ban pedig Jacob-on és egy-két haverján kívül nem ismerek senkit.
A gondolataimba merülve nem is figyeltem az útra, de egész gyorsan megérkeztünk a...igazából nem tudom, hogy hol vagyunk. Annyi biztos, hogy valahol az erdő szélén. Mindketten leugrottunk a kétkerekűről, majd kézenfogva (!!!) sétáltunk oda a többiekhez. Még nem voltak sokan, talán négyen lehettek. Egy fa asztal körül ücsörögtek és nevetgéltek, közben pedig valami hatalmas muffint majszoltak.

-Á, Jacob és Celeste ! Azt hittük már sohasem értek ide.-kiáltott fel Embry mihint meglátott minket. Odajött hozzánk, Jake-kel lepacsizott, engem pedig megölelt. A többiek-azaz Sam és Quil- is hasonlóan tettek, aztán odaérkeztem egy lányhoz. Még sosem láttam, nem is hallottam róla.

-Celeste, ő itt Emily, a barátnőm.-mondta mosolyogva Sam, utána pedig megpuszilta az emlegetett lány fejebúbját.

-Szia, már nagyon sokat hallottam rólad.-köszöntött kedvesen. Teljesen zavarban voltam, ugyanis én semmit nem tudtam róla, csak annyit amennyit az elmúlt egy percben hallottam a barátjától.

-Szia, örülök, hogy megismerhetlek.-mindannyian újra helyetfoglaltunk és csevejbe kezdtünk. Lassacskán jöttek a többiek is. Először Paul és Jared, majd Seth és Leah, végül pedig két srác, Collin és Brady. Az utolsó hármat szintén nem ismertem, de egész jól elvoltunk. Mikor már esteledett tábortüzet gyújtottak és előkerültek a pillecukrok. Fogalmam sincs melyik izomagynak jutott ez az eszébe-sőt, szerintem inkább Emily volt a ludas ebben-de jó ötletnek kívánkozott. Azt se tudom mikor volt az utolsó alkalom amikor nyugiban, barátokkal pillecukrot sütögettem. Persze nem maradhatott ki a buliból az alkohol, amit én is és Jake is visszautasított. Én azzal az indokkal, hogy holnap dolgozok, a fiú pedig azzal, hogy vezet.
Mikor már a többiek is kezdtek fáradni úgy döntöttünk, hogy Jacob-bal külön folytatjuk a partit. Mármint nem úgy, csak hogy elmegyünk hozzájuk filmezni vagy valami. Segítettünk bepakolni valamelyik srác autójába, majd újra motorra ültünk és immár a Black ház felé tartottunk.

-Billy ?-kérdeztem tőle, ahogy szétnéztem a lakásban és nem láttam az édesapját.

-Chalie-nál van. Valami hülye meccs van megint.-válaszán elmosolyodtam. Kevés olyan fiú van, aki nem foci-őrült, és hála az égnek, hogy ő nem az.

-Jacob ? Nem úgy volt, hogy házibuliba megyünk ?-tettem fel egy szerintem elég ésszerű kérdést. Azt mondta oda megyünk, valahogy mégis egy erdőszéli sütögetésen kötöttünk ki.

-Változtak a tervek. Úgy gondoltam, hogy ez jobban tetszene neked.-vállatrántott, mintha semmiség lenne, pedig igenis sokat jelentett számomra. Engem helyezett előtérbe, azt, hogy én mit csinálnék szívesen. Mosolyom levakarhatatlan volt az arcomról. A fiú leült a kanapéra, engem pedig közelebb húzott magához. Átkarolt, fejemet pedig a vállán pihentettem. Még mindig felfelé gördülő szájjal néztem fel az arcára, ő pedig le rám. Gyönyörű szemei az ajaimat nézték, én pedig nem is vesztegettem az időt. Gyengéden mozogtak egymás ellen az ajkaink, kezével megemelte egy picit a derekam, ennek következtében pedig elvesztettem az egyensúlyom, és hátradőltem a kanapén. Hogy bírt el egy kezével ?? Jake dőlt utánam, szánk nem szakadt el egymástól. Majdnem ugyanúgy voltunk, mint nemrég a mi házunkban, annyi különbséggel, hogy akkor nem voltunk összetapadva.

Jacob előtt nem volt barátom, így...várjunk csak. Most akkor ő a barátom ? Mert semmi mást nem szeretnék jobban, minthogy vele lenni amikor csak szeretnék. És a viselkedéséből ítélve ő sem érezhet másképp.

Annyira el voltunk merülve egymás szájában, hogy észre se vettük amikor Billy gurult be a helyiségbe. Jelenlétét csak akkor érzékeltük, amikor megköszörülte a torkát. A fiú azonnal felpattant rólam és én is gyorsan felültem.

-Sziasztok, srácok. Nem is zavarok tovább, csak azt akartam kérdezni, hogy jól éreztétek-e magatokat. De úgy látom, hogy megvagytok. Aludjatok jól, gyerekek.-mondta, majd bement a szobájába.

-Mennem kéne.-néztem Jake-re.

-Elviszlek. Eleve én hoztalak el.

-Nem, maradj csak. Biztos van itt taxi, vagy busz, megoldom.-láttam, hogy még ellenkezni akar, de beléfolytottam a szót.  Jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd elhagytam a házat. Az út mentén van egy buszmegálló, így azonnal ods vettem az utam. Attól függetlenül, hogy javában nyár volt, nem volt valami kellemes az idő, én okos pedig semmi kardigánt nem hoztam magammal.
A megállóban a pad szét volt törve, így nem igazán tudtam leülni. Állva várakoztam a járműre, ami remélhetőleg hamarosan megérkezik. Várakozás közben magam mögül hallottam valami hangot az erdőből, de próbáltam nem foglalkozni vele. Ez már nehezebb volt akkor, amikor egészen közelről jött a zörej.

-Van ott valaki ?!-ez a leghülyébb kérdés, amit feltehettem. Nyilván van ott valami, ha hangokat hallok, de biztos csak egy állat. Mondjuk nem lennék megkönnyebbülve ha az a valami az lenne, amit nemrégiben egy hatalmas farkasnak tituláltam. Még mindig az erdő felé fordulva álltam, így láttam meg az egyre közelítő alakot. A döbbenettől mozdulni sem bírtam. Szinte világított az embernek a szeme, méghozzá vörösen. Mikor kellőképp közel volt hozzám, elrugaszkodott és rámvetette magát. A hátamon feküdtem, a köves talajon, a támadóm-akit mostmár látok, hogy egy lány- pedig felettem. Éles szemfogaival közelített a nyakamhoz, és ekkor már tudtam, hogy mire készül. Vártam, hogy megtörténjen, fel voltam rá készülve, de mégse lett semmi. A lány egy mélyet szippantott a körülöttem áramló levegőből, majd amilyen gyorsan történt minden, olyan gyorsan sietett is el.
Pár pillanatig, talán volt egy fél perc is, de még mindig a talajon feküdtem. Nem tudtam elhinni. Majdnem megharapott egy vámpír. Vagy meghaltam volna vagy én is egy lennék közülük. Az igazat megvallva egyikkel se jártam volna jól.

Mivel a busznak még mindig nem volt híre, elindultam vissza a Black házba. Nem éreztem magam biztonságban és muszáj voltam valakinek elmesélni azt, ami-majdnem- történt velem.