What Am I ✓ [ 1 ]

Eighteenth

A napok csak teltek, én pedig azt vettem észre, hogy egyre lehangoltabb vagyok. Sokszor egyedül annyit érzékeltem a külvilágból, hogy befújt az ablakomon a szél. Üresnek éreztem magam. Tehetetlennek. Csak tengődtem jobbra-balra, csináltam a dolgom, de nem éreztem úgy, hogy élek. Nevetni egyedül akkor tudtam, amikor a kisgyerekek valami vicceset csináltak, ezen kívül beszélni is alig beszéltem. Bárcsak újra gondtalan gyerek lehetnék. Akinek az volt a legnagyobb baja, hogy kitört a rózsaszín színes hegye, vagy elveszett a Barbie babám egyik magassarkúja. Most meg...? Anyát leépítették, Jacob pedig azóta se mutatott semmi életjelet felém. Az eddigi nyárban annyi jó van, hogy Bella és Edward összeházasodnak. Történetesen holnap kerül erre sor, így addig van még húsz órám, amit túl kell élnem a belső démonjaim társaságában.

-Kicsim, Bella van itt. Gyere, köszönj neki.-kukkantott be az ajtón anya. Én lassacskán felálltam az ablakom előtt lévő ülőkéről, majd a papucsomat felkapva mentem is le a vendégünkhöz.

-Szia, Bells.-öleltem meg, amit viszonzott.-Mi járatban ?

-Csak gondoltam benézek, hogy minden rendben van-e.-mosolygott és lehuppant közben a kanapéra.

-Persze, miért ne lenne ?-kérdeztem vissza értetlenül. A lány nem szólalt meg, ami pár pillanat múlva a megvilágisodáshoz lökött.-Oh. Őt leszámítva jól vagyok. Teljesen. Makk egészséges.-bólogattam, ezzel is bizonygatva magam, de még én se hittem el azt, ami kijött a számon.

-Hé, ez teljesen normális. Hidd el, tapasztalatból beszélek.-tette kezét az enyémre.

-Legalább elmondaná, hogy miért.-suttogtam a sírás határán állva.-Miért hagyott így itt ?-Bella válasszal nem tudott szolgálni, amire nem is számítottam-hiszen ő is ugyanannyira értetlenül áll a dolgok előtt, mint én-de egy szoros öleléssel igen, ami most mindennél többet jelentett számomra.
Sikerült nem elsírnom magam, így megbeszéltük, hogy kettes leánybúcsúztatót tartunk, ami filmnézésből és zabálásból fog állni.

-Melyik filmet nézzük ?-kérdeztem a DVD-s polc előtt állva.

-Hmm...legyen Az Útvesztő.-jött mellém, majd rögtön le is kapta a választott filmet.

-Tökéletes. Imádom Dylan O'Brien-t.

-Ki nem ?-kérdezett vissza nevetve. A kipattogott popcornt gyorsan egy tálba öntöttem és elindítottuk a filmet.

•••

Egy filmnél nem tudtunk megállni. Végül az lett, hogy Az Útvesztő trilógiát kivégeztük, majd kedvünk támadt a táncoláshoz, így majdnem max hangerőn ment a zenecsatorna.

-"I was born in a flame
Mama said that everyone  would know my name
I'm the best you've ever had
If you think I'm burning out, I never am
I'm on fire
I'm on fire
I'm on fire
I'm on fire
Fireball"-kiabáltuk énekelve az egyik Pitbull dal sorait. A szomszédok biztos örültek nekünk, de legalább mi jól érezzük magunkat.

-Engem kihagytok a buliból ?-szólalt meg Alice mögöttünk. Mindketten ijedten ugrottunk egyet hátra, minek következményeképp én a kanapé karfáján átestem.-Azért ennyire nem vagyok ijesztő.-nevetett szerencsétlenségemen.

-Ismersz olyat, hogy kopogás ?

-Hiába kopogtam volna, a kornyikálásotoktól nem lehetett volna hallani.-szemforgatva feltápászkodtam az ülőalkalmatosságról, majd lejjebbhallkítottam a tévét.

-Minden kész holnapra ?-kérdeztem rá.

-Bizony. Már alig várom.-jött teljes extázisba Alice.

-Szerintem te jobban örülsz ennek az egésznek, mint én magam.-szólalt meg Bella. Igazat adok neki, hiszen Alice már a kezdetektől fogva csak erről beszél, telefonál ide-oda, míg Bella csak túl akar rajta lenni. Viszont mindkettőjüket meg tudtam érteni. Alice-nek borzasztóan fontos Edward és Bella egyaránt, és a legjobbat akarja kihozni ebből a fontos napból. Bella pedig már annak örülne a legjobban, ha végre örökké össze lennének kötve, és mindennapjait kettesben tölthetné szerelmével. Akár az örökkévalóságig, hiszen valószínüleg Bella hamarosan vámpír lesz-Edward hiába ellenzi.
Ilyen téren irigylem a kapcsolatukat. Első pillanattól kezdve felkeltették egymás figyelmét, a lányt pedig még az sem rémítette el a párjától, hogy ő igazából egy vámpír, akitől elvileg félnie kéne. Edward feláldozná érte magát, ha a helyzet megkövetelné. Teljességgel tökéletes egy szerelem az övék, ehhez nem fér kétség. Nyilván volt egy kis kisiklás az idő során, de akkor is Bella-t helyezte előtérbe, a legjobbat akarta neki. Azt, hogy ő maga az, aki a boldogságot hozza neki, pedig utána megtanulta. Jobb később, mint soha.

-Jaj, már. Hidd el nekem, ameddig élsz hálás leszel, hogy van egy ilyen sógornőd, aki megcsinál mindent helyetted.

-Már most az vagyok.-ölelte meg barátnőjét.

-Na és mesélj, Cel. Már vagy két hete nem beszéltünk.-fordult hozzám a búgóscsiga-azaz Alice.

-Nincs is nagyon mit mondani.-mondtam egy vállrántással erősítve, hogy tényleg semmi nem történt velem az elmúlt napokban.

A lányok késő estig maradtak. Felhízlaltuk magunkat-legalábbis én meg Bells-, táncoltunk, mély beszélgetést folytattunk, amibe még anya is beszállt. Imádom, hogy ő egyszerre az anyám és a legjobb barátnőm. Mindenkivel jól kijön, legyen akárhány éves, és bármiről lehet vele beszélni. Nem ítél el és jó tanácsokat ad, ha kell pedig vígasztal.

Fürdés után egy szál törölközőben lépkedtem a szobámba, ám majdnem leejtettem döbbenetemben. Az ágyamon Jacob ült, teljes nyugodtsággal az arcán. Legalábbis ezt tudtam kivenni. Én már kevésbé voltam nyugodt. Vízes hajjal, nyuszis mamuszban, egy törölközővel a testem körül álltam és pislogtam összezavarodva.

-Lehet rosszkor jöttem.-mondta halkan, de még mindig ott ült az ágyamon.

-Ja, lehet.-értettem vele egyet. Hangom halkan szólt, még én is alig hallottam. A textílt szorosabban fogtam magam körül, testsúlyom pedig egyik lábamról a másikra helyeztem.

-Holnap beszélünk.-mondata után az ablakon távozott, olyan hirtelen, hogy reagálni sem tudtam. Mire felfogtam szavait ő már rég a gyepen sétált, a házunk mellett. Mellesleg fogalmam sincs, hogy hogy képes az emeletre fel és le ugrálgatni, minden félelemérzet nélkül. Hiába van maximum három méter magasan az ablakom, ez mégis döbbenetes.

De egyáltalán mit keresett itt ? És a holnapot az esküvőre értette, vagy oda el se jön ?

Ugh, annyira kiszámíthatatlanok a fiúk. Teljesen megőrítenek.