What Am I ✓ [ 1 ]

Tenth

-Néha olyan, mintha nem is én lennék. Mintha valaki másnak kéne lennem, de még nincs itt az ideje. A semmiből rámtör ez az érzés, és ilyenkor nem hagy nyugodni, akár órákon át is tudok ezen agyalni. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, hogy megszűnjön ez az érzés.-az ágyamon feküdtem, kezemmel pedig a fülem mellett tartottam az ócska telómat, amit már vagy három éve kaptam a születésnapomra. A vonal másik végén a szokásos beszélgetőpartnerem, azaz Jacob fülelt. Ezek után a mondatok után biztos hülyének néz, de muszáj voltam elmondani valakinek. Mióta ideköltöztünk, nem hagy nyugodni és egyre csak nő. Mintha ki akarna törni belőlem, de várja a megfelelő pillanatot.

-Hidd el, enyhülni fog idővel. Sok ismerősömmel is történt hasonló, sőt még velem is. De sikerült változtatni. Sikerült megváltoznom.-Jacob sokszor rejtélyesen beszélt, nem teljesen értettem, hogy ilyenkor mire gondol. Szó szerinti értésben, vagy valami titkos jelentése is van ? Úgy voltam vele, hogy míg nem gondolja úgy, hogy tudnom kell, addig nem puhatolózok e témában.

-És hogy csináltad ?

-Én sehogy. Jött magától. Türelem rózsát terem, Celeste. Na de váltsunk témát. Van kedved átjönni ?-rengeteg időt töltünk egymással, szinte többet vagyok vele, mint anyával, vagy a lány barátaimmal. Jól érzem magam vele, egy olyan másodperc nincs, amikor csöndben ülünk egymás mellett-kivéve ha tévézünk-vagy unatkozunk.

-Persze hogy van. De azért még megkérdem anyát.-Jacob a fel nem tett kérdésemre egy 'oké'-t válaszolt, majd le is tettem, hogy minél hamarabb tudjak cselekedni. Anya a konyhában díszített egy tortát-amit a munkatársának a születésnapi bulijára készített.

-Anya ?

-Tessék, kicsim.-válaszolta, majd rámnézett.-Ajaj, ismerem már ezt a nézést. Jacob-hoz akarsz menni, igaz ?-arcán egy elfojtott mosoly volt, egyik keze csípőn, míg másikkal a pulton támaszkodott.

-Túl jól ismersz...De akkor mehetek ?-kiskutya szemeimet bevetettem, kezeimet pedig összekulcsoltam.

-El, de csak akkor, ha elmondod, hogy mi van köztetek.-mostmár a karjai egymást keresztezték, és nem rejtette véka alá az örömét.

-M-mármint hogyan ? Mi csak barátok vagyunk, semmi több.-igazság szerint párszor már elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha Jacob tényleg a barátom lenne. Mármint nem csak haver-barát, hanem pasi-barát. De aztán ezeket a badarságokat el is hessegetem a fejemből, hiszen Jake úgysem gondol rám olyan irányban.

-Aha, ezért pirultál el most is. De ha te mondod, akkor én hiszek neked. Csak vigyázz magadra odafele.-örömömben ugrottam egyet, majd anya arcára egy puszit adva rohantam is kifele.
Anya kocsijába bepattantam-őt majd elviszi az egyik munkatársa, ha későn jönnék haza-majd rögtön el is indultam La Push felé. Az út teljesen nyugisan telt, egészen addíg, amíg egy óriási állat át nem szaladt előttem. Tövig nyomtam a féket, majd tágra nyílt szemekkel néztem a rejtélyes állat után. Ötletem sem volt, hogy mégis mi lehetett az. Medvéhez képest túl gyors volt, farkashoz pedig túl nagy.
Mögöttem dudaszó hallatszott, ez rázott föl a bambulásomból.
A út maradék részében is ezen a bizonyos állaton gondolkoztam, majd amikor Jacob-ékhoz értem, még akkor sem hagyott nyugodni ez a gondolat, amit a fiú szóvá is tett.

-Történt valami ? Elég zaklatottnak tűnsz.-a házba belépve köszöntöttem Billy-t, aki éppen a meccset nézte, így a hátsó ajtóhoz mentünk, kint pedig leültünk a teraszon lévő hintaágyra. Mivel még mindig nem válaszoltam Jacob-nak, mégegyszer rákérdezett, én pedig egy sóhajtás keretében elkezdtem mesélni.

-...és fogalmam sincs, hogy mi lehetett az.

-Hm, érdekes. Én még így nem találkoztam állattal. Biztos csak véletlen volt, hogy arra tévedt, nem kell félned. Kérsz valamit ? Enni, inni ? Van fagyink.-Jake tudja, hogy imádom a fagylaltot, így bebiztosította a házukat, hogy mindig legyen valamilyen otthon. Vagy puncsos, vagy csokis, vagy esetleg pisztáciás, de sosincs fagylalt nélkül a fagyasztójuk.
Mosolyogva bólogatta, mire ő felnevetett, majd eltűnt az ajtó mögött. Mire visszafordultam az erdő felől jött három srác, akiknek a testfelépítésükön kívül a külsejük teljesen ugyanolyan volt. Közelebb érve már felismertem, hogy Sam, Paul, és Jared volt az. Csodás...
Paul úgy kezelt, mintha én lennék a világ bajaiért a hibás, Jared folyamatosan mocskosabbnál mocskosabb mondatokat lőtt felém. Egyedül Sam volt az, aki normálisan bánt velem. Úgy ahogy.

-Szia, Celeste.-köszöntött az utóbb említett.

-Sziasztok. Öhm...Jake mindjárt jön.-zavartan mutogattam magam mögé, ezzel is bizonygattam magam. Érdekes módon mind csak bólogattak, komolyak voltak. Türelmesen várták, hogy a fiú újra a köreinkben legyen.

-Szerencséd van, mert pisztáciás-csokis is...oh, hát ti ?-az emlegetett meg is jelent, kezében a kis doboz fagylaltommal és egy kiskanállal. Mikor meglátta, hogy társaságunk van, megtorpant.

-Jake, kéne egy kis segítség.-Sam szigorúan csak rá nézett, mintha én ott se lennék, ezzel azt jelezve, hogy én nem lennék kívánatos személy ott, ahova most ők indulnak.
Jacob sóhajtott egyet, majd sűrű bocsánatkérések közben adott egy puszit az arcomra, végül pedig elhagyta a látóköröm. Megettem a hideg édességet, a kanalat beraktam a mosogatóba, a dobozt pedig kidobtam. Elköszöntem Billy-től, majd újra útnakindultam, viszont most a Swan-ház volt a végállomásom.